Túlságosan régi barátság

Budapest, 2010.12.04.

Érdekes ez a képi világ, ha jól sejtem, akkor ez a kép talán valahol a Vörösmarty téren készülhetett, talán a könyvvásár lehet az időpont. A megfigyelés az, ami érdekes, hogy valószínűsítem, hogy nem egy olyan szelekcióról van szó, amely véletlen szülte összekapcsolás, hanem gondolom a kép alján, amiből most nem kapunk semmit, ez az összetartozás jobban érzékelhető lehetett, és Sándor úgy döntött, hogy itt a két fej formájával játszik, azzal az arckifejezéssel, azzal az irányultsággal, amit ez a két szereplő mutat. Egyetlen dolog a mélységélesség megválasztása az, ami összekapcsolja a képen őket, és a komponálás is, hogy a kép alsó részére így egybe raktuk őket. Érdekes gondolat az, hogy ők nem folytatódnak lent, nem egy szokványos portrét kapunk, nem egy szokványos bemutatást, ezzel is erősen üzeni Sándor azt, hogy a tekintettel foglalkozzunk, az arckifejezéssel. Szoktunk mi látni ilyen asszonyokat piacozási helyzetben, erősen véleményezik a szituációt általában, ha örülnek, akkor együtt örülnek, ha bosszankodnak, akkor együtt bosszankodnak, ha kibeszélnek valakit, együtt beszélik ki, az irány ebből a szempontból jól megmutatkozik. Hogy ez a Barátság leckére mennyire erős, ebben nem vagyok annyira biztos. Mint üzenetet értem, és kedvelem, azt is, hogy tulajdonképpen Sándor egyfajta alternatív megoldást kínál nekünk, de azért én szeretném, ha a barátságot másképp is értelmezhetnénk, nem csak két ember között létező kapcsolatról lehet szó. Én ebben az irányban is próbálnék mozogni, és a Sándor saját véleményét, a barátsághoz való saját viszonyát próbálnám én kicsit még fürkészni, úgyhogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Hat nekem ez kompozicio-ugyileg is, mondanivaloban is santit. A teltkarcsu holgy tekintete nagyon elkapott ugyan, de se hangsulyt nem kap igy ebben a formaban, se nem tud mirol meselni...A baratsag pedig abszolut kerdojeles.

Új hozzászólás