Bevándorló blues

Bevándorló blues

Pista, sok mindent nem tudok mondani. A 365-be is betettél ebből, itt is van, szociónak ez nem szoció, fotónak valamennyire fotó lenne, ha technikailag ez egyben lenne. Ez most nincs egyben, mert a fickóról nem sokat tudok meg a kép által, és az a bajom, hogy te mész a magad feje után, holott, lehet, hogy érdemes lenne odafigyelni arra, hogy mit mond valaki, legalábbis mivel nem adsz visszajelzést, ezért nem tudom, hogy egyáltalán átmennek-e a mondataim, eljutnak-e hozzád. Senkivel nem kommunikálsz. Én elhiszem, hogy sok a meló, meg fáradt vagy, de a saját magad melója megérne ennyit. Ez olyan, hogy faragsz valami szépen, vagy igazat, akkor annak az igazságához nem csak az tartozik hozzá, hogy jól álljon a kezedben a fafaragó eszköz, meg hogy az nagyjából legyen megcsinálva, hanem valószínűleg vagy annyira igényes a saját munkáddal kapcsolatban, hogy az az utolsó simításig rendben legyen, olyan legyen, amilyet akarsz. Persze ez nem azt jelenti, hogy le kell csiszolni gömbölyűre, hanem hogyha szálka maradt a szélén, akkor azt nem hagyod ott, hacsak nem tartozik hozzá a tárgy mondanivalójához. A fotó nem másabb ügy, nagyon ugyanolyan, mint bármelyik más kézműves szakma. (hegyi)