majd nyáron...

A képnek nagyon jót tesz az, amit ha esetleg egy másik alkotásnál látnánk, esetleg kérdésként merülne föl, hogy kiégett a háttérfelület. Itt viszont, ennél a képnél, van dramaturgiai funkciója, mert azt a ritmikai játékot, amelyet a vasoszlop, a láncok, és az odatapadt, fagyott jégfelület ad, azzal, hogy a kiégéssel elveszítjük a háttér részleteit, kiemeli, fontos ritmussá képezi ez jelenség. A háttér ilyenformán szintén egy ritmikai elemmé válik, gondolva itt a bal fölső sarokban lévő talán fák foltfelületére, és akár itt a jobb függőleges keretrésznél látható talán belógó fa vagy fal zöldes felületére. Ez az egy, amit esetleg a kép kapcsán javasolnánk, hogy az a belógó vékony zöld folt kicsit ezt a jó zene ritmust megzavarja, és azt hiszem talán itt nem Isten ellen való vétek azt mondani, hogy érdemes lenne valamilyen grafikai eszközzel kifehéríteni, eltüntetni ezt a kis zöld függőleges foltocskát. Abban a pillanatban a kép teljes egészében egy tökéletes ritmusú alkotássá válhat. Ez a kép ennek ellenére is, pont merthogy a Gergő megtalálta ezt az eseményt, megérezte ebben a ritmust, megtette ezt a megfigyelést, egy háromdisznós kép, és csak egy pici igazítás kell hozzá, hogy tökéletes kiállítási munkává váljon az alkotás. Köszönjük szépen. (szőke)
értékelés: