Krémes, csak úgy, papírból.

Ez egy olyan erős kép a családról, és annyira izgalmas, hogy én megadom a három csillagot, megvan a leckemegoldás is, nagyon örülök ezeknek a játékoknak. A Presszó c. film jut eszembe erről a dologról, igaz, az a film egy nagyon színes film volt, nagyon erős, túlszaturált színekkel dolgozott, de mégis. Az az asztal is nagyon izgalmas, ami a háttérben van, amin vannak különböző dolgok: egy női táska, egy súly, valami más eszközök, egy kis tévé, és ahogy a kis hokedlire ki van téve ez a zsírpapírba csomagolt krémes, egyrészt nagyon ennék most egy krémest, másrészt nagyon jó lenne ott ülni, mert úgy érzem, hogy ez olyan kvaterkázós hangulat. Ezt nagyon jól hozza, hogy nyúlunk a süti felé, nincsen senkinek saját, névreszóló sütije, szerintem senki nem csap a másik kezére, ha beleeszik a másiknak a krémjébe. És az életkor is látszik, vannak itt fiatalabb kezek, idősebb kezek, én azt látom, hogy itt alapvetően ez egy női csapat, itt férfit nem nagyon látok, ez is izgalmas, a különböző életkorok hogyan működnek együtt, és szinte hallom azt a csacsogást, ami ilyenkor van, hogy az egyik lány mondja a másiknak, hogy hoztam a sütit, az közben mesél az új pasijáról, közben a nagymama mosolyog rajta, és a gyerekkorát is beleidézi, de leszólják a nagymamát. Nagyon érdekes ez az egész, és a kőlap meg a pöttyös ruha telitalálat. Nagyon örülök ennek a képnek, köszönöm. (hegyi)
értékelés: