A hangulat megjön, bár abban nem vagyok biztos, hogy pontosan, mert most az is értelmezhetővév válik, ami a gyalogló sztorija, de az is, ami az őt elengedőé. Vagyis ami nem pontos, az az, hogy mi most ő vagyunk, vagy az ő gondolata, avagy mi most megfigyelők vagyunk. Ennek eldöntésében segítene a kamera nézőpontja. Ha feljebb vagyunk még picit, akkor a megfigyelőt, ha lejjebb, akkor a személyeset erősítenéd, de most a kettő között vagyunk félúton. ha ez film, akkor oké, az átmenet is fontos, de így fotóként ez nekem picikét bizonytalan. (hegyi)
Köszönöm a hozzászólásokat.
Zsuzsa: Felmerült bennem az "Út a végtelenbe", sőt a "Ködös utak" is, mint címötlet, végül aztán a jelenlegit tartottam a legközhelyesebbnek. Címadásban szerintem egyébként is bajnok az amatőr fotóstársadalom, a végletekig modorosak bírunk lenni.
Nekem tetszik az izé cím is. Ha olyan állapotban van az ember elfogadja.
Persze én rögtön személyes emlékeket társítok motívumokhoz.
Tetszik.