Munkák | Page 31 | Látszótér

« első
‹ előző
…
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Szűrés

Barátom szintén zenész, TheCasualties.

Az ötlet nem rossz, hogy a mélységélességgel váltogatsz, de arra bíztatnánk, hogy ez egy ritmus és ebből tovább kéne építkezni, jó stúdium, felépítettél egy figurát, és jó, hogy ez a figura visszatér, hisz ő a barátunk, és várjuk a folytatást, de próbálj meg elindulni a kályhától és mozgasd meg a figurákat jobban. (szőke) értékelés:

tantestületi figyelmeztetés? általánosban már kaptam. ja zene: Dragibus

A szorgalmira megvan az egy malac, nem tudok mit hozzáfűzni. (szőke) értékelés:

Melós
Figyelek én...

Szeretjük, mert így, ahogy dolgozik, ahogy mutatja magát az alkotó, személyes és őszinte, de annyit kérünk, hogy azt a fene élességet, azt állítsuk be oda, ahova kell, mert most a szerszám nyele az éles, ami a legkevésbé fontos. Ha a fűrész lenne éles vagy a fej, mindkettő mást mutathatna és más irányba vihetne bennünket, nagyon fontos, hogy az élesség éppúgy eszköz a hangsúlyok megtalálására, mint a fények vagy a formák játéka. (szőke)
értékelés:

Szoszimó
teknős papú

Hát a szoszimót inkább szociónak értelmeznénk, merthogy nagyon sok mindent megtudhatunk az alkotóról, a kézről és azt is látjuk, hogy szakavatott kéz farajga az emberkét, kicsit a világítás van túl laposra véve, ettől natúr, és nem plasztikus a forma. (szőke)
értékelés:

Ez az úgynevezett meditatív animációs film kategóriájában működő nagyon komoly buddhista megfogalmazás, azt tartom nagyon fontosnak, hogy ebben a történetben a szerethetőséget, humort meg tudta tartani, nagyon nagy szeretettel néztem a filmet és éreztem ezt a révülést, és az külön jó, hogy egy ici-pici változás mindig van benne. Ez egy repetitív film, amivel kapcsolatban meg kell említsük Steve Reich munkásságát, vagy a hazai 180-as csoportot, Szemző Tibort, akik nagyon különleges zenét játszottak és ha jól tudom, ők dolgoztak is együtt. Várjuk a folytatást és nagyra értékeljük a kézi munkát, és azt is mondhatjuk, hogy hasonlít a figura rád. (szőke) értékelés:

Pista

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

Egy tárgyanimációt látunk, bár a név nem teljesen stimmel, gondolhatjuk azt becenévnek is, szóval ennek az animációs filmnek a különlegessége az, hogy utószinkronnal az emberi alak szájmozgásai szinkronizálva vannak, és erre törekszik is a narrátor, ami nagyon nehéz technika, különösen a második felében a filmnek, ahol a nevetést animálja az alkotó. A formavilága, az egész üzenete nagyon megejtő a filmnek, miközben a célok között ott az öröm, de mégis ez egy szomorú üzenet, elsősorban az őszintesége és szeretetreméltósága miatt és esendősége miatt mindenképp 3 disznó. Szépen záródik és egy szomorú, áldozati történet, amit a színek is erősítenek. Az érződik az alkotásban, hogy nagyon fontos az alkotónak, hogy tartozhasson valahová, beszélhessen emberekkel, lehet érezni az egyedüllétet, az egész képi üzenet is ezt erősíti akár tudat alatt is, hisz egy sematikus háttér előtt látunk egy figurát. (szőke) értékelés:

Rém

A kép tulajdonképpen egy jó ötlet, a vászon és a fátylag ellenfényes beállításban vannak. Itt jegyezném meg, hogy Jeles András filmrendező utolsó filmje, egy nagyon izgalmas film, József és testvérei, ami az úgynevezett árnyfilm kategóriába tartozik, ez a film majdnem teljes egészében erre az árnyék motívumra épül, amit az indiai színház is előszeretettel használ, vetített diaporámaszerű képeket látunk. Nyilvánvaló van egy erős önirónia a képben, a mozdulatokkal, a has kiemelésével, a profilos arccal, és ezzel a szekercével kapcsolatban is. De talán ha ezeket a formákat fontosnak tartjuk, és fontosak is, akkor jó lett volna úgy beállítani a képet, hogy a szekerce rajta maradhasson a képen. (szőke)
értékelés:

Akármilyen bunkó, de mozog
Hagyományos ibrányi fejfát faragok, meg egy régi elsősegélydoboz.

Nagyon szeretjük ezt a képet, nem beállított a munkásruha, a könyezet, a folthatások, valójában érezhető élethelyzetet látunk, ami ha csak a cipőt megnézzük, valós, annak az embernek a közege, aki küldi magáról ezt a portrét. Nekünk ez mozgás kategóriában is működne, és köszöntünk a suliban, hajrá, tovább. (szőke)
értékelés: