Ha jól sejtem, Mammucsot látjuk a képen, kézcsókom neki. Jó ez a ritmus, de mégsem az. Nem áll most ez ritmikailag össze. Túl sok képelemmel dolgozunk, túl sok zavaró momentummal, ott van a háttérben valami falidísz, aztán egy virágtartó, valamik még ott lógnak a falon, közben itt vagyunk, látjuk ezeket a virágokat, de ebbe is bele van szúrva valami bot, mindez ritmusban elég kopogós, kemény fénnyel van megoldva, és még ez a háttéren is folytatódik. Valami árnyékot vet a női alakra, itt a kapcsolódások sem egészen megoldottak, hogy most hogyan és miképp fogjuk ezt az egész ritmust létrehozni, határozottabbnak kellene lenni a mélységélességnek, hogy eldöntsem azt, hogy két dimenziósra vasalom az egészet, és ezzel hozok létre egy új rendet, vagy pedig kis mélységélességet használva mesélek erről az egész szituációról, és egy alá-fölérendeltségi viszonyt létrehozok. Számos kérdésre sokféle válasz létezhet, most ez a kép ezt nem adja meg. Ismétlés. (hegyi)
Ha csak kép van, és nincs úgymond oeuvre, vagyis ha csak ezt az egy képet szemlélem, és nem egy utat, akkor lehet frissnek mondani, bár nekem inkább nyers mint friss akkor is. De azt gondolom - lehet, hogy hibásan - hogy a szabályokat kétféleképpen lehet felrúgni, véletlen áteséssel rajtuk, és tudatosan, bakanccsal. Nem érzem a tudatosságot ebben a munkában, épp az a leheletnyi hiányzik belőle, ami által felrúgva új helyére kerülhetne.