Tételezzük fel, mivel mi amatőrök vagyunk, nem ebből élünk, szabadidőben formázzuk az alkotásainkat, ezért azt kell sejtenünk, hogy a Ferinek is olyan lehetőségekből kell dolgoznia, hogy nyilván valaki, ismerős, barát, megtisztelte azzal, hogy adta az arcát, hogy elkészítse az ötletét, a játékát ezzel a száraz virággal, és ez nagy dolog, hogy valaki modellt áll. És itt egy sorozatból látunk képet, egy következő állomást, Ferinek vannak ilyen vakus kollázs képei már. A probléma abból adódik, hogy a modell nem biztos, hogy alkalmas ehhez a képhez, de ez nem a modell hibája, hanem arról van szó, hogy nem lehet mindenre egy technikai ötletet ráhúzni. Még egyszerűbben fogalmazva, ha nincs történetem, ha nincs üzenetem, nekem, mint alkotónak, akkor használhatok akármi technikát, ujjgyakorlat marad, nem fog működni az üzenet, mert nincs mögötte alkotói elhatározás. Tehát vagy az a fontos számunkra, aki a modellünk, és akkor őt akarjuk bemutatni, mondjuk egy spanyolos hangulatban, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mit jelentenek ezek a kódok, hogy halott virág a szájban, mosolygó arc, furcsa fényekkel, panoptikumszerűen, de alapvetően az a kérdés most, hogy mi az üzenet, miért csinálta ezt Feri. Amikor a filmes táborban a két lány átadta magát neki és készítették a képeket, akkor nagyon erős élmény hatására egy kötődés, a nők varázslata és Feri belső élménye létrehozott egy alkotást, de itt ez kettősségként külön marad, és nem értjük, miért használta épp ezt a technikát. Az alapvető probléma abból származik, hogy van egy jópofa geg, amit most a Feri használ, és ez nem baj, lehet kísérletezgetni, de ettől még nem lesz üzenet. Ezt nem csak Feri követi el, tehát jó lenne, ha a többiek is figyelnének, hisz a probléma, amit érzek nagyon hasonló sok esetben, hogy össze-vissza lődözünk a fényképezőgéppel, mert hogy könyökből jól tudunk lesifotókat csinálni és persze, hogy becsúszik húszból egy, ami jó. És nem lepődnék meg, ha haragudnának az előző modelljei, nem tudom, ők mit szóltak, mert most akkor ugyanabból csinálunk 23 variációt? A másik képekben érződik a szerelem, de akkor most a Feri az olyan, mint egy kis dongómotoros kisrepülőgép, ami rászáll minden virágra, és cseppent mindenhonnan egy kis mézet, Don Juan 8? A továbblépés útja, hogy legyen bátor a Feri és például egy meztelen nőt fényképezzen ezzel a technikával virággal, és a kép, ne olyan legyen, mint a másik előző.
Fontosnak tartjuk elmondani nektek, és hangsúlyozzuk, hogy ez nem csak Ferinek szól, hogy persze a modell eszköze is a megvalósításnak, de az alkotás ennél többről kell, hogy szóljon, hogy használjuk a modelleket. A képhez a modellek a saját érzelmeiket és a saját nyíltságukat is hozzá adják és ez bizalom, és akkor ha ez sikeres egyszer, egy modellel, akkor ezt ismételni nem szabad, csak akkor lehet használni ugyanazt a technikát, beállítást, ha az előzményhez képest egy más utat, más közlést tud az alkotó elmesélni általa. Modellel dolgozni felelősség is egyben, nem csak lehetőség. (szőke)
Szükségét érzem példával is illusztrálni. Feri ismeri Balla alkotásait, mondjuk a Legyen meg a Te akaratod című sorozatot. Az ott technikával és fényekkel, modellekkel egy egyszeri helyzet volt, mindenki, a modellek és a fotós is ahhoz az egyszeri helyzethet "spanolta fel magát". Sikerültek a képek. De. Ha a fotós mondjuk úgy ítéli meg, hogy nem sikerült, akkor megismételheti más modellel is, csak akkor az előző képeit onnantól nem használja és vállalja azt, hgy biza az nem volt 100%, az ismétlés meg igen. Nem is a fotósnak kell ezt vállalnia igazán csak, mert ez lejön a képről is, és akkor nincs a modellnek olyan érzése, hogy részt vett valamiben, adta magát hozzá, és mégis kudarc, hisz ismételni kellett és nem vele, hanem mással. Ha viszont úgy ítéli meg a fotós, hogy abból a történetből kihozta, amit lehetett, akkor az az ajtó bezárul, a kép falra kerül és új irányt keres a fotós a folytatáshoz, akár ugyanahhoz az eszközhöz, technikához új elmesélnivalót.
Értem, én értem. Vagy legalább is azt hiszem.:)
Köszönöm az alapos elemzést, a véleményeket.:)