Ha fotóetűd, akkor egy történetmesélésről van szó, szavak nélkül, és ki-ki maga rakhatja össze a történetet. Nekem ez a történet nagyjából egy megvilágosodás-történetként értelmezhető, amikor egy térbeliséget jól mutató képből egy fény-tünemény által átfogalmazódik ez az egész helyzet, és egy új rendbe tud összeállni. Egyetlen egy dolog sántít: az utolsó kép. Jobban örültem volna annak, ha ez legalább ugyanabban a technikai megvalósításban tud létrejönni, mint az első kettő. Nem tudom ezt most szó nélkül hagyni. Volt idő arra, hogy ez az expozíció megtörténhessen. Jó lett volna, ha valamire kitámasztod a gépet, és nincs ez így bemozdítva, mert itt nem egy futó macskáról van szó, aki elmenekül, hanem egy olyan helyzetről, ami egy hosszabb expozíciónál egy egyszerű támasztással megoldható. Az első két kép viszont annyira erős, hogy ha nem is feledteti ezt a problémát, de kompenzálja valamilyen szinten. Vérzik a szívem ezért a harmadik képért. Ágnes, most szigorú leszek. Kettő csillag, mert ilyet nem csinálunk. Gyönyörű ez a triptichon, és a harmadik kép ide van cseszerintve. Ettől nem vagyok boldog. (hegyi)
értékelés: