Amikor először láttam ezt a képet, akkor kezdtem megijedni, hogy ez valami videó trükk és gyorsan körbenéztem, hogy ugye a Jóisten segít, és nem azt fogom látni az összes ilyen csuhé napernyő alatt, hogy A-ból B-be, B-ből C-be, C-ből D-be, E-be és F-be tekintve mindenütt majd valamilyen szeretkező párt fogok látni, mintegy ilyen Bosch képen különböző pozíciókba, és ugye ez nem egy videó trükk. Tehát azt tudom mondani erre a képre, hogy természetesen itt is valamilyen úti élmény van rögzítve, és ennél az úti élménynél megint csak egy jó megfigyelés, az Ágnes kritikai szeme, amely a világból kiválasztja az extrémet és a furát. Ugyanakkor pedig megint azt mondom, hogy, de a kép teljes kivitelezése, kompozíció, kompozíció megválasztások, az megint egy picit esetleges. Lehet, hogy amit a virágos képnél, ahol a mezőn vagyunk és hegyet látunk mögötte, talán itt is érdemes lett volna lebújni oda ugyanarra a szintre, ahol ezek az ölelkező párok láthatóak, és talán akkor egy picit nem ilyen távolságtartó ez az üzenet. Bár azt is érdemes megjegyezni, hogy ezek a csimbókos nádsapkák ez se elvetendő, de mindenesetre most a képet látva két út között mozog az alkotás és nincs eldöntve régi kifejezésemmel, hogy mire megy ki a fuvar? Azt én látom, hogy ott a homokban valamire kimegy, de nekünk a képet kell elemezni, úgyhogy ezt visszaadnám ismétlésre. (szőke)
Egyetértek Gáborral a szűkebbre vágással kapcsolatban, lehetett volna akár az egyik ernyő alatti párra koncentrálni, vagy mondjuk néhányat az egymáshoz közelebb ülőkből.
A várakozás különböző formáit vélem felfedezni a képen: párban, csoportban, magányosan
ülve, állva...fekve
Ágnes ránk bízza a választást: várakozzunk, ahogyan szeretnénk...és persze Akire