Nagyon örülök, hogy Gábor megtalálta a feketét, mert végre elérkeztünk oda, hogy elengedte a maga dokumentatív közlői feladatkörét és úgy tűnik, hogy ez a kép az, aminél a Gábornál átváltottunk a tárgyias dokumentatív stílusból a lírai, mesélő, érzelmi megközelítésbe. A kép nagyon tetszik, nagyon dinamikus, nagyon sok erő van benne, nagyon szépek az ívek, a vonalak. Azt hozzáteszem Gábornak, miközben majdnem mindennel egyetértek, hogy ennek a hozzánk legközelebb lévő nagyméretű levélnek a fonákján visszaverődő fény nekem egy picit sok a jóból, bár fontos dolog, hogy ott legyen fény. Egyébként tökéletesen rendben van. Talán annyit még hozzátennék, hogy most valahogy nagyon középre került ez az egész és ahhoz, hogy ez még robbanásszerűbb legyen, talán egy félujjnyit fentről és jobb oldalról is ebből a fekete tömegből le lehetne vágni és akkor egy kicsit feljebb és kijjebb csúszik ez az egész, és akkor talán még nagyobb lenne a hatása, de ezt már nagyon félve mondom, mert így is abszolút rendben van. Attól függetlenül, hogy ezt az ünnep leckébe küldted, tökéletes csendéletet készítettél, és ezt azért mondom, mert sokszor kérdés az, hogy hogy lehet egy tárggyal csendéletet csinálni. Nagyjából így, ahogy ezt most a Gábor megmutatta. Nagyon finomak a formák, nagyon szépen megoldottad ezt a problémát. Köszönöm! Három csillag, és legyen a 11. lecke, elfogadom ezt az ünnep témakörben is. (hegyi)
értékelés: