1

Nappal csak érchangú látvány, csak táj
Képes illusztráció a Mesekönyvben
De éjjel ébred mind mi kortalan
Árnyék és fény táncol nyughatatlan

Andezit fogak éhesen merednek,
Fent kacéran telik az isteni hölgy
A tiszta arc lenéz, fénylő lehelet
Alant mohó, tátott pofájú völgy

A szél vonyítást szopogat,
Vadászik, lombok közt fel fel sikít
Dermedt tüzet, sziklavértet csiszol, arat
Sárkányt akácillattal simítva csitít

Királynője keblére féltékeny felhőt aggat
Míg folyóba merülő combján incselkedik
A hűs bőrön fényszőttes alatt fodrozva matat
Ki éjjel dacolva nézi azt ősi mámorba old, merít

2

Körém hordó kezembe lámpa
Én a dongának feszülök csupaszon
Magzatpóz, diogenezis performensz
Azt játszom a világ bolyong köröttem vakon
Persze hogy én bújtam el
Nem nagyon tagadom
De csak annyira hogy tudathassam
Mily feneéles tudatom
Vadászom utamból kotródj

3

a legrövidebb út az egyenes
ez visszhangzik az alagútban
születéstől halálig
ahogy átszeli a hegyeket az életet
de még a gőzszárnyú főnix
a rohanó vaskalitkából kiinteget
én, a mondanád kusza romantikus
fentebb járok tekergő, mekegő ösvényeket
melyek, mondanád égig nyújtják a lélekrádixt
és eregetnek szószúpercek úniójában kelt
festetlen emelkedő örvényeket

mert két lábbal járok a földön,
de sehogy máshogy!
így konok egyfelé sóvárgás folyam
és száműzött szárnyalás,
légbe nyúló gyökér
minden magamnak szánt szavam
hát csak óvatosan
mert néma, viszhangtalan
magam is csak most hallom
kit mit szólít árnyéktestvérmagam

4

az eső szerető
lágyan kopogó véső
mintát ölel a kőbe
szentelt fényt szemetel
medencébe gyűlik
majd lefekszik a földre

5

vonón ujjunk
felissza ezüst
pej szilaj futamunk
tisztán csordul
borba a fürt

6

noha parázskrétával írok a szemöldökfára
sem isten sem végzet nem fogja munkára
kezem a tüzedet nem táplálja
bennem nincs mi mondandó se üzenet
csak a pattogó szikrákat kergető lepkeháló
kezem szálló pernyére váltja a fényeket

7

nedves farkasorr szimatol
prüszköli az ezüst holdnak porát
míg lelkem ökörnyálon araszol
a fényes égi köldökön át
vágyam szikrázó
párkapókcsapda csillagképháló
de a lélekfonalat vonyító kántálás tartja
köldökömön a farkas orra
éltem rigmusát szuszogja

8

borostyánketrecben
morka szépe
kegyes és mégis oly vad
alant rögben feledten
kócos fuvallat
öltöztet fénysugárnak köve
ingyen kaptad az öröklét mézvánkosát
elfulló méz issza pírod
kendőzetlen izzó hődben
szelíd fal tart érintetlen
bársonyban keretezten

9

Tíz ujj a két tenyéren
Tíz fonál a szövőszéken
Hét szivárványíven
Teremtésben örökségem
Egy villám fehér ága
Átváltozásnak létrája
Egy fekete föld álma
Megszületés kápolnája
Egy keres és ha lel
Aranyban másnak felel

10

minden napnak kezdetén
a lilafejű lóherék tövén
tornázik hullámzik e mészörvény
ez a csiga szarvait nyújtja
Szemeit harmatlencsékbe dugja.
Hogy miért a korai szemgimnasztika?
Öreg már, rövidet lát a csiga
A szemüveghez meg túl alacsonyan ül az orra
Főleg ha messzenézni szarvait kinyújtja

11

Az angyalok is büfögnek néha
Hát én is haragszom a szóra
Mi ápol és eltakar
Vagy csak megkapar
Mint próféta a sorsjegyet
Ha a napi kiválasztottra
Rámutatta már az üzenetet

Bizony az angyalok is bújnak
Néha koszosan malacmódra
A napi leskelődéstől megfakulva
És hódolva az ambróziának
Bizony ők is tollcsomóvá áznak
Hát én is üvöltök néha nagyot
Ha a mesém ép cserbenhagyott
És káromkodok is tartalmasat
Mert az
Csak a kiből kinek
És nem a valamiről bárkinek fakad

12

Fák
Mikor törzsemnek dőlve,
A fényt szitáló lomb alatt
Rejted árnyékodat
Érzed e gyökereim?
A földet szorítom ökölbe,
Ujjam kapaszkodót kutat.
Ott vagyok én.
Mikor gyümölcsöm majszolva
Arcod a napnak fordítod,
Az édes fényt iszod
Érzed e az ágat, a súlyt,
Mit a földbe temetett korona
Lábujjhegyre állva vajúdott?
Ott vagyok én.

Madarak
Mikor csodálod a bátor íveket,
Mit az égre szárnyalva rajzolok
Érzed e a mélységet?
Minden másodpercemet?
Mikor az örök zuhanással dacolok
Ott vagyok én.

Szavak
Érzed e testet
Mi az ősrobbanást elnyeli?
Minden gondolatnál szakad, végtelenbe tágul
Majd egy pontba feszülve magába hull
Mire a szó valahol helyét elnyeri.
Ott ki, vajon ki van?

13

Lopva rontott

Lopni kéne ezt azt.
Egy almát a kerített fáról
Egy csókot mit egyszer vágyol
Vagy rosszalkodni kéne
Pitéből morzsálva fúrni a meggyeket
Fruttival tömni ebéd előtt a hasam és a gyereket
Becsengetni is kéne hozzád és elfutni hangosan
A pudingot meg a hasunkra kenni langyosan
A konyhában meglepni mikor főzöl
Szarni rá hogy az étel velünk zihál, füstöl.
És az elrontott verset azért sem abbahagyni
Mondom lopni kéne ezt azt
A télből rövidnadrággal tavaszt
Néha tíz percet míg szavakkal
Magadban magad után kutatsz
Vagy rosszalkodni kéne
Locsolni hőségben esernyő alól
Míg egyikünk singinginderént dalol
Valamit el is kéne néha rontani
Mondjuk míg fent ugatják a politikát
A pódium alól üvölteni „ma ki csinál szódát”
Aztán a rendőrnek szavalni egy ódát
Vagy gyertyafényben fürdő szájharmónikacsikorgásra
Körbeállva pálinkát locsolni a sírra
És füvet fújni a szélbe
Vésett névre
Lopni kéne hát ezt azt
Mert vadászni nem lehet
Vagy rosszalkodni kéne
Mert a virtus elveszett
Esetleg valamit elrontani
Mert már az ördög is csak egy hakni
De nem lopok
Mindent veszek és megkapok
Nem rosszalkodom
Csak vedelek és káromkodom
El se rontok semmit
Mert jól csinálom az ennyit
Pedig lopni kéne
Vagy rosszalkodni
Talán csak élni
És nem vonakodni

14

Értem a haladó talánt
A változó idők szavát
Mert változni nem fogok
Alkalmazásom most felhasználóbarát
Nem cica csak matrica vagyok
Oda ragadok ahova akarod
Nem kérek és nem lopok
Nem nyávogok ha lekopok
Sőt lehúzható lemosható a termékcsalád
Garantáltan nem hagyok nyomot
Nem csúfítom el a kirakatod
De vigyázz
Így csak egyszer ragadok
Nem kell lendkerekes szív
Sem pozitív
Sem negatív
Visszacsatoláscsalás
Nem baj ha dunsztba áll
Nem baj ha ásít üresen
Nem hibás csak nem vitás
Hogy elbaszod kurva ügyesen
Merni nagyobb nincs csak másik kanál

15

hülye egy tréfa
hogy a végzet léha
kisbetűvel kezdi
minden mondatát
és egybeírva szavait
nem használ központozást
az ember meg
mint a jó iskolás
szór sok írásjelet
felkiált kérdez állít
mert az élet iskola
néha ellő egy smájlit
mer sózni kell a bármit
az angyalok meg röhögnek hanyagul
ahogy mindenki magának tanul
így az isteni értelem
ponttá zsugorodva áld és dalol
de ha betelt a gyakorlófüzet
radírszárnyakon hozzák
az angyali üdvözletet
hogy így fijacskám
elég ha a lélegzeted
és a szívdobogás tagol
az almafa a kertemben vár valahol

16

angyalom neszez
az ég zöldjén pipacsképek
szitabiga csigakötő ének
hová lépek
fekete pázsiton
vibrálnak pitypangfények
szakadnak
elsóhajtott bogárvágyakon

17

magnólialámpák ringanak
a légtenger színén
az istennő szabad
a világ kifestőkönyvén
pogány ecsetként táncol
míg ruhája széjjelszakad
táncoljatok

Hozzászólások

51
Értékelem!

Egyszer volt, hol nem volt,
Egyszer ő is így dalolt.
Oly rég mikor még...
Homályos a kép!

Barna haj fekete szem...
Folyton ez jár az eszemben.

Ki ő azt nem tudom,
Képét sem láthatom,
Mégis itt él a szivemben,
S dalol a fejemben!

64
Értékelem!

valóbban sok,.... nem volt címük tbbnyire mivel egyfajta dialógusban mondatok, versekre, vagy versre versek így utólag tbb hónap, vagy év távlatából kiragadva a tbbiek versei kzül meg nem volt kedvem újraértelmezni őket egyéni üzenetté....jó nekem hogy ezt leírtad ide, lehet hogy így némelyiket -valószínűleg nem vagy nem csak ezekből- újra kézbe veszem és befejezem mostani szemmel

46
Értékelem!

Szerintem túl sok ez, nincs közöttük összefüggés, így egymást gyengítik. Kevesebb több lett volna. Tudom én tapasztalatból, hogy címet adni milyen nehéz, de nekem a címek is hiányoznak, a számok nem mutatnak utat, nem helyezik úgy kontextusba a szöveget, ahogy egy jól eltalált cím.

41
Értékelem!

Igazából nem tudom már pontosan, hogy mire gondolhattam akkor.
Talán túl személyes dolgokra, ezért nem mondtam részletesen. Talán arra, hogy egyfajta érzékenység már kiderült itt veled kapcsoltban a képek, filmek és a hozzászólasaid alapján, de azokban voltak szálkák és szilánkok, a verseidben ugyanez az érzékenység megvan, viszont versül valahogy finomabban beszélsz. Más mélységben válsz érzékelhetővé. Nem érzek minden verset egészen jónak, de több gondolattól és képtől komolyan meghatódtam. (például a 12. versre gondolok)
Ilyesmi.

42
Értékelem!

A pedellus meg bekukkant, hogy azért ám várja a többit, a többiektől, szóval tessék írni is.

62
Értékelem!

namost szívesen belekukkantanék a fejedbe, hogy milyennek láttál és mivel egészültem ki, talán annyit a versekhez hogy ezek egy verselős oldalon születtek amit viszonylag egy szűkebb társaság látogatott rendszeresen, többnyire az ő verseik indították ezeket a gyorskarcokat így még ha engem is mintáznak egy egyébbként az életemben kevésbbé megnyilvánuló szemszögből mégiscsak interakciók, egyfajta reakciók valamire, van amelyik egyszerűen csak hangzás és ritmusátirat......itt persze ebből aközegből kiragadva szerepelnek válogatás nélkül egyszerűen a legutóbbiak...igaz amíg a legfrissebb ezév május addig az utólsók asszem majd két évesek.....

59
Értékelem!

Érdekesek a verseid.
Látom benne azt a Dénest, akit láttam, és látok benne egy olyat is, akit eddig nem láthattam. A verseid által teljesül a kép(ed). Szerintem ez jó dolog, örülök neki, hogy olvashattam.

Új hozzászólás