UG
Le kell szállni.

Itt egy dokumentum közegben látunk egy képet és a dokumentumfotózásról jó lenne beszélnünk, mert itt vannak billenések ebben a képben. Nem mindegy, hogy mit hogy állítunk be, hogy mennyire engedjük megjelenni a hátteret. Ebben az esetben ez nem eldöntött, hogy a kép akar valamit kezdeni azzal, ami a háttérben történik, vagy az csak egy utalás, egy sejtés, és a lényeg a modellen van. Most ez a két irány egyforma erővel van jelen, a választás nem történt meg. Ha portré, akkor érthető a bemozdulás, de az élesség és a fények nem erősítik ezt a jelleget, zavaró az idegen kéz jelenléte. Ha dokumentum, akkor probléma az életlenség, bemozdulás, mert a dokumentum jellegbe ez nem fér bele. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Az, hogy portrét - vagy más házit - készíttetünk, készítesz magadról, első körben nem jelenti, hogy bárki elvárná, hogy az valódi portré, művészeti alkotás legyen. Erről soha nem is volt szó, mi magunk sem készítünk ilyet, tehát ez nem feladat. A portré más miatt szükséges. Egyrészt bemutatkozás, másrészt önismeret, egymás ismerete, térbe helyezése, harmadrészt a feladatok és a folyamat egymásra épül és végül ez az egész egy spirál, ami visszatér mindig a kezdethez, de mindig egy picit emelkedve, épülve, javulva.
Ez a lényeg.

Igen, kedves Pedellus, itt a lényeg. Ha úgy vesszük, hogy egy amatör ugyanúgy látja a világot kamerán keresztül, mint egy csecsemő a szemein keresztül, akkor hogyan is lehetne elvárni egy gyerektől, hogy második leckének portrét adjon le, mikor még magát a környezetet sem tudja értelmezni. Ráadásul én inkább filmes vagyok, amit általában az ember akkor kezd, amikor már tud fényképezni, szóval ez így még nehezebb. (csak halkan kérdezem meg: milyen önarckép, portré témájú filmeket ismer/tek?)

András, épp arra szeretnék itt rávezetni, hogy ha mindig csak a következő lépésre figyel, akkor fokról fokra el tudja sajátítani a dolgokat, és ha már a fotózás a kezében, agyában van, akkor az ötleteket is meg tudja valósítani, merthogy amíg nincs meg a szakma, addig az ötlet se bújik ki könnyen.

Kedves András! Én a két ellentétes hatás között vergődöm, és attól rettegek, hogy a rossz képeimet elhamarkodottan teszem fel, a jókat viszont soha, és tökéletesen befuccsolok!

Azt hiszem, a legjobb egyáltalán nem görcsölni, sem itt, sem az élet más területein, és ez nagyon jó színtér a gyakorláshoz!:)

Örülök, hogy ilyen gondjaitok vannak, nálam pont az ellenkezője igaz: iszonyú sokáig gondolkodom egy érzésen, hangulaton, ötleten és a vége az, hogy elvetem... majd újrakezdem és ebből végülis semmi sem valósul meg, minden megmarad tudati szinten, tanulhatnék tőletek, hogyan kell kicsalogatni azt a kisdedet, hogy leponnyanjon ide az égből.

Na én is ezt szerettem volna mondani, csak kevésbé voltam átgondolt és szabatos:) Még annyit tennék hozzá, hogy ezt is tanulni lehet (és fogom is remélhetőleg). Köszönöm, hogy a szívemből szóltál, Zsolt!

Azt, hogy míg egy kiállítóterembe az ember már előválogatott képet tesz ki, ami úgymond egy kinyilatkoztatás, addig az estiskolán igenis van helye azoknak a munkáknak is, ami nem tökéletes és nem hibátlan. Ennyit csak. Az egy jó teszt, ha az ember nap mint nap szembesül egy-egy munkájával és ez a szembesülés eldönti, hogy a munka kibírja-e az idő próbáját. Ha igen, akkor ebből a tesztből kiderül, hogy az alkotó azonosulni tud a saját munkájával, vállalja és közölhető. Ha nem, akkor azon még dolgozni kell.

Nem értem, mit szeretnél mondani, Zsolt.

én nem mertem volna feltenni e képet.

Állj. Ez nem kiállítóterem. Azért van, hogy tanuljunk egymástól. Ami leesik a falról, az tanulság. De nem lehet a folyamatot kikerülni.

Mindegy miért vagyok rossz fotós, azért mert rosszak a fotóim, vagy azért, mert nem várok eleget. A fejlődéshez ezt is meg kell tanulni. Elvből nem küldök javított verziót, hadd tanuljam meg "Mi a magyarok istene:)". Idővel ennek is meglesz a látszatja, remélem.

Ne is mond! Én is ilyen vagyok:) A pedellus tudja, hogy már nem 1x feltöltöttem egy képet és fél perc múlva küldtem egy másik változatot:))) Persze azzal sem voltam elégedett:))) de már nem variáltam

Sajnos nem az első eset, hogy elhamarkodottan küldök be valamit ide, és utólag levakarnám az oldalról, de meg kell tanulnom felismerni, mikor válik egy kép éretté, azt, hogy csak megfontoltan küldjem be, de mégse legyek gyáva.

Most vállalom a hibámat, és legközelebb megpróbálom elkerülni.

Az a baj, és erre csak akkor jöttem rá, amikor felkerült már a kép, hogy nagyon tagolatlanul sötét neki a kabátja. Ennek az egyik legidegesítőbb következménye, amit mondasz, de egyébként is rossz lett az árnyalat-eloszlás.

Ne haragudj Vera, már láttam Tőled jobb képet is:( Fel tetted a lécet egy magas szintre és én már így nézem a munkáidat. Engem zavar, hogy a barátnőd bal keze olyan mintha külön életet élne. Barátról nehéz elfogulatlan fotót készíteni, biztos Neked egy kedves kép róla:)

Új hozzászólás