Na. Jó régen virítottam ide valamit. Viszont mostanában elég sok fika cikk születik sziget témában. Voltam én is kinn hétvégén. Meg 98 óta vagy tucatszor. Egy hétre. Utána is egy-egy napra.
   Most viszont megint megvolt az az érzés. Az egy napos kimenetel az semmi. Már a kétnapos is olyan, hogy ha valami állandóra nem jutsz be, vagy nem jutsz el, akkor majd holnap. Nyugika és lazaság.
   Egyébként tényleg változik a sziget. Az irányt nem tudom, csak hogy nem olyan, mint régen. Már 98-ban is komoly infrastruktúra volt, nyilván volt honnan fejlődni, ahogy sejtem. Azóta is menetelés van, bár nekem ez a vécécsoportosítás nem jött be annyira. Mert ha az emberre rájön a szükség, akkor nem árt, ha a közelben van klotyó. Bár az is igaz, jobban szét volt terítve, de akkor meg kevesebb volt egy helyen.
   Legnagyobb meglepetésemre, most először volt olyan, hogy nem jutottam el egy koncertre. Már úgy értem, volt ilyen, mert néha túl sokat iszik az ember, vagy talál valami érdekesebbet, esetleg a gyomra rendetlenkedik a raklapnyi kenyérlángostól, amit előző nap befalt. Itt most az volt a szitu, hogy nem engedtek be a Parov Stelar koncertre. Viszont legalább nem csak engem nem, hanem rengeteg embert. Szóval erősen úgy tűnt a szervezők az előadót igencsak alábecsülték. De a biztonságiak legalább elég vérmesek voltak, amikor egy csávót áthúztak a kordon túloldaláról és hárman térdeltek a hátára, pedig elég bambának tűnt. Lehet, hogy egy vérnyúl volt.
   De ha már zene. Első időkben már a mínusz sokadik nap beköltöztem, felderítettem melyik színpad merre van és a műsorfüzetbe bekarikáztam a megnézendőket. Aztán erről elég hamar leszoktam, nagy vonalakban készültem csak, mire megyek. Sajna a sziget olyan sokszínű, hogy minden sarkon belebotolhat az ember valami izgalmas dologba és akkor menthetetlenül ott ragad. Gólyalábasok, óriásbábosok, gorillák, méhek, zenészek, tűznyelők, artisták és mindenféle egyéb fura performanszok várnak az emberre. Aztán persze, hogy nem jut el a zenéhez. Aztán fokozatosan le is szoktam a sok zenéről. A mindenből egy kicsi lett a cél. Zene is kell persze, de ott az utcaszínház, a sok humorista, a cirkusz, a kiállítások, meg mindenféle önjelölt művész és előadó. A lumináriumról nem is beszélve, amit meghatározni sem tudok, nem tudom hova sorolhatnám. Persze olvastam olyat, hogy nem kell ez a sok körítés, legyen több zene, kevesebb sallang és akkor nő a minőség. Szerintem pont azzal tud kitűnni a sok zenei fesztiválból, hogy itt van más is. Persze zenéből is piszok sokféle van. Én magam is hallgattam itt komolyzenét, jazzt, bluest, afrikai zenét, popot, rockot, sőt egyszer cigányzenét is. A Magic Mirror backstage-en pedig élőben láthattam gyakorolni egy férfi tánckart, de ez hosszú történet lenne.
   A felhozatal olyan amilyen. Én nem olvastam, hogy mit írtak erről a szigetesek. Mert nem terveztem semmit. Az utóbbi időben amúgy sem ismerek fel senkit a nagyszínpadosok közül. Mondjuk ez azért is lehet, mert nem követem a zenei trendeket és öreg is vagyok, mint az országút. 15 éve voltam kinn először. Már kimondani is szörnyű. Hát még leírni. Az öregségre akkor éreztem rá, amikor néhány éve a Tankcsapda kapott valami minusznapot. 20 évesek lettek. Na, ott előttem olyan 14-15 éves lánykák ácsingóztak, akik akkor születtek, amikor én elkezdtem hallgatni a Tankcsapdát. Kazettán, szigorúan.
   Szóval lehet, hogy nem jó a minőség. Mondjuk ezt a David Guettát szerintem nem kéne a nagyszínpadra engedni. Ne csináljunk már egy rohadt diszkót itt is. Amúgy is eléggé ellene vagyok ennek a stílusú zenének, de azt mondom, amíg csak a Party Aréna sátorban darálnak, addig nem érdekel. Mondjuk hétvégén nagyon sok helyről ömlött ez a „zene” (elnézést a rajongóktól). Sok mindent meghallgatok, voltam én már Uhrin Benedek koncertjétől kezdve Motörheadig minden vackon, de azért na! Nem kell, hogy rockfesztivál legyen. Csak azért ne menjünk már el abba az irányba, hogy az előadók vezetékneve DJ.
Engem amúgy tényleg minden érdekel.
   A cirkuszban például előjött a gyerek belőlem. Sosem voltam cirkuszban, gyerekkoromban. Most ültem ott és tátottam a szám. Az artisták és a vicces előadók zseniálisak voltak. Profi előadás volt. Voltunk a kelet-európai vurstliban is egy kicsit. Lehet ott régi fényképet csináltatni, egyedi egyeninget, lehet marháskodni egy talapzaton, hogy milyen szobor vagy és még hatszáz más ilyet. Voltunk a sportsziget részlegben is, kipróbáltunk ilyen felfújható cuccot, magunkra húztunk és azzal futottunk egymásnak. Vicces volt. A lumináriumban majdnem elaludtunk, de előtte a Slam poetry meg a standup nagyon tetszett (mondjuk szegény szlemmerek nem zavartatták magukat, hogy az elején többen voltak a színpadon, mint a nézőtéren).
   Ugye a Parov Stelarra nem jutottunk be, de megnéztünk egy francia dobcsapatot a nagyszínpadon délután, szuperek voltak. Meg a Zaz is lenyűgöző volt. Az a nő egy boszorka. Egész végig izgett-mozgott, táncolt. Lebirkózta az egyik gitárost, a másikkal táncolt, felment a billentyűshöz és összekócolta a nagybőgős haját. A legjobb viszont, hogy állandóan mosolygott. És le volt neki írva pár mondat magyarul. Vette a fáradtságot. Nagyon értékeltem. Mondhatta volna angolul is. Azt lehet, hogy többen is értették volna, de ő Magyarországon koncertezik.
   A civilfaluban megmértük az IQ-nkat a Mensa-soknál. Este megnéztük a nagy utcaszínházas előadást. Nagyjából ennyi. Biztos millió dolgot kihagytam, mindig ki szoktam.
   Most hétvégén megint visszajött az az eredeti hangulat, amiért először kimentem. Megint megvolt az, minthogyha egy másik országban lennék (nem e miatt a hülye fesztiválköztársaságos faszkodás miatt). A K-híd egy rohadt határátkelő egy másik világba. Itt mindenki jól érzi magát, szeret ismerkedni, kedves és vigyori. Tolerancia, az van, dögivel.
   Persze erre most lehet azt mondani, drága. Igen, drága. Nem kicsit, nagyon. Nekünk. Magyar fiataloknak. A külföldinek meg még mindig olcsó. Erről nem a sziget tehet, és nem mi. Én azt mondom, mégis megéri, a hangulatért, az érzésért, hogy egy olyan helyen vagy ahol bármi megtörténhet és az élmények olyan töményen jönnek, mint máshol nem. Szeretem a Szigetet. Nem tökéletes, de remélem, még sokszor élvezhetem.

U.I.: sok cikkel egyetértek, de egyikkel sem százszázalékosan. Ez a kis cucc meg elég összeszedetlen, pont, mint én. Egyébként meg elég nehéz véleményezni valamit, amivel elfogult vagyok. Gyertek ki és nézzétek meg saját szemmel, sokkal másabb lesz, mint a cikkek, képek vagy videók alapján.

Hozzászólások

46
Értékelem!

Nos, elolvastam,tetszett! :) Mondjuk én, személy szerint a coloros ügyre mentem volna ki, az fogott meg leginkább a programból! ;) Ettől függetlenül biztos jó lehet, sosem voltam, de egyszer lehet kinézek! :) Vagy nem! :D

42
Értékelem!

Köszönöm a hozzászólásokat!

Reméltem, hogy ez megmozgatja majd az embereket, mert a Szigetről általában van véleménye mindenkinek. Annak is aki ismeri és annak is aki nem. Örülök, hogy itt az előbbiek hozzászóltak, de kíváncsi lennék nem-szigetes hozzászólásokra is.

40
Értékelem!

Egy villanásnyira az én garasom: én voltam a második szigeten, az elsőn nem. És utána még néhányon, aztán szünet, majd pár éve újra kimentem, és így, hogy az eleje és a vége van meg, talán az összehasonlítás is könnyebb, ami annyi, hogy míg az elején nem volt vérprofi, meg nem voltak őrületes nagy nevek a listán, de a lépték más volt, azaz kevésbé volt a dolog uniformizált - a mostani idő meg egyre több olyan dolgot is beenged - lásd Guetta - amire már van más ilyen fesztivál vagy buli, vagyis míg az elején több volt a kísérletező dolog, addig most több a szemét zene. Vagyis míg az elején inkább volt progresszív és megpróbálta, nem is sikertelenül orientálni az embereket és megismertetni velük addig nem látott dolgokat, a mostaniak inkább kiszolgálják a közízlést és emellett maradékként van jelen az, ami izgalmas és egyedi. Ami az árat illeti: annak, akinek futja, megéri, akinek nem, annak savanyú.

41
Értékelem!

Hogy én is szóljak hozzá:
Én a második alkalommal vagyok kint, tavaly végig dolgoztam, az idén félig meló, félig buli. Ígyhát én most látom azt a részt is, aki kiköpi a lelkét egy hétig, hogy a külföldi fiatal felhőtlenül szórakozhasson. Idén a második melónap után egyértelművé vált számomra a szitu: Magyarország Nyugat-Európa szolgája. Ez van. És ez nem csak a Sziget fesztiválra értendő, hanem pl. az ausztriai szobalány vagy kőműves életére is, a Sziget csak leképezi ezt.
Aztán következett két buli nap, amikor én voltam kiszolgálva Mo-n magyarok által. És jó volt. Egyre vonzóbb ez az utóbbi státusz, ugyanakkor szomorú is az egész helyzet.
Egyébként ami a pénzt és a drága belépőt illeti: ha azt nézed, hogy mit kapsz a 14 ezres napi jegyedért, akkor megéri. Ha csak 2 koncertre és 2 mondjuk színházi előadásra mész el, már rég megérte, és akkor még nem beszéltünk a hangulatról, amit nem sok helyen találsz meg ennyi pénzért se. Persze, ha a magyar fizetéseket nézzük, akkor természetesen sok, ráadásul ha még fogyasztani is szeretnél valamit a Szigeten, akkor pár óra alatt csődbe is mész.
Nekem nincs összehasonlítási alapom a régi fesztiválokkal, de olvastam én is a sok fika cikket, és a "bezzeg az én időmben" kezdetű eszmefuttatásokat, amit mindig a legkönnyebb mondani.
Minden esetre, nekem tetszett tavaly is, az idén mégjobban, és várom, hogy újra mehessek.

41
Értékelem!
48
Értékelem!

Szívből jött, úgyhogy át is.
Mondjuk én vagyok annyira zeneorientált, hogy ha pont a Parov Stelarra nem engedtek volna be, kihúzom a tartó peckeket. :D Bár a tömeges sátorban ugrabugrálást meg a plafonról csepegő párát úgysem szeretem...
Persze én még soha nem voltam kint a Szigeten (még leírni is fura, hisz azért a fesztiválellenesség bélyegét nehezen lehetne rámsütni), de asszem már nem is leszek. Már 5 éve a Pesten, szinte a tőszomszédságában, és mégse. Meg előtte se. Most meg már úgy vagyok vele, hogy ha Faith No More-ra nem mentem ki (ez azóta is fáj), akkor valami igen nagyot kell(ene) virítaniuk, hogy kicsábítsanak...
Kábé így.

Új hozzászólás