én gyereknek érzem magam és szinte érzem az öblítő illatát , amelyet anyukám használt, amikor ezt a képet látom...

Rendben, szívesen figyelek és kommunikálok.

Zsolt: Ha kiderül, hogy mi az a "ying-yang", nagyon szívesen.

Erről lehet, hogy lenne értelme a fórumban beszélgetni. Van hozzá kedve(tek)d?

Zsolt, összességében értem és köszönöm. Bár az öncélúság definíciója nem egészen világos, nekem elég tág fogalomnak tűnik, létezik-e egyáltalán mint ilyen/ milyen?/? Asszem ezzel most helyben belefutottam egy kimeríthetetlen témába, talán még az öncélúságot is vállalom magamra vonatkoztatva, ellenben tényleg nem értem mi is az öncélúság lényegi oldala... sztem a szabadság az, amikor "eszközként" éljük meg magunkat, mintha csak közvetítenénk egy üzenetet, átpréselve legbelső énünkön, valami messzi gondolat visszahngjaként, az üzenethez magunkból hozzáadva, bővítve. Fontos minden mozzanat és minden egyes sóhaj amelyek kihallatszanak a képek merevségei mögül. tisztelem és szeretem az empátiát, szeretem érezni a képeket de nem értelmezni vagy érteni azokat...lehetetlenségnek tartom.

Péter rendben, ezesetben szűkszavúan: yinG yang 5LM tana...

..ja és Warhol is húgysavasította a képeit...

Ez (nem kicsit) olyan, mint a viccbeli két avantgard művész, akik egy hangversenyen beszélgetnek:
- Te, belehugyozzunk a zongorába?
- Áh, hagyd, ezek úgysem értenék...
Naszóval, én szívesen felvállalom, hogy én vagyok a vaskalapos paraszt, aki nem fogja fel, hogy mi a művészet a zongorába vizelésben, de én tényleg nagyon szeretném érteni. :-)
Egy fényképnek szerves része a címe is, amit te adtál neki. Ha azt a címet adtad volna, hogy "trolibusz-végállomás", akkor most arra kérdeznék rá. :-)
Lényeges: nem kérdeznék rá, ha "jin-jang" lenne. Akkor érteném. Sapienti sat.

Camilla, nem vitatkozni akarok, mert alapvetően igazad van, csak igen kis hajszál választja el a szabadságot az öncélúságtól. Lehet, hogy kéne értenünk a G-t a végén, lehet, hogy nem kéne, ha nem kéne, kérdés, kinek üzen, mit üzen. Nem kell mindennek egyértelműnek lennie, az igaz, de a G-nél vannak fontosabb dolgok is, talán épp a képen, a képben.

ez itt yinG yanG. Azt szeretem a leginkább a művészet értékeit kutatva, kísérletezve és meghaladva talán egyszermajd, hogy árad belőle a szabadság, vagyis szubjektív, még ha utaló is egyrészt. A művészet a tökéletesre való törekvés és nem maga a tökéletesség.

Errata: jin és jang, angol helyesírással yin & yang, csak a "jang" végén van g hang/betű.

(Vagy ez szándékos elírás és csak én nem értem az üzenetet?)