Sarlósfecske bébi - kiesett a fészekből, most én nevelem. Tőlem függ az élete. Most még óvom, szeretgetem, de lassan el kell engednem.
Mondom az elején azt, amit én javítandónak érzek: ez a képkivágat, most ezt szűknek érzem. Maga a védelem érzete erősebb lenne akkor, ha tágabb lenne, ha többet kapnék a kézből, és tudnám arányítani. Most nagyon szűkre van vágva ez az egész, nagyon ráfókuszáltunk a madárra, miközben őmellette maga a helyzet is fontos, az, hogy van egy kéz, aki őt védi, tartja és melengeti. Egyébként az ötlet tetszik, és jó a megfigyelés is, a tónusok is finomak. (hegyi)
értékelés:
Én bevallom egy ideje rátaláltam már a fecskenevelős blogodra, és szoktam olvasgatni. Már csak azért is mert a fecske nekem mély, gyerekkori élmény, állandó életközösségben éltem a fecskékkel minden nyáron, figyeltem ahogy növekednek a mindig éhes fiókák, ahogy repülni tanulnak...
Sok sikert a nevelésükhöz, és remélem könnyű szívvel ereszted majd el a társai közé Fiónát, hogy menjen ő is a messzi Afrikába. Jövőre visszajön majd, ne félj. :)