Valami nem kerek most ennél a képnél, azt hiszem több ponton is érdemes lenne továbbgondolni a képkivágást. Egyrészt ami erénye a képnek, hogy nem csak a primer történet látszik, ami a rezonancia alapja, a rácskör és annak tükröződése a vízen, hanem a háttérben halkan, csendben meghúzódik egy másik értelmezési szál is, és ez jót tesz a munkádnak. Ami most problematikus, az a kép bal alsó oldalán lévő foltrész, ami a középről kifutó fényesebb része a víznek, ez oldalt kifolyik a képből, nincs lezárva, ezért hagyja hogy a néző tekintete ott megakadjon. Mivel a benyúló stég vagy partszakasz árnyéka nem hosszabbítható, így a lezárásnak egyik módja, hogy maszkolással labormunkával zársz, de van másik mód is, hogy a tömegelhelyezéssel billented helyre az egyensúlyt. Ha a kép oldal irányban kap balra még 2 centit, akkor esetleg ami ott látható, keretezheti, de ha csak vízfelület van, az is tömegben visszahúzhatja a súlyelosztást, és lehet, hogy helyre kerülnek a dolgok. Nehéz, mivel nem láttam a helyszínt, hogy mi lehet a megfejtés, sötétben tapogatódzik ilyenkor az ember, de elvileg ez a két irány hozhat megoldást. (hegyi)
értékelés:
Ágnes, ez nagyon jó! De miért nem tudok felnézni a tükörképről? Pedig olyan jó, hogy történés van a háttérben is...
Köszi, Eszter. Azért látom mégis felnéztél, hisz láttad, hogy történés van hátul is :)