Igen, az alsó vonalra kíváncsi voltam, ezért jött a másik. Köszi az elemzést.

Szeretem hozzászólásaidat Au, nem csak mert hogy egyénítenek, hanem mert elgondolkodtató rétegeket tárnak fel a könnyeden fogalmazott fordulataiban is :) És igaz is, úgy ahogy írod, ég és világít, vagy csak világít, de nem, mégis ég... Igaz :) Éppen elgondolkodtam ma ismét azon - többször belefutok - hogy az alkotások, vagy legyen csak bármi, amit kicsit is elmélyülten szemlélünk, valójában tükrünk, azt látjuk benne, amik mi magunk vagyunk akkor. Ezt amúgy teljesen helyénvalónak gondolom, hiszen nem indulhatunk kintről befele. Ezért is írom, hogy igen, ez igaz, minden igaz, amit írsz! :)
De hogy a kitapintott kételyeimről is írjak, azt kell mondanom, hogy az is igaz! Van, hogyne lenne. Mindig felülír, vétóz, állít majd cáfol, az egységes és egyetemes ismerettől és meggyőződéstől és annak minden manifesztumától mindig igen távol van, pontosabban inkább ez egy időskálán érzékelhető, mert a pillanatban megvan mindig, ott van a helyén, no, aztán meg következőre már nincs... Csak a kétely. De azért is nagyon jó ez a hely, mert erre is fény derülhet... :))
Köszi érdeklődésedet!

Nekem ez a szimpatikus. Meg az, ami hozzám is közeláll, hogy hajlamos legyek a teátrális megoldásra (nyilván írásban, szóban), majd ezt eszemmel megvétózzam, végül leiratban játéknak minősítsem, ezzel mintegy elidegenìtve magamtól az alkotást, végül az egészet zárójelbe tegyem egy másikkal, amiben látszik, hogy az első megoldás csak kép volt, ábrázolás, nem a valóság hű lenyomata. Aztán megint elölről. És közben éget az a tűz belülről. Vagy ha azt úgy mondják, hogy világít, akkor világít, mint a függöny is. (Apa, apa, ég a karácsonyfa! Azt úgy mondják fiam, hogy világít. Apa, apa, világít a függöny!)