teknős papú

Hát a szoszimót inkább szociónak értelmeznénk, merthogy nagyon sok mindent megtudhatunk az alkotóról, a kézről és azt is látjuk, hogy szakavatott kéz farajga az emberkét, kicsit a világítás van túl laposra véve, ettől natúr, és nem plasztikus a forma. (szőke)
értékelés:

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

A kép tulajdonképpen egy jó ötlet, a vászon és a fátylag ellenfényes beállításban vannak. Itt jegyezném meg, hogy Jeles András filmrendező utolsó filmje, egy nagyon izgalmas film, József és testvérei, ami az úgynevezett árnyfilm kategóriába tartozik, ez a film majdnem teljes egészében erre az árnyék motívumra épül, amit az indiai színház is előszeretettel használ, vetített diaporámaszerű képeket látunk. Nyilvánvaló van egy erős önirónia a képben, a mozdulatokkal, a has kiemelésével, a profilos arccal, és ezzel a szekercével kapcsolatban is. De talán ha ezeket a formákat fontosnak tartjuk, és fontosak is, akkor jó lett volna úgy beállítani a képet, hogy a szekerce rajta maradhasson a képen. (szőke)
értékelés: