Tibi Bácsi
Tibi Bácsi
Tibi Bácsi aki évtizedek óta megörökíti a település életét...

Én ezt visszaadom ezt ismétlésre, akár a Tibi bácsival, akár nem, mert én szeretném megismerni a Tibi bácsit, de most nem ismerem, István, segíts nekem ebben, a riportnak a leirat nélkül kell működnie, abban reménykedem, hogy a leirat végén a ... a folytatásra akar utalni, akkor viszont azt mondom, hogy gyűjtsük össze, amíg kész nem lesz ez a riport, és akkor tegyük fel. Ismétlés. Én ezt úgy visszaadom, hogy ha elkészül a folytatás, akkor újra kitesszük, és értékeljük, mert ez, most, ebben a formájában nincsen kész, ugye egy riportnál éppúgy megvan a téma felvetése, kifejtése, és konklúziója, mint egy filmnél is, egy történeti haladása kell, hogy legyen. Itt van egy Tibi bácsink, akinek a bemutatása történik, nyilván először maga a Tibi bácsi aztán ebben a körben haladhatunk kifelé, tehát a szűkebb környezet, majd a tágabb környezet, ezeknek az egymáshoz való viszony, majd lezárjuk egy konklúzióval; vagy azt mondjuk, hogy kintről indulok, a faluból, megtaláljuk a Tibi bácsit, róla mesélünk, és levonjuk a konklúziót, hogy ki is az a Tibi bácsi, és mit keres itt. Ez azért fontos, mert itt elindul a Tibi bácsi és a falu bemutatása, de nem tudom meg, hogy ő kicsoda, a polgármester vagy fontos ember, egy barátja a falunak, tehát nem nagyon tudok meg róla semmit, mert a második kép nem mond róla semmit, ezen van egy idős úriember, aki valamit néz, nem tudjuk mit, nincs se keze, se törzse, sőt a háta mögötti tér sem érzékelhető. Itt írod, hogy ő megörökíti a település történetét; akkor valószínű, hogy fotós vagy festő, erre utal az, hogy akkor ezek a képek az ő festményei. Na de hát akkor odamenni hozzá, és azt mondani neki, hogy én egy fotóriportot szeretnék csinálni magával vagy veled, és akkor lefényképezzük, belevesszük azt a környezetet, ahol dolgozik, tehát végigvenni a klasszikus riport pontjait, hogy kialakulhasson a történet. (hegyi)

Medmeksz
nyugi

Itt egy akár házi kedvenc kategóriába is elfogadható képet látunk, hát az István is a szavakkal játszik, és ő is a helyzet és a megszokásaink humorát próbálja alkalmazni, amit én egy jó megközelítésnek érzek. Viszont a másik részéről is kell beszélnünk, hogy ez természetesen ez egy fotó, éspedig egy olyan élőlényfotó, ahol a tér és az élőlény kapcsolata, és az élőlény ábrázolása az elsődleges. Tehát a szóbeli humor és a szójáték akkor tud erős lenni, ha ezt az élőlényt jól tudom ábrázolni. És ezt a fénnyel tudom elérni, a fény különböző pozícióival, vagy az időszak megválasztásával. És ha egy pici kis csigát képzelünk el, azt tudjuk, hogy az ő kis szarvacskái és a rajta elhelyezkedő szemek teszik különösen izgalmassá ezt az élőlényt, ahogy ő ott halad az útján, és nem igazán látom, hogy itt hol van az élesség, másrészt meg egy kis fény sem ártott volna, mondjuk megvárni türelmesen, amíg úgy két óra hosszával később vagy hamarabb, ugyanezt a képet. Miért mondom, hogy megismételhető ez a kép? Mert úgy tűnik, hogy a tér, ez a köves vagy betonozott út, talán ugyanilyen formában megtalálható, a kis csigára lehet vigyázni, és egy picit több fényt kaphatna, más megvilágítást ez a kis élőlény – hiszen gondolkodjunk csak itt szobrászati szempontból, azok a kis csavarok, azok a boltívek, amik megtalálhatóak akár ezen a csigaformán is – és a csigavonalról már egészen hosszasan is beszéltünk itt az estiskolán, lásd Pesovár Annáék üzenete a Fibonacci-számról és az ismétlődő sorozatokról – szóval egy egészen különleges térélmény ez a csigaház, úgymond a képzőművészetben sokszor megjelenik, és maga ez a kis kocsonyaszerű, érdekes kis test, ami segít a csigának a haladásban, ez is nagyon jó lenne, ha jól látható, érzékelhető lenne, mert az esendősége ennek a medmeksznek, ekkor válik drámaivá. Magyarul az ötlet nagyon jó, és megint picit ujjgyakorlatként, túl könnyedén lépsz át rajta. Érdemes lenne ezzel a problémával tovább foglalkozni, de az ötletre a két disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Sarokbaszoritva

Egy valószínűleg egy kisvasúton utazunk, ahol ez az öntöttvas keret az ablak széle, és innen tekintünk ki a tájra, tehát ez egy erdei kisvasút lehet. Bár tudom, hogy van vagy volt olyan villamos is, ami hasonlóan mesebeli környezetben járt, és csak egy kocsiból állt, sajnos nem tudom, hogy hol vagy milyen számú, egyszer ültem rajta véletlenül életemben. Nagyon jól keretez maga ez az oszlop és a csavarozott díszelem a képen, és jól határolja le a teret, és az István technikai lehetőségeihez képest megvan az élesség, a mélységélesség is, és a mozgásnak az arányai is megmaradnak. Tulajdonképpen a mozgást ez az egyetlen egy keretező forma értelmezi számunkra, és ez segít a hely meghatározásában is, tehát ilyen szempontból ez egy nagyon jó meglátás. Ilyenkor persze részben a véletlen műve is, hogy a bemozgásban mi az, ami létrejön, az ember ebbe bele tud avatkozni kicsit az expozíciós idő megválasztásával, merthogy minél hosszabbat exponálunk, annál elmosottabbak, annál foltszerűbbek lesznek a tájak, vagy a helyzetek. Ugyanakkor a véletlennek meg ott van egy szerepe, hogy mi az, ami itt véletlenül megjelenik a képen. De ezt a véletlent bizonyos határok között kiszámíthatjuk. Most ezek a pici fenyő vagy milyen fák lehettek, ezeknek a struktúrája kicsit konkurál ennek a kisvasútnak a jellegzetességével, tehát nagyjából hasonló függőlegeseket látunk. Az érdekes kérdés, hogy ez a konkurenciaharc mennyiben hátráltat vagy mennyiben segít. Mert egy út lehet az is, hogy ezek a függőleges vonalak azok, amik engem izgatnak. Csakhogy ebben az esetben a kép jó felét uraló bokorrendszer gyengíti ezt a fajta párhuzam-állítást. Lehet az is a helyzet, hogy engem a kint-bent érdekel, de ekkor viszont egy olyan tájelemet kell megvárni, ami talán majd a képen egy érdekes, elmozdult, torzított látványt fog adni – ekkor viszont ezek a függőleges ismétlések nem kellenek, mert ezt ezek gyengítik. Tehát itt picit bizonytalannak érzem a témafelvetést, hogy melyik irányt akarta az alkotó erősíteni, de a két disznó az megvan a képre. (szőke-hegyi)
értékelés:

Vidám fickó

Azért vagyok egy picit zavarban, mert egy nagyon jó megfogalmazást mutat az István ezzel a dekomponált képpel, ez egy ’klasszikus’ dekomponált kompozíció, ráadásul a mozgást, a szereplő talán mozgékonyságát is ez a fajta kompozíció erősíti, és a nézőnek ezzel dinamizáljuk is a képet, mert várjuk, hogy visszabillenjen a kép középpontja felé, tehát ez a várakozás hordoz egyfajta dinamikát magában a néző számára. De. A huszas lecke a riportról szól, szeretném elmondani, hogy a lecke leiratában is szerepel, hogy a riport értelmezhető filmben, és fotográfiában is, de a kettőben nagyon más módon kell tudni megközelíteni. A riportnak van egy speciális válfaja, amikor egy szöveges riporthoz illusztrációt készít a fotográfus, és aztán azt a szerkesztő a lap terjedelmének függvényében beemelnek, és egy vagy több képpel illusztrálják a riportot. Ilyent a napilapokban gyakran láthatunk. Ami viszont a lecke leirata, amit mi keresünk, az a mai magyar fotográfiában sajnos már háttérbe szorult műfaj, és kihalófélben van, amikor egy fotóetűdben, egy képsorozatban dolgoz fel valaki akár lírai formában még akár szoció helyzeteket is, az alkotó. Amihez után maximum képcímben kerül hozzá felirat, mert a képsor egésze önmagában képes elmesélni egy történetet. Ezt fontosnak tartom elmondani, mert egy képpel akármennyire jó is, nem fogunk tudni történetet mesélni. Egy képpel be lehet mutatni egy személyt, enteriőrt, helyzetet, és ezzel nagyon sok mindent be tudunk mutatni, és a néző ehhez nagyon sok mindent hozzá tud képzelni, de viszont a riport kategóriában a történetiség a képek egymásutániságával, egymásra épülésével keletkezik, tehát a riporthelyzet ezáltal jön létre. Azaz a 20. lecke egy magasabb szint, amikor a fotográfus akár hosszú idő alatt is, tehát nem feltétlenül egy délután, kattintgat el öt képet, feldolgoz egy történetet. Hogy mi ez a történet... pl. Benkő Imrének van egy nagyon jó ózdi történet-feldolgozása, ő ezt egy egész könyvben tudta publikálni, de ahhoz, hogy egy képsor riportként tudjon működni ahhoz először, mielőtt a képeket elkészítem, el kell gondolkodni azon, hogy mit szeretnék üzenni vele. A képriportnak nagyon fontos része az üzenet. Az a fajta kritika vagy elmesélő, elbeszélő hozzáállás, ami a fotográfustól megkívántatik. Tehát ebben a helyzetben az a járható út, hogy találok egy történetet, megfigyelem ezt a történetet, és innen két út van a fotós előtt, az egyik, hogy együtt él a történettel, és ebből stációkat, pillanatokat fényképezve létrehozza ezt a riportot, vagy megfigyeli a helyzetet végig és aztán ezt manifesztálja valamilyen később elkészített formában, tehát a megtörtént eseményektől akár időben távolabbi megfogalmazásban. De mindenféleképpen nagyon fontos az egy képriportnál, hogy a képek egymásutánisága, a képek közötti kapcsolat és ritmus fontos szerep. Merthogy akkor tud létrejönni az üzenet, ha vannak a képek, amiket a néző meg tud nézni, és vannak a képek közötti szünetek, és az egész a néző fejében áll össze a hiányokkal együtt. De ehhez több kép kell, hogy a közöttük lévő szünetekkel együtt kiadják a riportot, az üzenetet, értelmezhetővé válhasson – egy szó nélkül, ami értelmezné ezt a riporthelyzetet. Ezt a képet áttesszük a barátom kategóriába, mert ez nem riport. Ott viszont megvan rá a három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Itt lakom látod?

A film egy érdekes struktúrával foglalkozik, a tükröződéssel, ha jól látom egy autó lemezén tükröződik az Istvánnak a háza, ahogy a leiratban is látjuk és utána ezt az alkotó azzal bolondítja meg, hogy elkezdi locsolni ezt a felületet, és a felületen végigfolyó víz érdekes játékokat hoz létre. Talán a ritmussal lehetne variálni, mert ez a ritmusbeállítás ez nagyon fontos, hogy mennyi bevezetést hagyunk, utána mennyi ideig váratjuk a nézőt a slusszpoénra, és hogy mi is az a poén, ami zárja a filmet. A befejezésnél igazából nincsen eldöntve a filmnek a sorsa, mivel az, hogy a szerző begyalogol a képbe, az maga egy jó geg, utána viszont az, hogy lelocsolja az autót már nem hordoz újdonságot, hiszen a megjelenése előtt is ezzel az eszközzel élt, tehát ha egyszer már locsolta a felületet, utána a saját megjelenését valami más geggel kellene erősíteni. (szőke) értékelés:

El lehet tolni
a biciklit...is

Én nagyon szeretem ezt a képet, és pl. azért, mert olyan emlékképeket is előidéz bennem, mint Jiri Menzel korai filmjei, ahol artisták és akrobaták és különböző figurák jelennek meg a régi időkben, de ettől a hosszú árnyéktól a varázsbiciklitől – ami olyan, mint egy velocipéd - válik meseivé az egész, mert az emberi figura egy ilyen elrajzolttá válik, ettől mesei, ez erősíti fel a háttérben a napraforgók vörösét, ezt a naplementés hangulatot, nagyon jól ízesül az a fajta próbálkozás, ami sok estiskolás képen már látható volt, az árnyékok. Annak örülök, hogy az árnyékkal való dolgozással egy egészen új üzenetet tudtál létrehozni. Nekem ez egy háromdisznós kép. (szőke)
értékelés:

talán javítás talán

Nagyon örülök, hogy egy mozgófilm érkezett megint, azért annyit had mondjak el zárójelesen, hogy a mesterem, akit Szlávik Lajosnak hívnak ő festészettel és szobrászattal is foglalkozott, és ő mondta azt valamikor a nyolcvanas években, hogy a világ már megváltozott, az a szobrász, aki láncfűrészt vagy ilyen sikítókat használ a szoborhoz, az már nem a szobor élményéért készíti azt a szobrot, hanem azért, hogy minél hamarabb elkészüljön, és ez már nem teljesen arról a történetről szól. De ezt tényleg csak zárójelben jegyeztem meg. Nem emiatt fogok javaslatot tenni a filmre, csak a film közepén lehet látni ezt a láncfűrészt. Bele is kell ebbe a láncfűrészbe kapaszkodnom, mert egy hármas tagozódású történetet látunk, az középső részben, ahol a láncfűrész hangja nagyon intenzíven jelentkezik, ott nem igazán értem, hogy miért ferde a kamera. Sejtem, hogy egyszerűen le lett rakva, de nem értem, hogy mitől dekomponált. Nekem nagyon kuszának tűnik az a rész és valamilyen szinten a bevezető rész sincs teljesen magadon átszűrve; és a harmadik részben, ami egy ilyen diaporámaszerű, zenére képesített történetmesélés a film, és tulajdonképpen onnan kezd el érdekes lenni, de amint az elindulna már vége is lesz. Tehát örülök, hogy küldted ezt a filmet, de azt szeretném mondani, hogy jó lenne ha átgondolnád, hogy mit mihez kapcsolsz, filmes szempontból ezt nem tudom 100 %-ig értelmezni. Nem értem a tagozódást, nem értem a kiválasztásokat ebben, és nekem nem áll össze ez a film egy üzenetté, abban az értelemben, hogy bevezetés, tárgyalás, befejezés. A szándékot értem, csak igazából nem szervülnek össze a dolgok. Pl. a hangsávban sem értem, hogy a láncfűrész miért ilyen iszonyatosan félelemkeltő, közben úgy tűnik, hogy egy csoda, egy szobor létrejötte az, amit a film vállal. Én azt mondom, hogy egy picit értékelj dolgokat magadban, foglalkozz még ezzel a feladattal, én ezt visszaadnám javításra. (szőke)

Kis bot

Az István úgy látszik elkezdett foglalkozni ezekkel a faragott figurákkal, és az árnyékokkal, fényekkel, és ez egy nagyon érdekes és személyes világ. Mivel az István döntése szerint ez szorgalmi, amíg nem valamelyik kategóriára próbálja meg beküldeni, addig én ezt tiszteletben tartom. (szőke)

Próféta
Galaxis útikalauz...

Érdekes, ahogyan az István ezekkel a manószerű, obeliszkszerű, fallikus figurákkal foglalkozik, és ezekkel a különböző prizmaszerű tükröződésekkel, árnyékokat vetve, az árnyékokkal még jobban ráerősítve a fallikus ábrázolásra, sziluettesen színezve meseivé alakítják át ezt a kis termékenységi szobrot. Az egy disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Egy grafikai animációt, egy ilyen rajzfilmszerű animációt látunk, ami elsődleges és nem hagyja élvezni a grafikai megoldást, az a hang, tehát egy nagyon rossz minőségű hang van alákeverve. Valószínűleg fontos lenne a szöveg ebben a népzenei aláfestésben, de érthetetlen a szöveg, annyira rossz minőség, és mivel érthetetlen a szöveg ezért az a geg, amire itt ez az alfahím utal, az nem tud érvényesülni. A másik meg az, hogy ez megint csak egy poén, tehát a történetisége nem tud megjelenni, azt hiszem, ennél ha egy kicsit több időt szentel ennek az István, márpedig ha nekiállunk egy ilyen dolognak, akkor ezt illik, tehát akkor ezt ki lehetne bontani, lehetne egy története, egy meséje is, amiben ez a dolog fókuszpontba kerül. Nagyon nehezen mondom, hogy a szorgalmira megvan az egy disznó, mert annyira rossz a hang. (szőke) értékelés:

Nyár 2008
tudom tudom de, ez egy ien nyár csupa dudududu...

Nagyon szeretem ezt a képet, elsősorban a festői színek miatt. Jónak tartom azt is, hogy ez a szénabála itt a baloldalon megjelenik; jó lenne, ha ezt itt a jobb oldalon ellenpontozná valami. Egy traktororr vagy bármi, nem az én dolgom. És azt is szeretem benne, hogy ilyen egyszerű a megközelítése ennek a tájképnek... picit talán több eget hagynék ennél a történetnél, a nagy alföld hangulatához. Vagy maga a víz... ha a bála még balrább került volna, akkor ellenpontozná azt a kis erdőt vagy mit a háttérben. Olyan jó, egyszerű, korrekt, iskolásan precíz a kép, nincs benne az a bevadulás, ami úgy sejtem, hogy a Berecz Istvánban bennevan, létezik. Nem engedte szabadjára magát, tehát olyan szabályos az egész dolog, annak ellenére, hogy aszimmetrikus. Ez az egyik, hogy próbálj meg egy kicsit vadabb lenni. A másik hogy ha érzelmileg közelíted meg a képet, márpedig nagyon jó színei vannak, ezek a rőtvörösek, okkerek, a zöldeknek, visszajátszó ég-víz pár zöldjeinek, nagyon jó hangulata van festői szempontból; azt mondom, hogy ez egy érzelem. És nagyon jól lehet ezt átvenni nézőként az alkotótól. Ez azt jelenti nekem, hogy megsérted a képedet azzal, hogy adsz neki egy ilyen naptárjellegű címet, a cím fontos, legalább annyira, mint a kép belseje, ezek koherens dolgok és nem kell egyszerűen egy tollvonással elintézni ezt a címet. Szerintem ez két disznó, és azt kérem tőled, hogy legyél csak nyugodtan még jobban bátor és vad, ne félj, másrészt tartsd fontosnak a címválasztást. (szőke)
értékelés:

Égi

Na István, most jön neked a vég! Mert aki ilyent képes iderakni, így foglalkozik a fénnyel és az árnyékokkal, ezzel a csont tégellyel, ami faragva van, és egy merkaba-forma ősmagyar jelkép meg van jelenítve, és benne van ez a sasturulmadárnak tolla, és ez a kis mese – de aki képileg így fogalmaz, az mit csinált eddig? Vagy mit fog eztán csinálni? Mert aki így tud fogalmazni, és aztán mást csinál, akkor nagyon nagy baj lesz, mert sajnos István az a probléma, hogy te látsz, és érzékelsz és fogalmazol, és képes vagy érzékeny lenni, nőies lenni és ezt így idetenni nekünk.
   Annyit még hozzátennék a többieknek, hogy itt egy jobbról érkező főfénnyel dolgozik az alkotó, ez egy viszonylag határozott fény, de nem túl erős, és távol helyezkedhet el ettől a tárgytól. És ez a tárgy vetett árnyékokat hoz létre a falfelületen, és ezek a vetett árnyékok teszik izgalmassá a kompozíciót, hogy mint egy szabadság madara, úgy repül el ez a toll, mintha egy olajágra a békegalamb, de mindenféleképpen egy repülés, lebegés jön ezzel létre. Én azt mondom az Istvánnak, hogy nagyon szeretjük a humoros animációit, amiket szokott küldeni, de mégis, azért ez az az út, ami a mi célunk ezekkel a leckékkel, azon kívül, hogy megmutatjuk magunkat, hogy a zavarunkat humorral próbáljuk palástolni, azon kívül azért a mi kis lelkünket nagyon megmelegíti, amikor egy alkotó elérkezik a közlésnek erre a koncentrált fokára. Úgyhogy nagyon örülünk, és nagyon szépen köszönjük. (szőke-hegyi)
értékelés:

Csend

Kedves István, én azt mondom, hogy egyrészt tanulmányozd a csendélet fogalmát, ez nem azt jelenti, hogy kültéren nem lehet csendéletet fotózni, de ez nem az, ez egy tárgyfotó, másrészt ellentétben van a háttérben ez a pop-történet, a felfújható medence és a tologathatós műanyag talicska, ami ott beszúródik a faállat mellé, és az előtérben ez a régi faszerkezet, ez nincs átgondolva ez a kép. Én el tudom fogadni, hogy ezt a szobrot te csináltad, de a képnek vannak szabályai, és ez ezeket nem teljesíti, a csendélet kategóriában ez a kép visszaadva. (szőke)

Buksi bétóven
A kutya

Elsősorban, és nem is akarok a kutya fajtajellegéről, a megvilágításról beszélni, a kompozícióról akarok beszélni, valahogyan a Buksi szeme bekerült a középpontba, egy picit talán az alá is, és ennek én nem nagyon látom, hogy mi az oka, a kutya feje fölött nagyon sok hely van, annyi, mint alatta, csak ott egy kutya is van. És ennek nincs különösebb értelme, szerintem a kép felső részéből vágnék. Igenám, csakhogy lehet ugyan ollóval is vágni, de ha a kamerán döntök, akkor a Buksi testéből is láthatnánk valamit. Pl. legugolhatott vagy feküdhetett volna oda kutya elé az alkotó. Itt a kérdés mindig az, hogy mit akarok ábrázolni. A felülről fényképezés az mindig ha a kutya-ember viszonyát ábrázolom, egy parancsoló, a modellt alárendelt helyzetbe hozó viszony – ez egyébként kisgyereknél is igaz. Ha lemegyek az ő szintjére, akkor magamhoz emelem, egy szintre kerülünk, és közelebb is kerülök hozzá. Nem azért mondom, mert nagyon sok kutyaképet szeretnék nézni, de én ezt visszaadnám ismétlésre. Itt most az történt, hogy kicsit lehajoltál, és lefényképezted a kutyádat, aki ráadásul ki is van kötve; ettől a Buksi nem lesz különösebben boldog. Mi lenne István, ha lefeküdnél a földre, és hagynád, hogy a Buksi összenyaljon, miközben a kezedben van a fényképezőgép? Mert úgy tűnik, hogy azért ezt a kutyát te szereted, hiszen az a neve, hogy Buksi bétóven. (szőke-hegyi)

Mesemondó
Illa berek, nádak, erek...

Az afrikai szobrászat és az afrikai primitív rituálék, de akár dél-afrikai, polinéz, tongai, melanéz, mikronéz szobrászati szellemiséget is kereshetünk ebben a formavilágban, amit csak felerősít az alsó súrlófény használata megvilágításként, ami az egyenetlenségeket, a rusztikus, egyszerű szobrászati módszereket felerősíti. A szobor jobb alsó sarokból van megvilágítva, és ez azt jelenti, hogy a négyzetes kép bal oldalán ez a drámai sötét átkúszik, áttöröl a teljesen elkészült szobor balfelére, és igazából ezzel az expresszív, dramatikus fénnyel azt a mitológiai világot, ami a barlangok mélyén élő primitív népek termékenységi vagy más varázsláshoz kötődő totemfiguráihoz kapcsolódik. Mindenféleképpen van az egésznek egy szakrális, liturgikus szerepe is, a megvilágításnak és az ilyen képképzésnek. Tehát az irány az nagyon izgalmas, és különösen, hogy a barátom leckére érkezett ez, a Mesemondó címmel. Ezt én úgy fordítanám le, hogy tulajdonképpen az ember olyan helyen él, ahol régi tárgyak, emberi kéznyomok vannak, ajtókon, ablakokon, falakon, ott gyakran elhangzik viccesen az a mondat, hogy ha ezek a falak mesélni tudnának, és ezt idézi fel számomra ez az üzenetrendszer. Ebben az esetben viszont még ha az üzenet nagyon is jól sűrített, és átjön a filozófiája, a lényege, mégis a kompozícióra akkor is ügyelni kell. Miért van ez a gyönyörű szoborforma vállban vágva? Tessék ezt a képet megismételni, pontosan azért, mert nagyon fontos az, amit üzenni akarsz. Gondolkozz el a szakralitáson, a Gólemen, a bálványon, a tessék ebben elmélyedni, különösen hogy ő a barátod, hidd el, segíteni fog. Természetesen ehhez egyedüllét kell, nyugalom kell, és hallgass a belső hangjaidra, és tessék megtisztelni mindazt, amit szemléletében, meseiségében, víziójában itt van. Két disznó, de csak akkor, ha megismétled. (szőke)
értékelés: