Pista, jobbulást! Valamit félreértettél, amikor azt mondtam, hogy egy jó fotóért az ember bármire képes, ebbe az öncsonkítás nem tartozik szorosan bele. A kép ettől még jó lett, sőt, túlszárnyalja mesterét, van benne fájdalom, kis szégyen is, szemérmesség, tehát nem mint sztár kezeli a helyzetet, hanem úgy dokumentál, hogy közben az esztétikát se dobja sutba. Persze nem én lennék, ha nem tenném hozzá rögvest, hogy a jobb oldal egy kicsit sok, onnan fél ujjnyi vágható lenne, de most eltekintek az ismétléstől. (hegyi)

Értem én itt a Csongival való kommunikációtokat, csak a főszereplővel van bajom, ahogy ezt az ő képénél már elmondtam, hogy én ezt az eszközt kevésbé találom szépnek. Én elhiszem, hogy kell ezzel dolgozni, de ha arról lenne szó, hogy melyik lenne az az eszköz, amit a fiamnak majd tovább akarok adni, mint a szakma stafétabotját, akkor az nem valószínű, hogy egy korongcsiszoló lenne. Nem nagyon értem, hogy miért ez a fajta eszköz az, ami számotokra ennyire vonzó. Erre azért én még várnék. Ennyire kiment a divatból a gyalu, a véső, vagy a fakalapács, vagy nem tudom, hogy milyen eszközöket használtok még, de nekem ezzel az eszközzel kapcsolatban csak annyi jut eszembe, hogy nagyon csúnya hangja van, amit borzasztó hallgatni, és tényleg, viszonylag nagy port csinál, úgyhogy az most itt érdekes, hogy maga az eszköz poros, más viszont nem, úgyhogy valószínű, hogy ez nem valós munkahelyzetben lett lefényképezve. Szóval István, visszaadtam, tessék ezen még gondolkodni. (hegyi)

Azt gondolom Pista, hogy ez a kép akkor lenne érdekes, ha az enteriőr, a környezet nagyobb figyelmet kapna, mert így, ez kb egy selfie a vécében és nem sokkal több. Ahogy leírod, a helyszín az, ami fontos lehet, de az így most elég sematikus. A másik gondolatom az volt, amikor a képet megláttam, hogy ezen te már túl vagy. Már ha hihetek annak a néhány tudatosan megcsinált képednek, amiket pl. a sziluetten láttam, szóval én most arra vinném a dolgot. (hegyi)