Munkák | Page 26 | Látszótér

Szűrés

Árokszélen

Telográfia.

Erős jelentéseket hordoz ez a kép. Vegyük észre, hogy Pista megint határterületeken mozog. Itt most nem arra gondolok, hogy kiment a határba, és ott sétál, hanem arra, hogy egy olyan kompozíciót mutat ezzel a négyzetes beállítással, ami attól válik izgalmassá, hogy egy erősen ferde horizontot használ, amiben a figura maga függőlegesen áll, de a figurába is belevág. Mondhatnánk, hogy ez hiba, miközben pontosan arról a szabadságról beszél, hogy a kompozíciónál bizonyos szintek fölött már nem kötelezően kell mindennek didaktikusan szerepelnie a képen, a fantázia kiegészítheti, és alárendeli a tárgyias megközelítést annak, ami az ő formai megközelítése, hogy itt van egy háromszög, és ezt tessék észrevenni. Minden irányban egy kicsit túlfuttatja a képhatáron, nagyon nagyvonalú gesztus, én ennek nagyon örülök. Annak már kevésbé, hogy azt a faágat miért nem vette ki onnan. Az a faág most ott hiba. Ha egy kicsit még tapodott volna a lábával, akkor azokat a kis függőleges botocskákat is eltaposgathatta volna, és azok se lettek volna az útban. Ha ilyen egyszerűen fogalmazunk, és ennyire határozottak vagyunk abban, hogy mit szeretnénk látni, akkor ezeket tessék észrevenni expozíciónál. Pista, legközelebb erre egy csillag ugrik, oké? Nekem ne tessék azzal a dumával jönni egy ilyen kompozíciónál, hogy de hát az úgy volt, és a természetesség így meg úgy. Engem ez nem érdekel, ahogy téged sem érdekelt. Ha ennyire tökösen fogalmazunk, akkor ehhez már nem férhet hozzá az a mellébeszélés, amit az a faág okoz. Most mondjuk megvan ez a lecke, oké, megvan a három csillag is, de fontos azt elmondanom, hogy úgy kell lazázni és úgy kell kisujjból kirázni gesztusokat, hogy közben kézben kell tartani a kompozíciót és a technikát is, főleg, ha szembe megyünk az elvárásokkal, és magunk taposunk ki utakat. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Itt Pista megint egyet tekert rajtunk. Pista a mi fenegyerekünk. Megmutatja azt, hogy, miközben a szocióba is, a humorba is belekóstol, egyszer csak megint ideteker nekünk egy abszolút klasszikus, festői megoldást. Én ettől teljesen el vagyok ragadtatva. Pontos fogalmazás, pontos kompozíció, tömegelhelyezésben is tökéletes, nagyon jól érződik az a fajta aránypár, amit ez a kis házikó, és a mellette lévő fa mutat. Mindez ezzel a hóeséssel éri el azt a fajta hatást, hogy azáltal, hogy a tónusrendben egy roncsolás, egy hiány jelentkezik, ezzel a grafikai eltolódással egészen izgalmas, festői hatást ért el Pista. És nincs ráerőltetve az ügyre ez. Itt nem arról van szó, hogy most addig bindzsizek a fotosoppal, ameddig szét nem esünk, hanem itt arról van szó, hogy egy nagyon minimális tónusállítással abban a környezetben, abban az időjárásban ez a helyzet megvalósult. Nem kell keresnünk a trükközést, nem érezzük ezt bántónak. Én most Pistának megadom a három csillagot. Nekem ez a kép olyan szinten tetszik, annyira jó megoldásnak gondolom, mert a tél is benne van, a tél hidege, és az a fajta kontaktus, ami a két tárgy között létrejön, hogy egészen mesei. Annyira jónak gondolom, hogy megoldottnak tartom Pista által ezt a 12-es leckét, de ettől várom a többi évszakra is a megoldást hasonló erővel, de ez egészen extra. Engem megleptek azzal, hogy csak egy hozzászólás jött. Gondolom ez azért van, mert irigyek vagytok. (hegyi)
értékelés:

idegen bolygó

Pista most megint föladta nekem a leckét. Hullámokban jönnek a Pista üzenetei. Ilyen kvantummechanikás őrületet kapunk, hol a sejtelmesen komoly, és kiismerhetetlen Pistát kapjuk, hol a vicces Pistát, hol pedig az olyan áttételeket alkalmazót, amihez szinte csak neki van kulcsa. Itt most ehhez a képhez nehéz pajszervasat találnom, hogy megfejelően ki tudjam nyitni ezt az ajtót, de azért megpróbálom. Abból tudok dolgozni, amit látok, tehát ha félremenne az elemzésem, akkor Pista nézze ezt el nekem, és saját magának tehet szemrehányást esetleg, hogy nem fogalmazott pontosan, és én nem jól értem. Ugye kapunk egy 2/3 – 1/3 arányban komponált képet, de tulajdonképpen csak a struktúrák azok, amik ezt a határvonalat meghúzzák, mert mind a két felület nagyjából világos tónusokkal dolgozik, értem ez alatt az eget, és ezt a havas domboldalt. Ennek a határvonalán van egy figura. Ez a figura nagyon is dinamikusan a szélre van komponálva, olyan, mintha egy színpadi jelenetet látnánk, mondjuk, a zenekari állványból figyelnénk ezt az előadást. Én komolyan veszem azt, hogy ez a 4-es, Barátság leckére lett beküldve, tehát a barátságról akar nekünk ez az előadás mesélni. Megjelent az egyik szereplő, és mivel beküldésre került a kép, ezért azt kell tudomásul vegyük, hogy ez az előadás elkezdődött. Igenám, de nincsen másik szereplő. Keressük a képen, hogy vajon ki lehet a barátság tárgya. Itt ez azért érdekes, mert túl sok mellédumálási lehetőséget nem hagy nekünk Pista: nincsen másik tárgy, nincs másik személy, nincsen kifelé mutató irány, nem húzódik meg az az eredő, amiből én azt tudnám mondani, hogy Pista arra akar utalni, hogy neki barátja a természet, hiszen a természet egy roncsolt, alvó állapotban van jelen. Nincs egy másik személyre utaló nyom, hogy itt valaki mászott volna fel ezen a lejtőn, és az ő nyomait keresi. Itt egyszerűen a magány és az egyedüllét az, ami létrejön, vagyis a barátság, mint szimbólum abban a tekintetben van értelmezve, hogy milyen az a helyzet, amikor nincs barát, amikor egyedül vagyunk. Ez is egy érvényes megközelítése ennek a leckének, hiszen nem kötelezően kell minden egyes pillanatban birtokában lenni annak, hogy jelen időben magunkévá tehessük azt az élményt, hogy van barátunk. Vannak olyan periódusok, amikor ez ilyen elcsendesülés, hogy lehet, hogy tudat alatt úgy érezzük, hogy lehet, hogy volna barátunk, de a gyakorlat nem ezt igazolja. Ebben a nagyon határozott egyedüllétben, ami ráadásul azt a jelzést is küldi felénk, hogy itt egy gumicsizmás figurát látunk a sityakjával, tehát ő valamiben szorgoskodik, nincs hátizsák, nincs elemózsiás kosár, ez nem egy kirándulás. Tehát azt látom, hogy itt a barát hiánya a hétköznapokra vonatkozik, amikor jó az, ha valaki segítő kezet tud nyújtani, vagy jó az, ha valakinek mi magunk segíteni tudunk. Ez a hiány, ami most számomra létrejön. Ha ezt az értékelést és irányvonalat Pista érvényesnek tartja, és valóban erre gondolt, akkor én ezt így el tudom fogadni. Nagyon sok más dologra nem tudok asszociálni, nem adott nagyon támpontot arra, hogy valaki vagy valami mást képzeljünk oda, nincsenek erre utaló jelzések a képen. A technikai kivitelezéssel némi problémám azért van, valószínű, hogy ebben az ellenfényes szituációban (a hó és az égbolt nagyon erős fényvisszaverő képességekkel bír), a figura sötétben maradt, tulajdonképpen csak egy sziluettet látunk, az arc is alig felismerhető, csak sejteni tudom, hogy ez Pista. Ez technikailag valamennyire korrigálható lenne abban az esetben, ha oda a kis gumicsizmához valamilyen fényforrást elhelyezne, akár egy vakut, akár valamilyen fix lámpát, és akkor az arcra több fény kerülhetne, és így a figura jobban élne. Az a problémám, hogy itt vannak esztétikai kérdések. Ez a domboldal a maga sarasságával, a kesze-kusza vonalaival egy zaklatottságot mutat, ami nem baj, de ez a zaklatottság nem abból adódik, ami a formai játék, vagyis nem egy átgondolt jelzés, hanem ahogy találtuk, azt kapjuk. Ez nem biztos, hogy erénye ennek az ügynek most. Kettő csillag, Pista, te ennél lényegesen összefogottabb kompozíciókat szoktál nekünk küldeni. Aki egyszer olyat tudott dobni, az már annál alább ne nagyon adja, most kifejezetten a kompozícióra gondolok. (hegyi)
értékelés:

szökés 2

"És most majd nem veszek semmit, bár szépen mennek föl az árak. És veled nekem a legjobb, úgyhogy én nem maradok nálad! " /Sziámi : Százbolha/

Itt az előzőekhez képest megint a humorosabbik Pistát látjuk, nem teljesen vagyok biztos benne, hogy miért a kettes leckére gondolt Pista, át is rakom a hármas leckébe. Ha feltételezem azt, hogy ez egy állványról készített felvétel, márpedig remélem, hogy erről van szó, és nem más készítette a fotót, hanem Pista időzítővel, akkor annyi elvárásom lett volna, hogy a horizont legyen párhuzamos, a vízszintesek vízszintesek, a függőlegesek pedig függőlegesek. Most itt ez hagy némi kívánnivalót maga után. Valószínű jellemző Pistára ez a fajta helyzet, hogy átmászunk korlátokon, és az, hogy a fizikai valóságban is megtörténik, és érzelmileg is, és Pista lelki attitűdjében is jelentős szerepet kap ez a korlátokkal való harc, ez egy jó gondolat. A technikai kivitelezés miatt most két csillagot adok, mert voltak Pistának ennél erősebb megoldásai is. Várnám Pistától azt, amit az önportréjánál nem olyan rég elkezdett, azt az utat keresem. (hegyi)
értékelés:

Legyek világosság

Őrszobán

Pista, itt most gurítottál egy háromcsillagosat, és meg is van a kettes leckére a megoldásod az osztályozós helyzetben is. Ezzel teljesítetted a kettes leckét. Erős fotó, ezt az irányt kellene folytatni. Én nagyon örülök annak, hogy a képi humor mellett, és a Pista-féle fanyar megközelítés és kétértelműség mellett itt nagyon konkrét jelzéseket is kapunk. Az egy nagyon fontos dolog, hogy formákból kikövetkeztethető ugyanaz az emberi alak, de mégis ez a vallomástétel-szerű ügy nagyon is jól ritmizál azzal a világgal, amit István képvisel nálunk. A tekintet mindent visz, és az is jó, hogy a homloknál a hajra is kerül fény, nem csak a szemre, mert ez a hármas most így folyamatos mozgásban tudja tartani a szemet. Ez egy háromszögbe komponált kép, egy talpára állított háromszöget látunk. Ez egy stabil, nyugalmi helyzet, miközben nagyon dinamikus a tekintet és a beállítás. A kettő együtt ad egy plusz feszültséget, hogy ellentmondást hoz létre István ezzel a háromszöges kompozícióval. Köszönöm szépen, várom a folytatást, Pista, csak így tovább! (hegyi)
értékelés:

sarok-bele

Hogy a Pista plüsskabátjának a vatelin bélését látjuk-e itt, vagy ez a szösz fölgyűlt a kiscipőbe, amiből kihúzta a lábát, nem tudom, lehet, hogy ő is ilyen mezítláb járkálós, mint én, és a sarok repedésekbe beleragadt ez a valami, szóval nem biztos, hogy tudom értelmezni, hogy mi van a képnek a fölső részén, de nem is biztos, hogy muszáj. Itt arról van szó, hogy István megtalált egy olyan testrészt, amit kevesen mutatnak meg, és kevesen vállalnak fel: hogy bizony az én sarkamra ráférne a pedikűrös kezelése, magam is szoktam ezzel szembesülni, és akkor beiktatok egy hosszabb kádfürdőzést, és próbálom mindenféle sikamikával helyrehozni. A lényeg az, hogy ez egy nagyon személyes megközelítés, és erre ráerősít az a megvilágítási forma, hogy nem premier plánban telivilágítva mutatja meg ezt a maga tárgyiasságában, hanem csak sejthetően. Erre a sejtelmességre erősít rá ez a szöszmő, mindegy is mi legyen az. Én egyébként ezt most valamilyen virágtermésnek gondolom, de lehet, hogy rosszul látom. Az István habitusához hozzátartozó bemutatkozás az, amit kapunk. Ezt egy jó ötletnek tartom, megadom rá a három csillagot, arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy a technikának a korlátait ismerve, az élességgel van egy pici problémám. Talán ez mobiltelefonnal készülhetett, de az élességre lehet, hogy én nagyobb hangsúly helyeztem volna. István ezzel teljesítette az első osztály első leckés feladatát. Ettől még nyugodtan küldhetsz első leckés megoldásokat, ha van kedved, nem azt jelenti, hogy ide többet nem lehet beküldeni. (hegyi)
értékelés:

szökés

mindenki...?

A képnek filozofikus értelme van, és nagyon örülök annak, hogy ezt a témát Pista nem csak a rádióadásaiban feszegeti, hanem a saját magában lévő kérdéseket fotóban is próbálja megfogalmazni és talál hozzá egy modellt. Ez a modell, ez a termés, ami nagyon jól illusztrálja azt az érzelmi helyzetet, azt a kérdésfeltevést, amit most Pistánál én érzékelek. Ráadásul nagyon finoman, nagyon érzékenyen van megfogva ez az egész képileg. Hogyha a Pista elfogad tőlem egy barbár javaslatot, akkor én ebből a képből azért vágnék. Ha ennek a növénykének a szárát megfigyeljük, akkor van ott az első ilyen kis visszakunkorodó levél, nagyjából ott ér véget a képhatár mind baloldalról, mind alulról. Ami ehhez most még plusz hozzákerül, az információban olyan sokat nem ad hozzá és kompozícióban sem nagyon szükséges. Tehát én itt most egy kicsit ollóznék, de ezt, amit a Pista beküldött nagyon szeretem. Még egyszer mondom, annak örülök, hogy a Pista eljut oda, hogy a saját világából ki tud metszeni számunkra olyan jeleneteket, amik igazándiból ahhoz a Berecz Pista világhoz képest, amit úgy viccesen úgy szoktunk hívni, hogy kisbaltával faragott szobrok vagy stilfűrésszel összevágott zenék, ahhoz képest ez egy nagyon is finom és érzékeny megtapasztalás és finom továbbítás számunkra. Én nagyon örülök annak, hogy Pista ezt így megtalálta, annak is, hogy figyelt arra, hogy világítással ezt a kis termést térbe helyezze és kibontsa számunkra, tehát nem tudok mást mondani, mint azt, hogy „Pista, gyerünk, hajrá, csak így tovább!”.
És ennél a képnél mondom azt nagyon határozottan, hogy el lesz verve mindenkinek a feneke, mert azért azt nehezen tudom elképzelni, hogy este a chaten ott vagyunk a rádióban, kommunikálgatunk egymással, némely képekhez 10-20 hozzászólás is születik, és ehhez a képhez egy se. Én ezt nem tudom elfogadni, és azt mondom, hogy a saját érzékenységeteket, mint nézők és mint csapattársak próbáljátok már egy kicsit felturbózni, mert így ez elég elkeserítő, hogy a könnyen emészthető történetekhez írtok valamit, a nehezebben megfejthető üzeneteket meg meghagyjátok nekem megfejtésre. Nem leszünk így jóban, úgyhogy szeretném, ha egy kicsit aktivizálnátok magatokat a hozzászólásokban a szakköri munkáknál. Azért van erre a lehetőség, mert ezzel a lehetőséggel élni kell. Ez segít az alkotónak is, és ez segít nektek. Igenis ki kell tudni mondani a kérdéseinket vagy meg kell tudni fogalmazni a válaszainkat egy-egy kép kapcsán. Ezt várom.
Pistának nagyon köszönöm ezt a képet, és nagyon köszönöm, hogy ő beenged a belső világába, a belső gondolatok és kétségek közé. Hajrá Pista! (hegyi)
értékelés:

pista 1.0

elölről...

Annak külön nagyon örülök, hogy Pista újra kezdte a leckéket a jelek szerint, én ezt nem mondhatom, hogy legyen így, de a véleményem az, hogy néha nem árt, ha egy kör már megvan, újraértelmezni a dolgot, mert van olyan, hogy utólag kerül valami a leckére, a kép már kész és az alkotó azt mondja, na, ez jó lesz mondjuk egyesnek. És az is más, ha valaki azt mondja, hogy na, itt az egyes lecke, csinálok rá egy képet.
Nagy lépést látunk Pistánál, minden tekintetben, hiszen megmaradt a pista-féle humor, irónia, de mindeközben nem csak a humor akarja elvinni a vállán a képet, hanem itt egy fotós szempontból is jól megoldott alkotást látunk. Nem csak egy rész bemutatása, a kezem, a lábam, a hajam - hanem mindez történetbe van foglalva, és kompozícióval, fényekkel és árnyékokkal ad együtt egy mesét. A bambisüveg, a kéz, a mozdulat szerteágazó irányokat fet fel, a múltat, az emlékeket, az emlékek mai világba emelését, a határozottságot, szóval mindez együtt igen jó bemutatkozás. Pista gratulálok, csak így tovább, hajrá, várom a többi leckét is. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem, ahogy Pista játszik velünk, ahogy látszólag megkerüli a feladatot - bemutatni magát rádiózás közben - pedig hát épp ez a nehéz, hogy ahogy a mesében is, hozzon is ajándékot meg ne is, legyen megoldva a feladat, de maradjon pistás... és ez pistás. Néhány megjegyzés: engem ugyan nem zavar az elején a csönd, de valami lehet, hogy nem ártana oda zajban, szuszmogásban, hogy ne csak a villám, hanem a zene is hozza a meglepetést. A teljes csendhez képest a kis zajos matatás nagyobb kontraszt tud lenni. A másik, hogy a film meséje érthető, de a vége nincs megcsinálva. Elfogyott a nyersanyag, vagy lebillent a bakról a kamera, nem tudom, de most a végét Pista elfelejtette lezárni. Valami technikai nyűg folytán egy uszkve 20%-os tónusesés van a végén, de hát az nem a lezárás. Szóval én azt mondom, hogy Pista, kérlek ismételj, a végére is maradjon szufla, és az elejével valamit tessen kezdeni hangilag. (hegyi)

naon vadak

Vad Fruttik...

az itteni maci szeme

sok boldog...

Rögtön előre bocsátom, hogy ez az én véleményem szerint háromdisznós kép. Nem stilisztika miatt, meg nem azért mert szeretem a macikat, hanem elsősorban azért, mert a Berecz István-féle oeuvre-ben a Berecz István-féle képek most már jó ideje érkeznek, hol ritkábban, hol sűrűbben, de ő régóta velünk van, itt van és ezt a fajta romantikát, ezt a fajta melankóliát, ezt a fajta érzékenységet eddig az István képekben nem így mondta ki, nem így fogalmazta meg. És én annak örülök elsősorban a 16-os lecke gyermekkor kapcsán, hogy meri vállalni az esendőséget és meri vállalni a nagy erős ember az esendő képkészítési módot is és ezen keresztül az őszinteséget. Nekem ez a kép ezért háromdisznós. Nagyon szépek a tónusai, szépek a hangulatai, szép ez a szomorkás íz. (szőke)
értékelés:

nyuszifül

De jegyezd meg jól, míg a Föld kerek,
Mindig lesznek Rockerek!

Izgalmas kép, ahogyan a természet különlegességeit a makro rendszerben próbálja az alkotó számunkra megmutatni. Gondolom, hogy ez a zuzmószerű anyag lehet maga a nyuszifül, innen kaphatta a kép a címet. És nagyon jó, hogy az István nyit efelé a világ felé. Talán annyit, hogy a – nyilván ez a technikai eszköztől is függ – makro felvételek elkészítésénél parányi, pár milliméteres eltérések is az élesség máshová kerülését idézhetik elő, és ennél fogva nagyon sok időt vesz igénybe az, hogy egy természetképet jól tudjon rögzíteni az ember. Sokszor ez akár több óra is lehet a finom beállítások miatt. És egy kicsit azt érzem, hogy esetleges az élesség megtalálása a képen és ebből fakadóan az egész kompozíciós rend. Úgyhogy ezt én visszaadnám ismétlésre ezt a házi feladatot, miközben nagyon jónak tartom az irányt. (szőke)

buliturista

mentem volna a Dörögdifeszkóra, "de beütött a ménkű"

Itt egy kollázs képet látunk, ahol az alkotó, vagy a szereplő bőszen egy talán katonai csizmát takarít, tisztít és közben, mint egy képregényben egy buborék megjelenik a kalapja mellet amiben színes sátrakat látunk. Ez, én úgy gondolom, hogy természetesen hozzáállás kérdése, hogy ezt a fajta vizuális üzenetrendszert az ember elfogadja, vagy sem, mégis inkább onnan közelíteném, hogy Berecz Pistának voltak már olyan fontos képei, olyan fontos üzenetei, amelyeket ő nagyon is mélyen meg tudott oldani és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy azok nem voltak humorosak. Itt én egy kicsit azt érzem, hogy könnyedén oldotta meg a talp leckét, és én ezt visszautalnám ismétlésre ezt a képet. (szőke)

Utazás a Balatonnal

Balaton koncert Balsán Légvárban pocolva, kint meg zuhog az eső...

Nem tudom milyen kategória, mert nincs ideírva, de egyrészt valószínűleg valamilyen dokumentumképet látunk itt. Természetesen attól függetlenül hogyha ez egy nejlonsátorban van, akkor is a Comedia dell’Arte, az utazó színház, az utcaszínház stílusjegyeit véljük itt felfedezni. Az nagyon jó, hogy ugyanakkor a Pista úgy dokumentál, és úgy fényképez, hogy önálló képzőművészeti formává is érik a kép. Természetesen az ellenfényt, a sziluettet, az árnyjátékot fölhasználva középre komponálva egy jó hangulatú anziksz, amit ő elküld. Talán itt a kép bal alsó sarkán látható neonsorok, kontrollhangfalak, ezek egy kicsit zavarossá teszik a kép egészét, nyilván egy dokumentumfotózásnál nagyon nehéz ezt kikerülni, e én úgy gondolom, hogy a három disznó erre a képre megvan. (szőke)
értékelés: