Jót tesz a képnek, hogy fekete-fehér verzióban látható. A klasszikus japán előkertek egy darabkájának hangulatát idézi. Azt is fontosnak tartom, hogy a szürkék közt egy kevés ponton megjelenik a kiindulás: a fekete, amely viszonyba állítja a szürkék variációit. Valami viszont hiányzik az alkotói személyiségből a képről, hiszen nyilvánvalóan az Estiskola megközelítéséből folyamatosan próbáljuk "kézjeggyel" ellátni munkáinkat az önértelmezés miatt. A dokumentum hatást pedig véleményem szerint úgy lehet elkerülni, hogy a képet az alsó vízszintesénél horizontálisan az alsó kőig szűkebbre vágni. Abban az esetben valóban belekerülhet egy japán útikönyvbe az alkotás. Ezek miatt javaslom a házifeladat további gyúrását. (szőke)
értékelés: