régi vackaim 2.

Azok, akik viszonylag régebb óta vannak velünk, azok tudják azt, hogy a Hiba leckének az egyik kiindulási pontja a Hibaisták megjelenése, és az ő alkotói körük, az ő felfogásuk a hibát illetően, és innen indultunk. Ehhez képest meglepően kevés kép jön erre a leckére, miközben nagyon érdekes és izgalmas kérdéskört feszeget az hibaizmus maga. Ezt a kérdéskört mi, látszóteresek is körbejárhatnánk, hogy mit jelent számunkra a hiba, mikor beszélhetünk szép, esztétikai formában megjelenő hibáról. Nem akarom ezt most itt részletezni, csak azért mondom el, mert nagyon érdekes, hogy ez a lecke lényegesen kevéssé pörög, mint mondjuk az Épített környezet, amire előszeretettel küldenek a tanulók megoldásokat. Amit itt látunk ez egy nagyon érdekes és izgalmas képi helyzet, ha megfigyeljük, valami technikai malőr miatt vízszintes sávok keletkeztek a képen, kicsit el is csúszott az egész, ismétlések vannak. Mindezzel együtt izgalmas, és érthető maradt a kép, sőt, így egy egyébként nem túl érdekes és fontos képből jött létre valami olyan plusz, amit valószínű az alkotó önmagában nem biztos, hogy létrehozott volna. Azért mondom azt, hogy ez egy nagyon jó kép és leckemegoldás, és három csillagos is a Hiba leckére, mert nagyon jól példázza azt, hogy miről beszélünk akkor, amikor a hibáról beszélünk. Arról, hogy az alkotói szempontból értékelhető hibának szerintem az egyik fő ismérve, hogy hozzáad valami pluszt a képhez a véletlen, és így többé válik a kép, mint amit az alkotó eleve gondolt, mint amit ő eleve létrehozott volna. A hiba nem elég, hogy egy rontás, és jaj de szép, hanem kompozícióban, megjelenési formában kell, hogy valami pluszt adjon. Ha ez nem történik meg, akkor rontott képről beszélünk. Ez nem egy rontott kép, ez egy gyönyörű hibaista kép, nagyon szépek ezek a csíkok, és nagyon izgalmas az az ügy, ami valószínű, hogy a technika véletlenje folytán jött létre. (hegyi)
értékelés:

adás szünet...

Adásszünet - kapjuk a leiratot, és aki hallgatja a rádiót, az tudja, hogy Pista régi adásainak ismétlésével is végeztünk, és nem kaptunk ugyan verbális választ Istvántól, az e-mailjeit viszonylag lazán kezeli, arra, ha jól tudom, az adásvezetőnk nem kapott választ, hogy folytatja-e az adást, vagy sem, de itt a képi válasz. Tudomásul vettük, oké, nem vagyok tőle boldog, de hát ez van, el kell fogadnom, hogy Pistának most másfelé szóródik a figyelme, úgyhogy majd jelentkezik, ha úgy gondolja, hogy műsort akar csinálni. Ami a képet illeti, túl sokat nem tudok vele kezdeni, egy életlen kép, aminél egy viszonylag érdekesnek tűnő, de hosszú távon használhatatlan betűtípust kapunk. A geg érthető, hogy így válaszolsz az e-mailre, azért mint humor lecke nem hiszem, hogy önmagában megállna a lábán. (hegyi)

Pistám, első lecke, önportré arc nélkül, érdekes ez a képi világ, amit itt mutatsz. Ha a kép fölső egy centijét levágod, hogy ne legyen benne a jobb felső sarokban az a világosabb csík, ami nem hordoz üzenetet, akkor még erősebb lenne a kompozíciód. Megérné ez a vágás, mert ez egy jó üzenet, tetszik. Remélem, hogy a rádiós pihenő most ad neked energiát és időt, hogy a képekkel foglalkozz, úgyhogy várom a folytatást, ez három csillagos. (hegyi)
értékelés:    

Pista, mindig meglepsz, csak ritkásan adod, az a baj. Többet kéne kapnunk tőled képeket. Lehetne kekeckedni, hogy mitől csendélet az, ha Pista felmegy a padlásra, és a rétegek közül előtúr néhány bondel keretdarabot, én meg azt mondom, hogy a csendélet alapja technikailag a kompozíció, de egy üres komponálás önmagában még nem zene. Szóval kellenek azok a fránya érzelmek is, anélkül nem megy (jegyzem meg, nem csak a csendélet nem). És kérem itt vannak érzelmek! Mert hát kinek ne volna meg az az emlék, hogy felmegyek a nagy házának padlására és a forró nyári délelőtt, reggeli és ebéd között, titokban, hogy senki se tudja, kutatok a régi bőröndben, ismeretlen arcokat fedezek fel, régi ruhákat, képeket, kereteket, bicajkereket és mindenféle más kincset, bennfentes lehetek, mégis ott a titok, hiszen a padlás tiltott vidék, még a végén leesel fiam, gyenge az a párnafa, beszorulsz és vihetünk az ügyeletre. Hát igen, és ha csak ennyi volna... de azért rafinált Pista, mert belenyúlt a képbe, a giccsre rárakott egy-két pöszmő ágacskát, virágot, és még ez sem elég, hiszen ki hiszi el, hogy így találta félrecsúszva a fénybe mászva azt a kék papírlapot? Ugye, ugye, a mesteri rendetlenségbe nem csak s szín, a forma visz rendező erőt, de a fény is, az a kevéske, ami hanyagul rárajzol a felületre, ami fellebbenti a titkot, és amitől ez az egész működni kezd, ami miatt szívesen mennénk, csak vigyen fel Pista a padlásra... Szóval nekem ez tetszik, megvettem kilóra, sőt, a leckét is megoldottnak gondolom, de csak akkor, ha Pista megígéri, hogy aktívabb lesz és küld még ilyen találmányrendezéseket. (hegyi)
értékelés:    

István, nagyon ritkásan küldesz képeket, én ezért kicsit szomorú vagyok, viszont ez a kép zseniális. Tessék megfigyelni a kompozíciót, a dinamikát, ahogy ez el van helyezve. Talán a kép fölső részéhez még kicsit én hozzátettem volna, ha lehet, úgy, hogy az az átlós ív vonal, ami az ablak árnyékával létrejön a kép sarkához fusson ki, tehát ott érzek némi bizonytalanságot. Ha ott nem lehet ehhez hozzátenni, mert bármilyen olyan tárgyi elem ott van, ami bontaná ezt a kompozíciót, akkor a képnek a bal oldalából kellene egy kicsit várni, hogy létrejöjjön ez a feszesség. De mindenképpen azt gondolom, hogy amit István meglátott, az egy nagyon érdekes ügy, akkor is, ha ezt a humor eszközével kívánja fűszerezni. Ez mindenféle duma nélkül is megáll a lábán, ez egy jó megfigyelés, és egy érdekes képi játék. Én örülök ennek, és jó megoldásnak tartom a leckére is. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de ezt azért mondom nálad egy kicsit félve, mert annyira ritkásan küldesz leckéket, hogy aztán a végén elveszítjük az 50-es leckét. Kérem, hogy erre még küldjünk megoldásokat, és a többi leckét is tessék csinálni, ne tessék minket ennyire elhanyagolni. (hegyi)
értékelés: