Egy pillanatnyi felhevülés.
A tónuskérdés az enyém! Tessék végre kitalálni valami mást! Uncsi! ;))
Egy pillanatnyi felhevülés.
Azért érdekes ez a kép, mert valami olyan pillanatot ragad meg, ami a kontrollvesztés pillanata. Ezt kétféleképpen mutatja: egyrészt a dupla expozícióval (tehát a vertikális elmozdulással), másrészt magának a gesztusnak az elrajzolásával, a rúzzsal, ami az arcra tévedt, és a normálisan megszokott helyét elhagyta, túlfesti ezt a szájat, és maga a száj tartása is nyilván arról szól, hogy itt valamilyen belső önmegfigyelés vagy belső önfelszabadítás zajlik. Aki már látott nőt szájat rúzsozni, pontosan tudja, hogy ennek egy nagyon erős kontrollja van ahhoz, hogy ez a műveletsor maradéktalanul végbemehessen. Úgyhogy ez a része abszolút jól működik nekem, van egy enyhe filmes áthallása ennek a történetnek ezzel a vertikális ismétlődéssel. Én azt gondolom, hogy ez egy tökéletesen jó megragadása a vágy értelmezésnek, mert a képnek a legnagyobb ereje abban rejlik, hogy elkapja azt a pillanatot, ami az érzések közül a vágy felismerésének, megélésének első pillanata. Én ennek nagyon örülök. Mindazzal együtt, hogy technikailag lehet ezen javítani – nagyon remélem, hogy Éva előbb-utóbb be tud szerezni magának egy komolyabb fényképezőgépet és akkor az eddig beküldött képeket újragondolva technikailag magasabb szinten meg tudja ismételni. Bár úgy gondolom, hogy ennél a képnél még a technikai is kevésbé gond, pontosan azért, mert a személyességhez ad hozzá – a belső megéléshez, a szubjektivitáshoz. (hegyi)
értékelés:
Sziasztok!
Ezzzz valami bűnjó:) nekem úgy ahogy van, tetszik... egyszerűen nem jut eszembe, hogy tónus... izémizé... nem érdekel!!!! érzem benne az extázist, azt a pillanatot amikor a vágy tudatosul és beleélés van...
A kép mellett jó ez is, amit írsz, Éva. Azt hiszem, hogy ez lenne a lényege a látszóteres munkának. Olyan dolgokat hoz ki az alkotás belőled, hogy nem is gondoltad volna, hogy ott van, pedig naná, hogy ott van.
Köszönöm az érzékletes leírást Zoltán!
Most lehet kicsit egoistának tűnik amit mondok, de nekem tetszik ez a képem. Legalábbis többször visszatértem ide és nézegettem, valamiért vonzó, még nekem is. Lehet van benne egy rácsodálkozás is, hogy jééé, ezt én csináltam? Van bennem ilyen is? Mintha nem is én lennék, de közben igen, hisz én készítettem el a képet:) Vagy lehet mindez megvan bennem, csak eddig még nem volt képen megörökítve és most rácsodálkozva nézek magamra? Nem tudom, de mindenesetre izgalmas számomra az egész és remélem tudok majd folytatással szolgálni.
Nem értettem hogy jött de a tónus-dolog, amikor teljesen ok, ahogy a görcstől, vágytól,élvezettől megbicsaklik a kéz, és csúszik a rúzs... az az izgatott türelmetlenség, belső égés... szóval szerintem nem kell itt tónusozni, elég átérezni...
Köszi Zoli a hozzászólást! MAgyarul szerinted a kép erős áthallásokat ébreszt benned, de egyben erősen kifejező :) Köszi!
Azt hiszem maga a pillanat meg a sztori van olyan erős, hogy engem nem mozdít ki a rúzs tónusváltása. A vágy ott van a szájon, ott van a szendvicstechnika okozta duplázáson, de maga a rúzs is erős áthallásokat ébreszthet. :) Ez a félresiklott rúzs is a pillanat hevét, a vágyak teljesülését viszi a képbe, tehát szerintem egy irányba mutatnak a dolgok a képben. Mindenképpen erős és határozott, kifejező képnek érzem.
Lehet kellene Évának egy fekete rúzs is? Az talán egy tónusban tud maradni... :)
No,de megnéztem egy nyers képet és ott is a rúzs, ami "kifutott" sötétebb mint ami az ajkakon van. :)
Lehet azért is van eltérés, mert ez tulajdonképpen két kép, és megmondom őszintén, nem terveztem még egyéb utómunkát.
Nincs másik rúzsom :)
Zsoltot kérdezem saját kíváncsiságom kielégítendő az okulásomra: egy ennyire koncentrált képen az ilyen színeltérést nem lenne jó korrigálni, és inkább kicsit jótékonyan csalni? (Akár másik rúzs, akár utómunka használatával?) Mert itt nekem két sztorira bontja a színeltérés a fotót, függetlenül a realitástól.
Amúgy tényleg más lehet a rúzs színe a különböző bőrfelületeken,meg gondolom a fényviszonyok is nagyban képesek mindezt még módosítani. Meg még annyi, hogy az arcom színe sem homogén, vannak felületek, helyek ahol sötétebb, van ahol világosabb (vicces :D)
:) kérdezd az asszonyt a rúzsról, minden testen, minden felületen más lesz a színe, ezért van, hogy egyik nőnek jól áll adott rúzs, másiknak meg idétlen a színe, a másik, hogy a száj alapszíne befolyásolja a rúzsét is :)
Kétségtelenül van ebben a pillanatban vágy, vagy ahogy írod, felhevülés. Viszont zavar, hogy a rúzsnak és az ajkaknak más tónusa van, és ez a disszonancia kimozdít a sztoriból, és azt kérdezgetem, hogy miért?
A fotó hangulata amúgy a 80-as évek videótechnikáját hozzák be nekem. És összességében tetszik, tényleg csak azzal a színeltéréssel vagyok bajban...
Köszönöm Ágnes! ;)