Trani, 2012.09.30.
Örülök, hogy ezt a témát kiprovokáltam. A leckeleiratok alapján álmomban sem gondoltam volna, hogy a riport-etűd-sorozat (utóbbira, melyet egyszerű, lazán egymással kapcsolatban levő néhány képes együttesnek gondolok, nincs lecke, így leirat sincs) kategóriába sorolható kép-együttesek valamilyen esztétikai érték-hierarchia szerint kerülnek elbírálás alá nálad. Ez nagyon jó, hogy most kiderült, nagyon köszönöm. Jó lett volna persze mindezt előre tudni, sokkal jobban értettük, értettem volna az értékeléseket, melyeket így igen sokszor (az én képeimmel kapcsolatban csak most!), kiszámíthatatlanul szeszélyesnek véltem.
Mégegyszer köszönöm, Zsolt. Jó lenne ezeket az irányelveket valahol explicite összefoglalni, leírni.
Provokálj kérlek, máskor is! Tényleg, mert magam nem tudom megítélni, mi az, ami nekem evidencia, mi az, amit elmondtam, mennyire mire hogy kell hangsúlyoznom. Igyekszem az elemzésekben, de... nem vagyok káptalan, meg a tökéletestől is mintha messze lennék. :)
Finomítanék. Az esztétikai érték hierarchia nem fedi egészen ezt, inkább azt mondom, hogy a riport bír el a legtöbbet, mert ott elvileg lehet szöveg, ami támogatja, és ott benne van az is, hogy adott szituációban nem mindig lehet tökölni, vagyis becsúszhat formailag nem 100% pontos kép, ha a téma kívánja, ha a mondanivaló elhagyhatatlan, akkor szemet huny az ember, hiszen a dokumentálás a riportnál a legerősebb. Ez adhat némi mozgást ebben, meghagyva azt az alap elvárást, hogy az ember törekedjen a minél pontosabb formára.
A lírai megközelítéseknél ez szerintem már nem ennyire rugalmas. Hiszen egy riport lehet hogy 1 óra alatt vagy még annyi se, kész kell legyen, a riportfotóst lelökik a lépcsőn, belekönyökölnek a májába, míg az etűd, vagy az autonóm képsor esetén kell lennie időnek. Talán így érthetőbb vagyok.