A címből ítélve nyilván a mészkő faragott formák között megtalálható virágszirom a röneszánszból, amelyre az alkotó utal. Ugyanakkor az egész képen, hiszen egy kirándulási munkát látunk, a kovácsoltvas lámpa, a vakolat sérülései, a háttérben az oszlopívek, sok minden megint megjelenik. És miközben van egy nagyon határozott és nagyon jól értelmezhető cím, újra megkockáztatom, hogy ritmikájában, kompozíciójában is túl sok mindent akar elmondani nekünk ez a kép és így a nagyon fontos főszereplőtől, a virágtól messze kerülünk. Ha a kép egészét és motívumrendszerét megnézem, akkor szinte az 1/30-ad része lehet az a virágfilozófia, amire utal a cím, és ezáltal nem tudok eljutni a kép valódi üzenetéhez. Úgyhogy én tudom azt, hogy az Ágnes nagyon jó képeket tud csinálni, visszaadnám a 13-as leckét ismétlésre az Ágnesnek. (szőke)
Vághatjátok akármerről, ez egy szétesett kép, szerintem. Fent elindul egy ív, befut a semmibe, belóg egy fél lámpa, hátul a rohadó vakolat, ami annyira látszik, hogy zavarjon, de annyira nem, hogy a kép része lehessen.
Az oszlopfő persze szép, meg a háttérben a Szilágyi Dezső téri templom is, a ködben, de az egész mégse áll össze egy képpé. Szerintem.