Pista, az van, hogy lehet, hogy félreértettem valamit. Néhány kommenttel korábban mintha valami olyasmi hangzott volna el, hogy akkor most innentől felkötjük a gatyát, és komolyabban vesszük a dolgokat. Lehet, hogy ez már az, de akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez a dolog egy kicsit még erősítendő. Igazán nagyra tartom ezt a faragványt, és egészen biztos vagyok abban, hogy ha ez kész lesz, akkor méltó módon fogja dicsérni a készítőjét, de lássuk be, hogy most egy werkfotó állapotot kapunk, ami akkor működik, ha az a szituáció, amiben ez a helyzet előáll, az teljes egészében, vagy a lehetőségekhez képest minél pontosabban kerül bemutatásra. Több megközelítés létezhet, magának a faragásnak a bemutatása, egészen elmehetünk a nagyon szubjektív ábrázolásig, hogy a véső hogyan faragja épp ki a fából a formát, tehát, sok minden lehetne. Itt az egész alakos önportré a lecke, hát, akkor egy teljes alakos beállítást kell létrehozni. Az van, hogy itt most a lecke rólad szól, tehát arra kellene itt a hangsúlyt helyezni, és a sorrendet úgy kellene beállítani, hogy van Pista, meg van a munkadarab, s nem fordítva. Itt most annyira fordítva van a helyzet, hogy az egészből te ki is csúszol. Egyszerűbben fogalmazva, engem érdekelne a létra, ahogy állsz rajta, érdekelne az, hogy hogyan viszonyulsz ehhez a munkadarabhoz, tehát, minimum azt várnám, hogy egyenrangú félként legyél ábrázolva, ez a félig kilógunk dolog nem jön be. Értem én, hogy nagyjából beállítottad a kis állványodon a gépet, aztán a szeles időben elfújta a szél, de azt gondolom, hogy érdemes ismételgetni egészen addig, amíg nem azt kapjuk, amit látni akarunk. Nem vagyok most meggyőzve ennek a képnek a beállításáról, legyünk ebben határozottak, és kérek egy ismétlést. Pistát akarom látni. (hegyi)

Bevallom férfiasan elolvastam, hogy milyen diskurzus megy arról, hogy ez miért giccs, és még most sem értem. Pistának néha egészen extrém elképzelése van a világról, amit én becsülök, és tiszteletben tartok, de most nem tudom követni. Legalábbis ebben nem, hogy ez miért giccs. Kicsit az is bizonytalanná tesz, hogy eszméletlen melót beletesz egy ilyen ötletbe, és ez tökéletesen jól megvalósul, ugyanakkor valahol a technikai megoldásnál mindig elcsúszik, és erre mindig legyintünk abban, hogy hát jó, Pista stílfűrésszel faragja a képeit, hull a forgács, és néha egy-egy szálka benne marad a dologban. Szép lassan azért azt mondom Pistám, hogy azt az egy lépcsőt felfelé meg kellene tenni. Ugyanis akkor van ereje a humornak, a gegnek, ha abba technikailag akármennyire akarok, nem tudok belekötni, nem tudok kekeckedni. Már pedig, itt bele tudok kötni a kompozícióba elsősorban. Abba, hogy a tömegelhelyezés szempontjából ennek a képnek van egy olyan előtere, amiben ez a kis szamárfüles valami, ami itt az alsó képhatárnál jelentkezik, ez már nem kell. Takard le az ujjaddal azt a nagyjából egy ujjnyi részt, és rájössz arra, hogy a villanykörtének az árnyéka a képhatárhoz kerül, akkor ez egy teljesen rendben lévő kompozíció, vagy legalábbis egy sokkal nyugodtabb kompozíció lenne. Ez az egyik. A másik, hogy engem az nem zavar, hogy ez a te munkaszobád, és hogy itt szoktad a különböző kreatív ötleteidet is kiélni, és itt mintegy ilyen sufni-műteremben készülnek a dolgaid, de akkor erre a lekoszlottságra, erre a pusztulatra, erre is, mint esztétikai dologra tessék gondolni. Ez egy adottság, de ebben gyönyörű felületek, és gyönyörű felszínek lennének, ha ezeket megpróbálnád felemelni erre a szintre. Igen ám, csak akkor végig kell gondolni, hogy