Itt is köszi szépen, várom a folytatást.

mint azt hallottad, Csernobil I. c. adásomhoz ezt a képet választottam illusztrációnak, de azért itt is köszi :)

Kösz Zsolt, elolvastam vagy négyszer és furi, de kezdek valamit kapiskálni. Valszeg azért nem értettem harmadszorra sem, mert ez azért már egészen más szint, mint amit én gyakorlok, az észrevétel, a megragadás és a megmutatás folyamatában... Nekem ez a "könnyen adott", "esztétikailag nem olyan erős" cucc is klassz kifejező kompozíció lett, már fogalmaztam egy hosszabb, kérdésekkel teli választ, mikor kezdtem megérteni, hogy milyen más minőséget láthattál meg a levágott tetejű "gaz kilép a színpadra" képben. Érdekes dolog tudatosan nyitva hagyni a lehetőséget más minőségeknek is, mint amit megszoktunk, meglátunk - hiába "tudja" ezt az ember, olvasta, beszél róla és mégis beragad... :)

Mindkettő. Azaz egyrészt ha ez a gaz, akkor ennél ha nincs az oszlopoknak teteje, akkor működhet a színpad-effektus, hogy maga a szobor a színpad és a szereplő a gaz. De ha szigorúbb lehetek, akkor azt mondom, nem mindegy, hogy esztétikailag megüti-e a mértéket az a gaz. Mert ő is örökkévaló lesz és jelkép, és a képre a szobor ellenpontjaként kerül, formában, tömegben mindenképpen, talán jelentésben is, és akkor ahhoz, hogy elemelődjön a hétköznaptól, kell valami több. Különben csak annyit látunk, hogy ejnye, felverte a gaz a szobrot.

Furi, nekem az, hogy a tetején látszik az ég, a növényhez is hozzáad erősen, anélkül sokkal "növényesebb" lenne, kevésbé szimbolizálná a hősiességet, kitartást, egyéniséget.

A szobrok és a gaz együtt él itt nekem, nem is eredeti jelentésében, a tisztelet felől közelítve, hanem egy csavarral lejjebb, de ugyan arról az egy szikrából induló és tömör ékké álló alakról szól, finomabb megfogalmazásban.

És annyiban hozzá is tesz, kibővíti az évtizedek alatt megváltozott rendőr és forradalmár viszonyát, hisz itt most a tiszteletet kivívott emlékek ellen is van olyan nézőpont, ahol túl lehet nőnie a "gaznak" önmagán és a környezetén.

Ennyit arról mit látok én és kérdeznélek, Zsolt, mert nem fogom teljesen, hogy maga a két szereplő nincs rendben, nem jön a "tisztelet"-hez, tehát az eredeti emlékműhöz, vagy maradhat ez a két szereplő, de kétcsillagnyival (merre?) eltérő kompozícióban?

Köszi előre is. :)

Asszociáltam, kimentem, fényeztem képet. Fel is töltöttem, most kéztördelve várok. Nem könnyű műfaj, se a képezés, se a várakozás az "istenítéletre" :)
...és meg is jelent: http://latszoter.hu/szakkor/remeny-remen...

Köszönöm szépen a szavakat.

még nem tudom megfogalmazni miért, de ez a kép vonzza a tekintetem. És rengeteg asszociációt mozgósított bennem.
Klassz a kép. Nagyon.

Ágnes, hadd szálljak be a dicsérők kórusába! Jó megközelítés ez. Hogy mégsem lett nagy kép, az szerintem azért van, mert a kompozíció nem elég érdekes. Hogy, hogy kellet volna csinálni, azt innen nem tudom, de próbálkozz vele tovább!

Örülök hogy te is beszálltál a buliba Ágnes! :)
Nekem is inkább bizakodóbb ez a kép.. színhatásaiban is jól működik a formán, gondolaton túl!
grat!
d

Köszönöm.
Szeretem az ilyen közös projekteket. Remélem még alakul ilyen.

Nagyon örvendetesnek találom, hogy ez az emlékmű ennyieteket megmozgatott. Megérdemli. Te pedig, Ágnes,extra disznókondát érdemelsz, hogy ilyen sokat hozzá tudtál adni a témához.

Az emlékmű okán tudom én ezt a leckéhez kapcsolni, de a kép nekem inkább a "remény" témához menne, vagy mondjuk egy anarchista scifi optimista záróképe lehetne...

Gratula, nagyon hangulatos, lecsupaszított, de gazdag. Az is erős, hogy a legtöbb oszlopnak nem látszik a teteje, mintha legyőzhetetlenek lennének, de a zöldség és az egyik oszloptető fölötti rész tökre behozza az ígéretet... Tetszik.