Hazaérkezés egy hosszú nap után. Jó érzés levenni a kabátot, a jó meleg előszobában.
Elsősorban ezt a képet azért szeretem, mert azzal, hogy finom parányi tükröződése, üvegreflexek láthatóak ezen a sötét keretezésen, olyan az egész, minthogyha valahonnan egy másik lakótelepi házból megfigyelőként látnánk bele valakinek a privát életébe, hazaérkezésébe. Nem egyszerűen csak egy sötét keretet kap ez a kép, hanem ezen a sötét kereten keresztül a sziluettekben pici, parányi folttónus eltérésekben lehet érzékelni, hogy belesünk egy privát világba. Ezért tartom ez a második lecke, önportré feladatban egy jó alkotásnak, mert Eszter azt teszi, hogy bennünket beszív, becsal oda abba a kis történetbe, abba a konyha vagy szobabelsőben, ahol üvegeket látunk egy konyhaszekrényben, talán egy öltözést vagy egy levetkőzésnek az első pillanatait. Egy magánéletbe szívódunk be, leselkedhetünk be és ezt ezzel a keretformával nagyon jól erősíti, úgyhogy én ezt egy három disznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:
Én ezt a képet szeretem. Jól adja vissza az otthon melegét a sárgás-barnás tónus, amit a kinti sötétség keretez.
Bár abból a keretből tán kevesebb is elég lett volna.