Vad orgiát álmodtam,
vagy mégsem,
inkább valami csontig maró bárzenét,
mint a körúti presszóban, amikor a zongorista
két akkord között szelíden bukott a billentyűkre,
- mint mackós kispárnára az ártatlan gyermek -
magával rántva a maradék konyakot,
Glenn Millert és alkohol-idióta életét,
ám az ócska dallam tovább táncolt a székek közt,
egészen poharamig, amit egy szuszra kiittál,
nekem csupán néhány félhang maradt,
aztán felugrottál,
- Pisilni mosdóba kimegyek!- énekelted,
és menüettet lépve eltűntél a zsíros függöny mögött,
ahonnan már nem jöttél vissza, hiába hívott
fájdalmam könyörgő vastapsa,
hát magamra maradtam sok vigyorgó arccal,
olcsó cigimmel, és majdnem üres poharammal,
amiből végül cseppenként ittam ki a szinkópát:
EL-HAGY-TAK.

Hozzászólások

28
Értékelem!

Szia Gábor ! Nagyon jók a verseid.Kusza érzéseidből a lényeget írod nem szépitesz.Nekem ez olyan pofán vágosan őszinte ,élet szagu.Szerintem te jól ismered önmagad . Vajon az érzékenységedet is tudod kezelni?

Új hozzászólás