Azért nem biztos, hogy ebből teljes személyiségelemzést kéne készíteni.
Ez csak az a szokásos eset, amikor valaki addig-addig ábrándozik valamiről, míg aztán a tényleges lehetőséget elszalasztja. Lehetett volna az is a címe: A merengőhöz

Kellemes kis etőd, érzem benne a várakozást, ahogy többször, több irányból elképzeled, hogy végre már... mikor fognak kiugrani a szeletek. Ha elkezdeném fejtegetni, még azt is mondhatnám, hogy az egész életedben benne lehet a várakozás - a tudatodban lévő sztereotípiákat várod beteljesedni (amit talán egy régebbi veszteség okozhat).
A technikáról: a környezetből kevés látszik, túl sok benne a szürke és fekete (miközben a nyitó színes) - így a kontraszt kevésbe hatásos. A zene viszont véleményen szerint passzol, olyan koránreggeles, szememalignyilós :)