Zöld üveg
A nők testén, mint a zöld üvegen, titkok sejlenek át. Ha szeretnék keresztülnézni rajta, csak a saját puha formája látszik, ha a formáját vizsgálnám, csak azt látom, amit fejre állít: csillapíthatatlan szomj gyötör, de a titkok felvérzik a torkomat és elolvadnak.

Kiegészítés a Füst c. kép kritikája alapján.

Nagyon izgalmasak a formák, azért a képek kapcsán jegyezzük meg, hogy megint csak egy olyan dologgal találkozunk, ami az estiskolán többször szóba került, ez pedig az ellenfény. Az ellenfény fogalma úgy valósul meg, hogy az fotómasina optikája és a vele szemben elhelyezkedő fényforrás között helyezkedik el valamilyen módon, sziluettben vagy skurcban a modell. Itt is egy ilyen képet látunk, ahol a főfény az ablakon keresztül érkezik hozzánk olyan erősen, hogy a kép ki is ég az ablakon túli látvány tekintetében, ami jót is tesz neki, a függöny, ami az ablak előtt félig el van húzva és a köztünk és az ablak között látható emberi alakokra valamennyit ráreflektál a falakról a fény és nem csak sziluettes, hanem picit surlófényes testrészleteket is látunk. Elsődleges értéke ennek a fajta technikának az, hogy ha megnézzük, a XIX. század divatos technikáját vesszük észre a női alak arc és nyak íveinél, amikor is gyorsportrékat úgy készítettek festőművészek megrendelésre, hogy kartonból ollóval sziluettszerűen kivágták a modellek formáját és ezeket keretezték be. Nagyon sok híres emberről van ilyen sziluett karakter kép. Itt amitől ez a kép nagyon is jól működik, hogy látunk részleteket a konyhabelsőből, ahol a modellek mozognak, ugyanakkor az a sötét fekete tónus, ami az ellenfény miatt létrejön, kiemeli a nyakívet, a haj összefogott formáját és a két modellnek éppen hogy nem a részleteit, hogy milyen ing, ruha jelenik meg színekben, nem ez válik a fotós számára fontossá, hanem ez a kicsit Gelléri Andor Endre hangulatait idéző összefoglaló üzenet a nőiségről, a női karakterről. A pedellus megjegyzése: ez a kép olyan történet, mint egy próba. Amikor a lányok még fiatalok, próbálják az életet és ilyenkor még kisegítik egymást és nincs birtoklás, csak közös tevékenységek, örömök. És amint megjelenik a férfi, a vonzás, amint tétje lesz, ezek mind megszűnnek, és belép a képbe az érdek. Ez nagyon jól érezhető, ez a furcsa angyali testetlenség. Annyit fűznénk hozzá, hogy a bal oldalnál a függöny sötétjénél kellene vágni a képet, hogy ne fusson ki a ritmus azáltal, ami most a bal oldalon rendezetlenül jelentkezik. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

kis bogárkák a hajnali fényben, csúcs a meggycsáp!!:)) nagyon tetszik!

Kell a folt, pontosabban ebben a helyzetben nem kérdés, nem zavarja a képet, mert a kompozícióban segít ide-oda mozgatni a szemet, ha letakarod, kihagyod, levágod, akkor elveszed azt a várakozást, hogy a bal felől érkezhet valaki. becsukod a képet vele, ami nem jó.

Ó, akkor félreértettelek, és örülök!

Tényleg nem kell a fehér folt, észre sem vettem, nahát! Ha letakarom, elkezd kongani az üresség a lányok nélkül, és fájó szükséget érzek a látásukra.

Ohh, szerintem felreertettel. Ez a szoveg magaval ragadott, belem koltozott es itt "kavarog" bennem mert nem akarom kiereszteni. A visszahuzast ugy ertettem, hogy a keprol a szemem mindig visszapattan a szovegre ezert nem tudok ra koncentralni es velemenyt alkotni. Kerlek ne hagyd el a szovegeket.

Most megint neztem a kepet es letakartam a bal felebol annyit, hogy a felso sarokbol eltunt az a vilagos folt. Igy nyugodtabb lett a kep es nekem jobban tetszik, bar nem tudom, hogy kell e valamifele egyensuly miatt oda.

Lattam a valaszt es meglepodtem, na de megyek oda kifejteni.

Ó, sajnálom Tamás, hogy ez a véleményed a szövegről. Lehet, hogy nem írok többé a képekhez. Ha később megérik a véleményed, várom! (válaszoltam neked a füstös képnél, láttad?)

Kedves Verus, Sajnos elobb olvastam a megjegyzest es csak utan kezdtem el alaposan megvizslatni a kepet, de valahogy a szoveg mindig visszahuz. Nem tudok most velemenyt mondani, mert el lett terelve a figyelmem. Viszont ernek valamifele sugarzasok. Nezem az arc gyonyoru sziluettjet, alatta a testet, testeket, es latom a kepben amit irtal. Ferdenek erzem, de nem ferde, sotetnek erzem, de nem sotet, sok(k)nak erzem, de nem sok...
..Szoval nagyon varom, hogy mit mond ra az Szoke.

Kedves László, örömmel fogadom a hozzászólásaidat, mert komolyak és értékesek.

Van olyan fotó, ahol a két alak függetlenül van a képen, de a két megbontatlan forma már nem képviseli ezt az intimitást, sőt, valamilyen ellenséges érzésem támadt, amikor néztem őket, hiszen nincs elég helyük. Az egy teljesen másik kép lenne, nekem ez jobban tetszett. Majd megpróbálok összeütni abból is valamit, hátha sikerül.

A piros bogyók a rózsaszín zacskóval azt a csíkot hivatottak ellensúlyozni, ami a köpeny pirosas kockáiból kialakul... talán nem sikerült, annyira törékeny a szimmetria ezen a képen.

az ilyen jellegü felvételeket az élet adja, a jó fotós szeme pedig meglátja azokat a nüanszokat benne, amelyek mellett más ember közömbösen elmegy, de talán lehetett volna a pillanatra várni amikor a nök sziluettje nem egymásbafolyik, hanem két különbözö életre kel.
a kép akarattal erösen kontrasztos és éppen ez adja meg intim hangulatát, ez így tökéletes. apróság: az ablakív teteje így elvágva megtöri az összhatás lágyságát, a rózsaszin ruhadarab sem illeszkedik teljesen a színkompozícióba.
ezek ellenére a kép így összességében egy nagyon nöies és bensöséges üzenet, érezteti az emberrel a kiváltságot hogy ottlehet. :-)

..

Ha nem tudnám, hogy nő vagy, azt hinném, hogy férfi vagy - teljesen úgy látod a nőiességet, mint egy hím :)

Új hozzászólás