Zsolt! Azt hiszem már pontosan értem, hogy mit akarsz(akartok) mondani. Ha sikerül képekkel illusztrálni is fogom. Bocs, hogy ilyen későn reagálok, úgy tűnik egy lépcsőházi figura vagyok.

Egyébként, ha valahogy hozzá tudtok jutni a filmez, ajánlom.

Kíváncsi lennék egy olyan képre, vagy sorozatra is, hogy: Egy alma megevése :-) (Láttam egy filmet régen, aminek az volt a címe, hogy Egy kifli megevése. Erről jutott eszembe. Illetve ez jutott eszembe arról.)

A verbális ötlet és a kép közé kell valami. Fene se tudja, mi. Talán idő. Talán ülepedés. Talán egyik se. A leckék elég tág teret hagynak, csak ötletadó indítások. A vágynál sokan konkrétan vágyni akarnak. Ott és akkor. És ez más, mintha a vágy és annak titokzatos tárgya már belül lenne és képben kívánkozna ki. Tehát a lecke impulzus akar lenni.

Zsolt! Köszönöm, így már teljesen tiszta, mire is gondolt András. Nem lehet, hogy az oldal jellegéből adódik , hogy sokunk képei esetében így éreztek? Hiszen itt valahol adott egy munkamenet: van egy feladatleírás, ettől "megihletve" jön az agyalás, hogy akkor mit és hogyan kellene, jó esetben jön az ÖTLET, rossz esetben csak az a bizonyos TÉTELMONDAT, aztán ez alapján születik meg a mű (legalábbis nálam valahogy így működik).

"nem feltétlenül kell egy virágot..:"
valahogy úgy van ez, mintha sokaknál előbb egy verbális kifejezés lenne meg, megenném az almát, mert drága volt és tél van, aztán jönne a kép, hogy akkor ezt a dolgot hogy csinálom meg képben. és mindez után lesz egy kép, amit szeretne az alkotó, ha a tételmondatát kifejezné. a néző viszont nem hallja a mondatot, csak látja a képet. az alkotót segíti a saját mondata, de azt mi nem halljuk, nekünk nem segít. ezért míg az alkotónál a billegéseket kikorrigálja a fejében lévő mondat, addig a nézőét vagy a saját mondata korrigálja, vagy semmi. tehát a kép nem vizuális erővel hat, hanem egyfajta verbális emléket hív elő, és annak illusztrációja.

na, most nem tudom jobb lett-e...
Feri?

Kedves András! Azt hiszem kapisgálom mit akarsz mondani. Az világos, hogy a kép nem okoz vizuális élményt (ezzel speciel nagyon egyetértek :) ), és innentől kezdve nyilván nem működik. Azt is értem, hogy önmagában a csak verbális megközelítés - tehát ha kép direkten, "képiség" nélkül próbál üzenni - kevés, hiszen egy fotó alapvetően más műfaj. Amin még rágódni fogok, az a határok mibenléte,hogy mitől, mikortól csap át egy kép a öncélú, érték nélküli verbalitásba.

Utóirat: Miközben próbáltam megfogalmazni a válaszomat pótoltam egy régi mulasztásomat, és megnéztem a leckéhez fűződő videót, ahol András példaként vágyódva bámul egy virágot. Ettől most jól összezavarodtam...

Nem értem, sajnálom.

Na, ja. Tudom Én, hogy jó a nagylátó, mert lerekeszelve minden éles, viszont zavaró lehet a torzítása. De a téma már adott, alma is van még, újra lehet fotózni. :):)

Márti: Most rágódhatok miféle undorítóságot követtem el eddig vagy fogok elkövetni a későbbiekben :) Az almát még nem falom fel, más terveim vannak vele.

Tamás: Ha a kép a számítástechnikai irányultságomat fejezné ki, akkor egy pingvint szorongatnék a kezemben :)

Feri: Azt hiszem önkéntelenül is a bambuszfestés útmutatásait sikerült követnem míg elkészült ez a kép: Tölts el tíz évet a bambuszt szemlélve, válj te magad a bambusszá, aztán felejts el mindent és- fess. Szóval nem ment ez olyan egyszerűen, és messze nem vagyok még elégedett az eredménnyel...

Szerintem ez egy bazijó kép. Én elég sokat gyötörtem az agyam, hogyan tudnám a vágyam lefotózni, de még nem sikerült. Te meg nem igazán tököltél vele, ki nyomtad. Tetszik, hogy egészen egyszerűen "csak" egy almát használsz, és hozza a kép a témát, ha nem lenne ott, hányas lecke, akkor is tudnánk.

Tudom en, hogy titokban egy Apple computerre vagysz :)

Értem én azt! Én is úgy gondoltam, hogy az alma valamiféle bűnbeesés (undorítóság:) szimbóluma itt is, és csak arra akartalak bíztatni, hogy bármi is legyen behelyettesítve az almába, és mindegy talán az is, hogy más mit gondol róla, ha neked az kell, hát vágj bele, ess neki, fald fel, satöbbi:)

A vágy valódi tárgya itt nem az alma. Éppen a Csendélet leckével próbálkoztam, amikor a kezembe került ez a gyümölcs. Ahogy nézegettem, eszembe jutottak mindenféle dolgok, helyek és személyek, no meg ezekhez kapcsolódó gondolatok, vágyak. Persze ez nem biztos, hogy látszik is a képen, ez esetben marad az alma utáni vágyódás. Egyébként ne mondd rá, hogy nem szép, ő egy menzai alma, és mint ilyen egészen takaros jószág :)

Hát, szerintem nem túl szép alma, de ha te így érzed/nézed, hát edd meg!:)
Épp most olvastam egy Baricco könyvben, hogy egy élet során legalább két, illetve maximum két undorítóságot érdemes elkövetni, különben nem nagyon lehet nyugodtan aludni:)