Volt ennek egy előzménye, megismerhettük a sztorit, annál az elemzésnél, ha jól emlékszem, beszéltem arról, hogy sajnálatos, hogy az a képsor nem fejeződhet be és nem készíthető el újra. Most azt gondolom, hogy itt egy teljesen más felfogású munkát kapunk. Talán azért annyit hozzátennék a Gábornál most, hogy ő azért ott volt ezen az utómunka táboron és jó lenne, ha azt, amit ott látott, és amiről ott beszéltünk, azt felidézné magában. Ha végigmegyek a képsoron azért itt jó néhány olyan helyzetet tudok mondani, ahol érdemes lenne az utómunkával finomítani azon, amit látunk. Rögtön itt van az első kép, a bevezetés vagy témafelvetés: a zsindely. Ebben a formában most ezek lehetnének akár lambériák is, meg sok minden más is, majd kiderül. Nagyon szép kontrasztos az egész, ugyanakkor távolságtartónak is érzem a dolgot. Lehet, hogy a kevesebb több lenne, kicsit ráközelítve a témára. Nem biztos, hogy a mennyisége érdekel ennek a felhalmozott anyagnak, hanem az, hogy ez hogy néz ki, hogy anyagszerűbb legyen, hogy érezzem annak a fának az illatát. Ez az egyik. A másik, hogy túl is van világítva nekem, túl sok a fény. Valamennyi részlet van benne, én ezt látom, de azért ezt két-három fényértékkel visszább lehetne venni. Nagyon albínószerű lett ez az egész. 
A következő kép magát a munkafolyamatot kezdi el fölvezetni nekünk. Látunk egy mestert, aki fenn van a tetőn és szögeli ezeket a zsindelyeket. Látjuk utána a másik képen a segédjét, aki adogatja neki ezeket a fákat. Aztán megint a munkához visszakapcsolunk, már látszik az, hogy hogy haladunk ezen a tetőn és egyre több zsindely felkerült. Utána magáról a fölhelyezett zsindelyekről, a helyükre került faelemekről kapunk egy képet. Én azt gondolom, nem túl szerencsés ebben a megvilágításban. Nem biztos, hogy ezt a képet választottam volna, azért mert a kép baloldalának egy átlós, tulajdonképpen majdnem hogy fele az nem nagyon szép tónusban van most. Ha a képet megnézzük, akkor ennek az átlónak a felső régiójában kontrasztos és szép struktúrák jönnek létre, az alsóban meg attól, hogy valami beárnyékolt, unalmassá válik. Én nem gondolom, hogy ez most a legjobban eltalált helyzet. Ez azért egy elég nagy tető, Gábor, lehet, hogy találtál volna olyan helyet, ahol nem jön létre ez a fénytani probléma. Aztán továbbhaladva a képsoron látjuk magát a tetőt és azt, hogy hogyan is történt ez a munkavégzés. Nem nagyon értem, hogy mitől van ez ebben a furcsa perspektívában. Lehet, hogy a tető maga nem teljesen egyenes, én ezt el tudom fogadni, de most ez olyan kicsit talált kép jellegű. A befejező momentum az pedig maga az eszközöknek a bemutatása. Én ezzel nem nagyon értek egyet, hogy ez került a képsorozat végére, én ezt az elejére raktam volna. Ha már didaktikusan megyünk, bemutatom az eszközöket vagy bemutatom a fát. Mindegy, hogy melyikkel kezdek, de utána megyek bele ebbe a történetbe. Jó képsor, de én ezt inkább etűdnek érzem, mint zsánernek, de én a zsánernél nem érzem azt, hogy szükségem volna ilyen bőbeszédű elmesélésére valaminek. A zsáner az nekem javarészt azért egy képbe bele kéne, hogy férjen. A képsorban azért vannak olyan képek, amikből ha van még belőle felvétel, én lecserélném egy másikra. Az egészet kicsit gatyába ráznám tónusban. Tehát valamit válasszunk ki, hogy mi az a tónusvilág, amiben tartjuk ezt az egészet és ahhoz próbáljuk meg hozzáhangolni finoman a többi képet is. Kijelölhetjük azt, ami az utolsó most a baltákkal. Ez egy nagyon szép leíró világ, bár nem teljesen értem az életlenséget, megint azt mondom, hogy készült valami, de nem ellenőrizted, hogy ezzel mi történik. Gábor, ez nekem most kettő csillag. Azért nem vagyok elégedett most, mert ha ez egy olyan helyzet lenne, ahol idegen környezetben kell dolgoznod, akkor azt mondom, hogy értem, hogy miért történt az, ami történt. Mert az ember akkor, amikor egy ilyen werkfotó folyamatot véghezvisz, megesik, hogy láb alatt van vagy jó lenne, ha segítő kezet tudna nyújtani. A mesterek, akik ezt a munkát végzik, azt, hogy te ott fényképezőgéppel rohangálsz, bolondságnak tartják. Ebből adódik az, hogy az ember furcsán érezheti magát. Én azonban hozzáteszem, hogy ki kell tartanunk a magunk igaza mellett, mert te azért vagy ott, hogy fotózz. Addig ameddig ezt a sorozatot megcsinálod, nem lehet mással foglalkozni, akkor ennek kell a központinak lenni, hogy csináld meg a képeket. Utána majd mehetsz te is föl a tetőre, ha rád szükség van ebben a feladatban. (hegyi)
értékelés: