A vadászokra várva

A vadászokra várva

Mivel már az elején magyaráznom kell a címet, talán szükségszerűen meg is bukott a történet... no, de mégis kell... :)
Nekem ez a kép, egyáltalán amit itt látok, Brueghel Vadászok a hóban c. festményét juttatja eszembe, és nagyon várom valahogy, hogy meglássam egyszer azokat az elcsigázott vadászokat a kutyáikkal itt :)

Valóban van formai hasonlóság, ami azonban szembeötlően más érzet, az az élesség kérdése. Ez a digit világában sokszor előfordul, hogy minden éles, Tolnától Baranyáig, viszont ettől az egésznek kivasalódik a hangulata is, szóval elsőre azt mondom, hogy ez nekem idegen. A másik a kompozíció, amihez nem tudom, milyen lehetőségeid vannak az elmozdulásra, de nekem ez most vagy lehetne még jobban oldalról, vagy mozdulhatnánk a korrektebb perspektíva felé, nem tudom. Szóval szép részletek vannak, hangulata is van ennek a porcukor városrészletnek, de valahogy ennél most nem érzek többet, viszont a törekvés jó. (hegyi)

Hozzászólások

Aham, értem... ez technikai ügy lesz! :) vettem az összetörött alapobim helyett egy 18-50-es 2.8f Sigmát (használtan persze, másra nem volt píz :)) Mondták is, hogy nagyon-nagyon jól rajzol 5-6f körül. No, szerintem még túlmutat rajtam ez az eszköz, ezzel is kell fotózni pár ezret, azt hiszem :)) ilyeneket finomítani pl.

Mondom máshogy. Az, hogy a kilométerre lévő fa ágait is meg tudom számlálni, az egészről, annak egészbeni hatásáról elviszi a figyelmemet, elveszek a részletekben, ráadásul ennyi részlet feldolgozása komolyan fárasztó is tud lenni.

Nem akartam térérzetet. Síkérzetet akartam konkrétan, tényleg :) Persze, értem, ez lehet idegen... De ez nem is tájkép. Nagy fényerejű optikával készült, nem a technika csinálta így, én akartam ilyenre, mert azt gondolom, hogy ez így van közelebb ahhoz, amit szerettem volna. Tévedés joga persze fenntartva :)))

István, az élesség eszköz, ellentéte az életlenség is eszköz. Arányosnak és a kép szempontjából is értékelhetőnek kell lennie. Azaz nyilván függ attól, hogy mi a célod, de most itt az, hogy minden éles, az azt is jelenti, hogy a tévoli és közeli dolgok egy síkra kerülnek. Ez nem a festmény kérdésköre, hanem önmagában értékelendő, hogy ez segít, vagy sem. A sok élesség tárgyias. Ennek lehet szerepe egy messze tekintő tájképnél, de itt korlátoz, mert nem hagyja, hogy a térérzet kialakuljon benned.

Köszi Zsolt az elemzést, Tamás, Éva a figyelmet!
Zsolt, szerintem az élesség is legalább annyira távoli/közeli, mint a többi. De hát az egyik az egy festmény, és valójában persze hogy fényévekre van tőle ez a kattintás, inkább itt tényleg az a törekvés, amit írsz. Ez egy benyomás, amiről nem tehetek.

Tamás, a bokor sajnos adottság, kikerülhetetlen. Persze, akkor meg minek kísérletezik ilyennel az ember, kérdezhetnéd -ném... :)) Válasz helyett csak az ötletem, amivel ki akartam kerülni, hogy próbáltam felhasználni egyensúlyi komponenskén. De tényleg idegen attól a világtól.

Éva: ez a Tabán oldal Budán.

Muszáj írnom hozzá! Számomra zavaró a jobb alsó sarok. De a kép többi része zseniális! Annyira brőheles amennyire csak lehet. Öröm látni, hogy mik járnak a fejedben.

Köszi Nyözö a figyelmed és a jegyzetedet! :) Fura dolog ez a hangulat, nehéz értelmezni, kinek mi miért milyen hangulatot hoz. Vagy egy unásig ismert hely másnak mit kapcsol be? Gondolkodtam ezen én is, de konkrét válaszom nincs, csak olyasmit sejtek, hogy folthatások, képi benyomások dolgoznak. Ezek a kontrasztos ágas fák, fekete kis pöttyök, zöld és fehér, ívek és vonalak, és még valami, talán a nézőpont, nem tudom... Meg az is talán, hogy szeretem azt a festményt is, aztán ez úgy bennem van, bele akarom látni, mert ilyen vagyok :)) Valami ilyenek talán :))

Agancs már van itt az előtérben, szóval ne csüggedj. :D De az is lehet, hogy "rosszul látok, hazamentek a vadászok", de azért "ne aludj el még".... :)

Sajnos pesti gyerekként nekem már millió személyes élmény köt ehhez a helyhez, és inkább ezek jöttek elő hirtelen. Így nehezebb elvonatkoztatni a helyszín ismeretétől, mert sokszázszor sétáltam le ezen a dolmboldalon, néha lezseren, néha fázva, néha boldogan, néha félve, néha koncertet hallgatva, néha rendőri ukáztól betojva...

Tényleg festményszerű, gyönyörűek ezek a finom színek. A villamossín és a felsővezeték oszlopok ellene dolgoznak egy kicsit. Nekem ami igazán működik ebben a képben az a domboldali sétautak bújkálása a fák között, a főút felett... de gyönyörű ez az előtérben levő nagy fa is.

Új hozzászólás