mi az, ami még pluszban belóg. Ott van a zsinór, ott van az a deszka az ajtónál, amit nem nagyon értek, ezt a Trixline-os dobozt sem nagyon értem, mert nekem elég lenne a gyufa, így nem értem, hogy miért van ott az izzónak a doboza. Miközben meg azt mondom, hogy van egy nagyon nagy erősséged, hogy olyan ötleteid vannak, amiket nagyon kevesen tudnának utánad csinálni. Ki az, akinek eszébe jut egy lángoló villanykörte, meg a molotov koktél kapcsolatát itt megmutatni? Meg nem csak, hogy ötletként, hanem bátorságként, mert ezek egy kicsit ilyen bátorságpróbák is. Lépjünk tovább abban, hogy ezek technikailag és kompozícióban is legyenek megtámogatva. Próbáljuk meg. Egy kicsit nagyobb ritmust kérnék. Azért az első három leckében én még elmélyednék egy kicsit. Látod, Veráék is küldik, úgyhogy hajrá Pista! Ez most 1 csillag, mert a leckemegoldást nem tudom hova tenni, így azt a csillagot, amit a lecke megoldására kapható, nem is tudom odaadni. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet István, hogy a gondolatiságot tökéletesen értem, és ez egy tökéletesen rendben lévő üzenet, de a kivitelezéssel problémám van. Egyrészt nyilvánvaló, hogy van egy technikai gát, amit a készülék tud, ebbe nem nagyon kötök bele, hogy most mennyire jönnek át azok a struktúrák, amik egyébként szerintem fontosak. Gondolok itt erre a porcukor havazásra, ami a kép jelentős részénél életlen, és ez nem tesz jót ennek a dolognak, az anyagszerűsége csökken. Kompozícióban most ez olyan talált képes megoldás, ugyanakkor annyira nem erős ez a találtsága, hogy ez mintegy szociografikus horus archívum elvigye a vállán a képet, hanem inkább rontva van, de ez nem egy pozitív értelmű rontás. Azt gondolom, hogy annyit mindenféleképpen megért volna, hogy eldöntsük azt, hogy ebben az elforgatásban mekkora részünk van, tehát, ha már elforgatom az egésznek a tengelyét, akkor azt mennyire forgatom el, és milyen új ritmust hozok létre. Másrészt meg nem vagyok benne biztos, hogy most ehhez hozzáad például a padlózat, miközben az valóban érdekes, hogy több ilyen tepsi készült, és azok itt egymásra vannak hányva, de hát, ezt akkor most el kell dönteni, hogy mire megy ki a fuvar. Akarom ezt ábrázolni, tehát kell a szocio, az absztrakció kell, a humor? Egyszerre minden valószínű, hogy nem fog menni. Vagy viccesek vagyunk, de akkor valószínű, hogy billegni fog a technika, vagy áttételes üzenetet küldünk, és a formákra figyelünk, és akkor a humor szerintem kevésbé fontos, vagy legalábbis csak nagyon lehelet finoman jó, ha jelen van. Azért vagyok ebben bizonytalan, mert maga a gesztus 3 csillag lenne, és a humorát értem ennek a képnek, miközben ezt nem teljesen a humor leckébe küldted, ugye. Azért vagyok bajban, mert a technikával nem tudok mit kezdeni, és azzal, hogy ennyire fésületlen a kompozíció. 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Olvastam itt a hozzászólásoknál egy színhelyességet megkérdező hozzászólást, és nekem semmi bajom azzal, hogy ez nem színhelyes. Visszautalnék egy korábbi elemzésemre, ahol én pont a színhelyességet kértem számon: igen, de ennél a képnél pont a játékosság miatt, attól, hogy ez az egész a gyermekkor szabad asszociációit próbálja illusztrálni, ha ez színhelyes lenne, ha el lenne víve fehérbe, a hó színébe, akkor lehet, hogy túl tárgyias lenne. Akkor nem maradna elegendő kohézió ahhoz, hogy egyben tartsa az üzenetet a Micimackó meg a kiskacsa és a háttérben lévő hóember között. Tehát ezek a ritmusok abszolút rendben vannak, nekem egyetlen egy problémám van: ha egy kicsit mozdulsz a kamerával, kicsit lejjebb rogyasztasz, akkor máris közelebb jön a hóember a Micimackónak a fejéhez, és a kéz is közelebb kerül ehhez a szereplőhöz, nagyjából a fej magasságába, és ott egy érintés létrejöhetett volna. Talán ezzel még azt is kiküszöbölöd, hogy a háttérben a valóságban lévő saras rész látszódjon, az úgy takarásba kerülhetett volna ezzel az üvegmatricával. Lehet, hogy ennyit kellett volna mozdulnunk, és akkor még erősebb lenne ennek az üzenetnek az ereje. Most a kép fölső részéből ezt az egy ujjnyi részt, ami a grafikai elem fölött van, le lehet vágni, és akkor még feszesebb, még erősebb lenne a belső rend. (hegyi)
értékelés:

Kicsit bajban vagyok a leckebesorolással, enteriőr, azaz valamilyen belső tér, szobabelső - és a Pista hozzáfűzéséből kiderült, hogy ez valami sufni ahova ő benézett, és ez bent van, az ablakon belül. Ha didaktikusan veszem, akkor ezt teljesíti a leckét. Nekem ez azért másról mesél, mint az enteriőr leckéje, de nem nagyon tudok belekötni, meg nem is nagyon akarok. Ugyanis a kép tetszik és rendben van. Az egésznek van egy nagyon érdekes hangulata. Ugye mindig arról beszélünk, hogy a technika használata mikor adekvát és mikor nem, és hogyan lehet bekapcsolni akár egy mobiltelefonos fotózást is a fotográfiába, és én itt azt gondolom, hogy az a helyzet, amit maga a technika szül, és úgymond hátránya lehet a képi megközelítésnek, az itt most előnnyé kovácsolódik. Jót tesz a képnek a zajosság, a karcosság, az elmosott tónus, mert segít az elvonatkoztatásban. Mindeközben István tudatosan benne hagyta az utalásokat a képben, hogy ez valami olyan felület, ami egy képkeret vagy ablakkeret, ott van a kicsit bénára sikerült gittelés, ott van a furcsán pácolt fakeret, de nem ezzel foglalkozunk, ez az egésznek csak az alaphangulatát adja meg. Az, ami bent történik, egy nagyon furcsa megfigyelés. Nagyon kevés képelemmel dolgozik István, tulajdonképpen felületekkel, és ez a nagyon minimális az almák vagy tökök formái, de még erre is azt mondom, hogy ez is egy biankó csekk, hogy megegyezünk abban, hogy ezek valami növények. Mindez mindenki fejében sajátosan egyedien dekódolódik. A folthatások azok, amit nagyon érdekesen működnek. Azt kell mondjam, hogy hatásában, hangulatában emlékeztet Barcsaynak egyik festményére, amit volt szerencsém hosszú évekig nézegetni Demeter falán, és ott voltak hasonló tónusok, hasonló struktúrák, foltok, textúrák, és ez az egész, ebben a képben, a fotográfia eszközével értelmeződik át. Köszönöm szépen, megvan a három csillag, de leckemegoldásnál hadd legyek szigorú. Ezt én most nem érzem 100 százalékosnak, hogy jó leckébe soroltad-e. (hegyi)
értékelés:

Szép meleg fények, tónusok, jól passzol az otthon melegéhez, és ez jó ellenpontja a romoknak, az egész lepukkant helyzetnek, de Pista, ez is dől ám, csak szólok, hogy nem ártana ezekre figyelned, mert nem attól leszel avangard és alter, hogy eldőlnek a képeid, szóval az fontos, hogy ne legyen kikezdhető a kép ilyen alap probléma miatt. Jobb oldalon kicsit túlnyitottad a teret, ott egy ujjnyi vágható lenne. (hegyi)
értékelés:

Technikailag 'bánccsa' a szemem Pista az, hogy ennyire hagytad bedőlni ezt a képet, bosszant, mert ez, és az előtérben hagyott dobozok agyonverik az egészet. Pedig volna ebben mit nézni, a kék árnyalatait, gyönyörűek, a furcsa szerkezetet a templom mellett, az egész baljóslatú humorát, de így, sajnos ez javítandó. Részben megoldható ez ollóval is, de a cél az lenne, hogy a helyszínen figyelj jobban. Egy csillag, mert értem, mit akartál... (hegyi)
értékelés: