Van úgy, hogy az ember csordultig telt pohár...
Én most meghallgattam a hangot és megnéztem a filmet. Gratulálok! Nagyon jól szinkronban van a két alkotás, mindkettő szuper! A többiek már mindent leírtak és én különben sem találom a szavakat!
Van úgy, hogy az ember csordultig telt pohár...
Nagyon szépen köszönjük, hogy a hangvers, hangmobil már régebben megérkezett verziójára, amely a vágy házi feladatra készült, sikerült befejezned a filmes változtatot is. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy elég összetett és nagy vállalkozásba fogtál. Elsősorban azért, mert a lírai képvers kategóriájában készítetted el munkádat (utalnánk régi kisfilmekre, akár Zolnay Páltól, vagy akár Huszárik Zoltántól). Ennek a stílusnak is megvannak természetesen a szabályai. Sok filmes eszközt használtál, áttűnés, visszafelé lejátszott képek, kézi fahrt stb. A hangosfilm (mindegy, hogy játékfilmről, vagy kis etűdről beszélünk) egyik fontos kritériuma, hogy a képek és a hangok egységes zárt rendszert kell, hogy alkossanak, és amennyiben ez az arányrendszer helyes mértékű, akkor tudja kifejteni komplex hatását. Abban az esetben, ha vagy a hang, vagy a zene nagyon emlékezetes, avagy a képek nagyon megkapóak, bármennyire is jó valamelyik részegység, nem lehet egységes üzenetről beszélni. Márpedig a szabályrendszerhez ez hozzá tartozik. Mi most részben könnyebb helyzetben vagyunk, mert a hangmontázst előbb megismerhettük.
A rádiójátékban egyszerre van jelen hangszeres zene, és monológ, amelynek többségét magyar nyelven halljuk. Időnként vélhetően kánonban is szólnak az üzenetek, ez teljes, egységes szövetet alkot, bizonyos szavakat azonban jól lehet érteni. Ezekből arra a következtetésre jutunk (Rubik kocka, rózsapatron, konyak) hogy a szövegi utalások a múltra tekintenek. Ezt megerősíteni látszik a képi világ is, mely alapvetően hármas egységbe rendeződik, de a vágás tematikája is három nagy részre bontja a képeket. Első rész lassú, kézi fahrt egy kertben, ezen folyamatosan átsejlik egy fém tányér és benne egy pohár. Megjegyezzük, hogy jól felismerhető, hogy a tányér felső gépállásból van rögzítve, benne a pohárral, maga a felvétel pedig többször visszafelé van lejátszva. Úgy tűnik számunkra, hogy maga ez a nézőpont tudatosan asszociál egy szem formára, amelyben az a pohár a szemgolyót jelzi. Ennek a kompozíciónak akár véletlenül, akár tudatosan nagyon hasonló a piktogramja az egyiptomi kultúrában is használt Horus motívumra. Ez a képsor keveredik, áttűnik a kertben bolyongó kamerával. A hármas egység második része egy homokos felület vagy homokozó, és egy kis golyó kapcsolata. Itt vagy egy temetés, vagy akár egy ültetés fázisait láthatjuk, de ha az ültetés mellett döntünk, gondolnunk kell arra, hogy egy fát is úgy ültetnek el, hogy először a gyökereit eltemetik. Ez a szakasz egyszerre próbál a születéssel és a halállal is foglalkozni. Majd egy erőteljes, a film eddigi stílusához viszonyítva durva fekete blank következik, ezt követően egy szintén fordított sorrendben levetített harmadik egységet látunk, ahol az enyészetből, a hamuból és a porból a homokos földben létrejön egy vörösre festett papírrózsa. Itt is felső gépállást használ az alkotó, ettől az egész olyan, mint egy kis fészek, ajak, vagy barlang, és egy kezet látunk, amint ebből a megszülető rózsából, a rózsaszirmok mélyéból egy üveggolyót (varázsgolyó) mutat fel nekünk. Mind a három egység létrehozását, megszerkesztését tudatosnak gondoljuk, bátor vállalkozásnak tűnik, hogy meri az alkotó vállani a szomorúságot, az egyedüllétet és egy kódolt kiáltást a világ felé. Talán csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy nagyon jó hogy a képek nem szolgaian követik a vers konkrét üzeneteit, de mégiscsak időnként többször meg lehetett volna próbálni szinkronban kapcsolódni a hangi világhoz - bár én megértem, hogy a Rubik kockát nagyon nehéz egy üveggolyóval helyettesíteni.)A szövegi vers változat nagyon erőteljes, dramatikus, mellbetaszító, és ehhez képest a képi világ picit pasztelesebb, bátortalanabb. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy egy filmet egységében kell tekintenünk képpel és hanggal. Mindezeket nem azért szerettem volna közölni veled, mert bármilyen bajom lenne ezzel a filmmel, sőt, büszke vagyok rá, hogy január óta készülhetett nálunk egy ilyen szép alkotás, hanem úgy gondolom, hogy a műhelymunkák szempontjából fontos, hogy ezekről beszélhessünk, még akár akkor is, ha esetleg mi nem mindenben lájtuk helyzeteket jól. Nagy köszönet a filmért, és 3 disznó. (szőke) értékelés:
Én most meghallgattam a hangot és megnéztem a filmet. Gratulálok! Nagyon jól szinkronban van a két alkotás, mindkettő szuper! A többiek már mindent leírtak és én különben sem találom a szavakat!
Aureliano, a valóságban ez nem így megy, csak így képzeljük, hogy van ilyenféle különbség amatőr és profi között. maradva a fotónál, egy lap ugyanannyit fizet. mindegy, kié a kép, nincsenek már előjogok, leosztott szerepek. az lehetne különbség, hogy a profi erre teszi az életét, az amatőr meg legfeljebb a fele életét. talán. de láttam már megszállott amatőrt is.
szerintem a választóvonal ott van, hogy valaki újra nekimegy egy-egy témának, amíg nem lesz vele "kész", vagy sem. az amatőr többet csaponghat.
nagyon csodálatosat alkottál, ebből már inkább disznótor lesz :)
gratulálok aureliano, engem meghatott a műved. Már a hangjáték is, de ahhoz nem tudtam hozzászólni, olyanokat írtam volna, amik nagyon szubjektívek.
belenyúlni a rózsa közepébe.. ott volt benne katarzist hozó hangulat bőven.. és milyen szép megoldás az üveggolyó megtalálása.. születés? talán visszatérés a gyerekkorba, ami az ember számára az egyik legnehezebb dolog.. és úgy látom, a saját (és nyilván rettentő sok archetipiát rejtő) szimbolikámon keresztül, hogy olyan teljességre vágysz, amit egy nőn keresztül érhetsz el. olyan újramegtalált felnőtt-gyermekkort, ami a kiválasztottak ajándéka.
Roland, örülök, hogy eszedbe jutott Borges, őt én is kedvelem.
Viktor, szépen írtál, köszönöm.
Zsolt, vitatkoznék. A profi az életét teszi föl, kénytelen alkotni, mert ez nála létkérdés, az amatőrnek nem lehet hinni, ha kedve van, otthagy a pácban. És ugye ott volt még a költő, aki sokat sírt és szépeket alkotott, amíg üzletet nem ajánlott neki az, aki pénzért megvette a könnyeit, amitől persze egyre kevésbé tudott már sírni és alkotni.
Ági, egy pillanatra megzavartál, azt hittem a megfejtést közlöd, és már fogalmaztam, hogy jó-jó, de én ritkán kívánok lány lenni, mikor Feri végre felnyitotta a szemem. Szépet írtál, köszönöm, om mani padme hum.
Balázs, a kamera árnyéka természetesen nekem is feltűnt, és azért hagytam benne, hogy látszódjon, ezen a világon mi nem repülünk szabadon, így hát a kizökkentésed ha úgy tetszik, szándékos volt, nem lekváros. Végülis örülök, hogy valami erőteljesen vonzót sikerült alkotnom, mégha az a vákum is maga.
Bezártság...A kerted egy zárt világ, amiből kitekintesz a kerítésen túli "csábító-vagy mégsem" házakra, fákra. A rózsa elégetése a búcsú-szertartás...mást nem viszel magaddal, csak az üveggolyót.
Ez az a történet, amit én látok bele a filmedbe. A szöveg a zenei kíséret.:-)
Lemaradt a nevető fej (smiley) a végéről az írásomnak. Örök vita az amatőr-profi kérdés. Soha nem fog eldőlni, mitől amatőr, mitől profi, ráadásul akkor még a harmadik kategória, a dilettáns szóba se került, a negyedik se, a műkedvelő, szóval szerteágazó vonal ez.
Engem az egészben csak az az egy pillanat zavart meg, amikor látszott a kamera árnyéka a földön a lebegés közben, engem az egy picit kizökkentett, de aztán gyorsan visszaszívott a vákuum. Gratulálok, nagyon jó lett!
Egyetértek veled abban, hogy zavaró a mozgókép hozzá, de istenem, akkor megnézi az ember kétszer vagy háromszor.
Aureliano!!
Most már igazán észre vehetnéd, ahogy az Ági udvarol neked. :):)
Viccen kívül: Ági néhány sora tökéletesen elmagyarázta, miről szól a filmed.
Kedves Zsolt!
Hagyjuk a pénzt, nagyon szét húzhatja a csapatot, és egy lépésre van tőle a politika.
Kedves Aureliano Ezredes, napnál világosabb, amit mondani kéván.
Vagyok gyöngy, mely kehely mélyében,
Vagyok vágy, mely olthatatlan
Vagyok lány, ki óhajt, óhatatlan.
Ági a hintaló
" én amatőr vagyok, és nem profi, ami azt jelenti, hogy nekem ihlet kell az alkotáshoz, míg a profinak előleg."
ez nagyon jól hangzik, persze nem igaz, de jó mondás. a profi és az amatőr között valójában néha a válogatás, szelekció képessége lehet különbség, meg az, hogy az amatőrnek könnyebb, mert a hobbija mellett van pénzes foglalkozása is, amiből meg tud élni, nem úgy, mint az éhező profik.
...mert igazán az a szomjoltó víz,amit magunk húzunk ki a kútból...,közben halljuk a lánc csörömpölését,karjainkban ott érezzűk a fáradtságot...és ahogy egyre több vizet húzunk ki a kútból,a kút velünk együtt öregszik és mi egyre jobban érezzük a víz izét,és minden elfogyasztott pohár víznél visszaemlékszünk az üveggolyónkra, amelyik ott pihen a fenéken és magával öriz egy darabot a gyermek korunkból...
Kedves Aureliano! Én vagyok az amatőr! "nekem ihlet kell az alkotáshoz, míg a profinak előleg"-ezzel én is egyetértek.Nem ennyire sarkítva, de azért valahogy így van ez. Amúgy a mű teljesen tökéletes. Nekem tetszik!
Kedves Hölgyek, Urak!
Köszönöm az igyekezetet, igyekszem mindekinek válaszolni.
Feri: Egyrészt nem kell érteni feltétlenül, elég, ha a hangulatát elkapod. Nem vagyok kifinomult művész, hogy minden részletében kiszámoltam volna, tartottam is tőle, hogy a kép elvonja a figyelmet a hangról. Persze azért bármit meg tudok magyarázni, ha akarok, szerepel benne üveggolyó (gyermekkorra, játékra utalva, vagy lehet még: "távolságot, mint üveggolyót ...", vagy Üveggyöngyjáték, vagy amit akarsz, valami, ami elveszett), szerepel benne teli pohár (a leírásban is, mert az ember néha csordultig telt pohár, és fáj minden csepp, de ugyanakkor minden utolsó csepp után is van még egy, és néha jó volna visszafordítani mindent), vörös papírrózsa (ami nem igazi, mert már talán nincsenek igazi rózsák, és minden, ami művi, szebb akar lenni az igazinál, és talán nem tehetünk mást, mint összegyűjtük kihúnyt tüzek hamuját, mint Paracelsus ld. http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/h...) Szimbólumok meg azért vannak, hogy ha valakinek mélázni vagy asszociálni van kedve, azt is megtehesse.
Lacipapa: Igen, lebegést, álomszerűséget akartam megjeleníteni, mert ez illett a szövegzenéhez szerintem. És nem feltétlenül kell értelmezni mindent, ami megjelenik.
Márti, ez is benne van, amit mondtál.
Enikő: Nem kell érteni feltétlenül, főleg hozzá, éreztem én is, hogy a hang önmagában is elég, a kép csak elvonja a figyelmet, de mint mondtam, én amatőr vagyok, és nem profi, ami azt jelenti, hogy nekem ihlet kell az alkotáshoz, míg a profinak előleg. És az ihletemből most ennyire futotta.
Kedves Aureliano! Szerintem is, a hanganyag önállóan is nagyon szuper! Én sajna nem tudtam a filmmel összehozni, de ez biztos az én "hozzánemértésem" miatt van. De gratula! :-)
Oké,"ezt már nem érteni, csak érezni kell, mint a lebegést". Csakhogy akkor minek vannak a szimbólumok a filmben?
Először is, köszönöm András a hosszú értékelést. Gondoltam én, hogy nehéz lesz a hanghoz megfelelő képet társítani, és az is lett. Nem is sikerült teljes egységbe hoznom, ha erre utaltál, akkor igazad lehet. És persze sokkal több időt igényelt volna a megfelelő minőségű elkészítés is, többszöri meghallgatás után egyre jobban zavar az akaratlan zajosság, meg a képek hiányosságai. A szinkronizálásban is igazad van, de nem maradt rá lendületem (bár egy pár helyen azért megpróbáltam, például amikor a nap és a golyó együttáll a napmeleg szítta párával).
Másodszor, köszönöm azoknak, akiknek még nem köszöntem: Gabriella, örülök, hogy észrevetted a zárt kertvilágot, Vera, igazad van, a felnőttként megtartott gyerekkor szerintem is fontos (és tetszik az archetipikus szimbolizmus kifejezés is, nagyon tudományosan hangzik), Péter köszönöm az elismerést.
És végül, külön örülök, hogy voltak olyanok, akiknek volt bátorságuk kicsit ellenállni a többségnek, és merték megmondani, hogy nem értik igazán. Nekem is kicsit zavaró néha, ha összedobált szimbóleumhalmazokat látok, összetartó tartalom nélkül, és azért belátom, hogy ez a film is ott volt a határon. Több minden csak később, a vágáskor vagy az újranézéskor nyert valamilyen értelmet vagy formát, nem minden volt azért tudatosan eltervezett.