A leiratból egyértelmű, hogy Tarkovszkij Stalker c. filmjéhez vagy annak kapcsán készült ez a kis főhajtás, ugye itt a Sztrugackij fivérek könyve volt az indítólökés Tarkovszkij szerintem legfontosabb filmjéhez, egy olyanfajta furcsa sci-fi ez, ahol szinte semmit nem látunk a félelmetes szörnyekből, amik más sci-fi filmekben megjelennek, és éppen ez a döbbenetes, ahogyan a csernobili történet víziója hangokkal, orosz színészekkel szinte értelmezhetetlen környezetben, ahol semmi nem történik, és mégis végig óriási feszültség van jelen. Valahol a metafizikus Tarkovszkij is ennek az üzenetnek a része. Itt az alkotó erre a filmre utal, egy kis folyó vagy patakmeder az, amit itt látunk, amin elég gyorsan halad át egy vízsodrás és egy hínárszerű vizinövény a zenével hasonlatosan folyamatosan himbálózik, elmozog. Mivel ez a felvétel egy kézikamerával időnként svenkel, pluszban is mozgásban van és ezek a kézi kameramozgatások olykor bizonytalanok, és a víz belső mozgásrendszeréhez közel érkezve a növények elmozdulnak, érezhetjük ezt a furcsa, tarkovszkiji metafizikát. Amikor a kamera egy kicsit kijjebb nyit, akkor az alkotó nem bízik abban, hogy az önmagát ismétlő és mégis folyamatosan változó mozgás el tudja vinni a filmet, és ő kezd egy kicsit a kamerával mesélni, felfelé svenkel, hogy megmutassa, ott is van ez a patakocska, a hínár, lefelé is, ezzel rántja vissza a filmet a naturálisba, a reálisba, ebből a metafizikus történetből, és ettől veszti el a kézi expozíció a maga megismételhetetlen báját, és lesz az egész egy amatőrfilmhez közelítő ujjgyakorlat. A másik gond az, hogy nincs filmi lezárása a szerkezetnek, ezért én azt kérném, hogy a vágy kategóriában ismételjen. (szőke)