Előre?

Még akár azt is mondhatnánk, így, egy ilyen, talán üvegablakon, valamilyen gyors felületben való elmozgásnál, ezzel a szürkés, húzott felületekkel, hogy Kínában járunk, hát persze tudjuk, hogy nem. Egy jó ritmikai játékot látunk itt az Istvántól. Azt is lehet tudni, hogy az István sokat küzdött a házi feladatokkal, s házi feladatok vizualitásával. Sokszor voltak olyan gegek, ami nyilván egy védekezés is, ahol megpróbálta megcsavarni úgy a történeteket inkább filozófiai módon, ami hol sikerült, hol nem. Itt én úgy érzem, hogy jó szándékú és jó rendszerű mozgás házi feladat van, amit ő elkészített, és nem is akart ennél se többet, se kevesebbet. Azok a ferdék, egyenesek, amelyek így a mozgásból az elmozgó – talán autóból – adódnak, azok pedig jól viszik itt az, azt hiszem Székely kapu formát el a kép baloldala felé. Én úgy gondolom, hogy itt a két disznó megvan. Nekem igazából a címmel kapcsolatban inkább az lenne a kérdésem, mert ugye itt egy kérdőjel van, hogy Előre?, hogy én inkább azt, kérdezném, hogy Berecz Pista hol van ebben a képben? (szőke)
értékelés:

hamm

A viszony a képen nagyon érdekes, mert tulajdonképpen struktúrákat, szögeket, harapófogót, kevés fényjelenséget használ fel és ebből egy ritmust hoz létre. Én azt mondanám, hogy ennek a képnek az elsődleges üzenete éppen nem a 7-es lecke csendélet, hanem vagy valamilyen ritmus, vagy valamilyen fénytani megfigyelés, mert a különböző tárgyak attól, hogy az egész kép egy kiégett, kevésbé részletgazdag, feketékből és fehérekből és lágy tónusokat nélkülöző rendszerben épül föl, mindenféleképp a nonfiguratív felé mozdul el ez a munka, éppen csak jelzésszerűen használva a formák értelmét és én ezt inkább ritmikai munkának gondolnám. De ettől függetlenül, mint képalkotás én azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Ugyanakkor javasolnám, hogy akár a rezonancia, vagy akár a mozgás házi feladatra mondjuk átkerülhessen ez a kép. Nem érzem 100 százalékosnak a csendélet kategóriára. (szőke)
értékelés:

menekülő mad max
"Egy kis patak mindig rohant, s közben csak énekelt....
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom."

egy a baj...
szerinted?

Hát én nem fogadom el hibának ezt a dolgot. Hogyha akarunk, akkor keresünk ennek valami más kategóriát, de ennek a kategóriája az én véleményem szerint az, hogy szorgalmi. És nem nagyon tudok erről többet mondani. Ez nem hiba, többet tud a Pista ennél. (szőke)

helló Kyle
Üdvözlet Szabolcsból a "föld" várból...

Tulajdonképpen egy képzőművészeti performanszt lehet itt ezen a képen látni, ahol az alkotó a maga kis tárgyaival, tárgyi kultúrájával, használati eszközeivel egy üzenetet és egy képeslapot küld Kyle-nak, akinek nagyon örülünk, most jelentkezett ide az Estiskolába, és a rezonancia házi feladatra küldte István ezt a képet. Részben a rezonanciához azért kapcsolódik nyilván ez a házi feladat, mert Kyle első üzenete ízig-vérig a rezonanciáról szól. A hangokról, a rezgésről, a hullámokról, az átélésről, a szívről azzal a dallal, és tulajdonképpen a maga módján az István is ezt próbálja itt vizuálisan leképezni. Mint üzenet egyértelműen, mert hogy nem volt az István erre predesztinálva, egyértelműen üzenetként megvan a három disznó erre a képre, mint gesztus. Másrészről pedig, hogyha a képet önmagában vizsgáljuk, akkor azt gondolom, hogy a keresztmotívumok, amelyek megjelennek a korpusz-szerű, kifeszített emberi alakra hasonlító sámánformán és megnézzük magát a dobfelületet, amely oldalirányról kap egy erős fényt. És ugyanígy, ezeket a keresztmotívumokat megtaláljuk itt a körte, vagy almafa oldalára függesztve, akkor én úgy érzem, hogy a motívumrendszere amit adhatna a kép, a természetben ezek a kereszt formák, azok ad hoc módon jelennek meg. Lásd padok a kép alján. Nagyon szép a háttér amit kiválaszt, de egy picit kellett volna elmozogni a kamerával és egy picit ezt a színházi helyzetet egy picit jobban kellett volna komponálni. Te mit gondolsz erről Zsolt?
   Egyetértek - Kemény Henriknek jut eszembe a bábszínháza, de azok jobban kitalált helyzetek, tehát formailag most ez valahogy itt ilyen… pedig dolgozott ő ezzel rendesen, mert ott a kifeszítő zsinóron azért lehet látni, hogy ez azért nem egy egyszerű helyzet. Úgyhogy a három disznó főképp arra utal, hogy Pista vette a fáradtságot, hogy reagál Kyle bemutatkozására, és a többieket is arra szeretnénk bátorítani, hogy küldjenek üzeneteket képek formájában, filmek formájában. (szőke)
értékelés:

Egy történet a karrierépítésről, és a pozitív hozzáállás fontosságáról.

Az előadás
most van ez a rádió, próbáld ki TE is, milyen műsort csinálni...

Az István mostani munkáit, üzeneteit tekintve sokkal többet lehet érteni a Berecz-féle világlátásból. Ha ez elfogadható és a Pista is elfogadja, akkor viszont ma már nem csak az Estiskolán visszatekintve megnézett korai Berecz képek tekinthetőek felelősségteljes személyiségvállalásnak Berecz István viszonylatában, hanem a későbbi munkái is. Úgy filmek, úgy fotók, mint akár a hanganyagok. Ez azt jelenti erre a képre tekintettel, hogy egy könnyű eszközzel megoldott házi feladatot küld be az István, pont a vágy kategóriára. Tulajdonképpen egy védekező házi feladatot küld be, amelyben véleményem szerint a gyertyafaggyút tartalmazó tárgy, a Marionett figura, amely - persze, értjük, maga Berecz Pista az álmaival - kigőzölög egy másik lakkozott, valamilyen szertartási felületről, ahol a Csodaszarvas éppen repül el a ragyogó csónaklakk felé, amely a Holdat, vagy a Napot képviseli, hogy ez mind oké, csak a Berecz Pista ennél mélyebb. Úgyhogy Pistám, ne sértődj meg, dobtam vissza a képet azért, mert ebben igazából nem vagy benne, hanem a rutinodat és az eddigi ötletességedet tehetségesen használod, de tudom, hogy tudsz te ennél jobbat, úgyhogy vissza a feladónak. (szőke)

-(
Láncreakció: Gimesi András ifj. mágus képére nappal évkörrel, meg töprengőapóval.

Többször módosítottuk a Láncreakció lecke kiírását, mert bennünk is formálódott ennek a kerete, és kiegészítéseket tettünk ehhez, hogy egy új oldalrészben ezt gyűjteni fogjuk és gyűjtjük is egyébként. Ezzel majd egy következő munkát fogunk elindítani. Tehát azt kérjük tőletek, hogy fogadjátok el tőlünk, hogy mivel mi is be akarunk ebbe a játékba kapcsolódni, ezért ez a láncreakció annyiban mindenféleképpen speciális, hogy azokat a képeket választjuk bele ebbe a folyamatba, amikre mi is el tudunk indítani valamilyen kapcsolódást, valamilyen asszociációs folyamatot magunkban. Ez nem minősítés, hanem egyszerű tényközlés, hogy nem biztos, hogy mindig mindennel fogunk tudni valamit kezdeni. Most azt szeretném a Pistának mondani, hogy nem arról van szó, hogy ez a kép rossz, vagy ez a kép nem teljesít valamilyen feladatot, hanem csakis arról van szó, hogy mi nem tudunk az asszociációs rendjéhez kapcsolódni. Ezért nem választjuk be a Láncreakció feladat gyűjteményébe. Annyit még hozzá szeretnék tenni, hogy azok a képei az erősek, és azok az irányok az erősek, amikor valami spontán helyzetből adódóan kezd el dolgozni egy feladattal. Tehát nem egészen arra gondolok, amikor spontán helyzet spontán is marad, tehát nem kötelezően azt keressük, vagy azt erősítenénk Pistában, hogy úgymond vaktában kezdjen el fényképezni, de az mindenféleképp nagy segítség szokott neki lenni, amikor valamilyen helyzetre egyszer csak rácsodálkozik és azzal kezd el utána dolgozni. Itt ennél a képnél inkább azt érezzük, hogy valamilyen machináció, valamilyen kimódoltság volt. Tehát volt egy gondolati szál, amit ő tovább akart vinni, és erre készített valamilyen képbeállítást. Szerepel itt rajta egy falvédő, szerepel egy kucsma és szerepel kiterítve egy kártyapakli egy része, és ott még egy lyukas zoknit is látunk, Tehát ezek szimbólumok, de a szimbólumok egymás utániságához, a szimbólumok egymáshoz kötöttségéhez a kulcsot nem kaptuk meg. Igazándiból azt tudnám javasolni a Pistának, hogy foglalkozzon ezekkel a láncreakciós képekkel. Ugye most már három kép is kikerült az oldalra, de kerül még több is ehhez hozzá hamarosan, sőt lehet, hogy mire az elemzés kikerül addigra már kint lesz a következő. Tehát hogy figyelje magát, hogy milyen gondolatokat indít el benne, és próbálja meg az első megérzéseit kendőzetlenebbül megfogalmazni, kevésbé áttételesen, és akkor lehet, hogy bennünk is el tud indulni valamilyen folyamat, nekünk is tud ezzel segíteni. Úgyhogy nagyon köszönjük. (szőke-hegyi)

kisherceg
kisherceg megszelidítettél, ezért most lerókázlak.

Az ötlet az nagyon jó, hogy a Pista a kamera elhelyezésével, a kamera szubjektív használatával, kamera látószöggel játszik. Ugye itt egyértelműen mindenki számára érthető, meg talán a hozzászólásból is következtethető, ha jól látom ott egy vécélehúzó kandikál ki Pista bal oldali nyakrészénél, és ugye itt egy vécéülőke, ami egy űrközpontnak a tetejét jelzi, az fedi a kompozíciót. Ebből arra lehet következtetni, hogy magában a vécékagylóban helyezte el István a fényképezőgépet. Ez egy gesztuskép, és mint olyan nem nagyon lehet vele vitatkozni. Azt nem nagyon értem, hogy maga ez a raszteresség, ez a homokszemcseszerű lazúr miért van rajta a felületen, mert maga a kép szerintem nem indokolja. Lehet, hogy egy technikai hiányosság, nem tudom. Mint gesztust, el tudom fogadni.
   Nekem ezekkel az a problémám – fűzi hozzá Hegyi –, ezekkel a helyzetekkel - akkor én leszek most a rossz rendőr -, hogy amikor elkészülnek, akkor és ott megvan a szavatossági idejük, és aztán le is jár.
   Mitől tudunk meg többet az Istvánról? – folytatja Szőke – Mitől tudunk meg arról a Berecz Istvánról többet, aki a korai időszakában amikor az Estiskolára elkezdett járni, ha most rákattintunk és megnézzük a legelső alkotásokat, egy egészen más világot képviselt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az Istvánnak azok a képei voltak jobbak, hanem olyan, mintha most megpróbálna megfelelni egy adott környezetnek, egy adott közegnek, annak a közegnek, amely manapság, az elmúlt fél évben a képekből leszűrhető. Miközben Berecz Pista Berecz Pista, jó lenne ha ő olyan lenne, amilyen, és esetleg nem a kreativitása miatt, az ötletei miatt a jól alkalmazkodó, jó stílusérzékű ember. Nekem ez a bajom. Úgyhogy ezt áttesszük a szorgalmiba. (szőke-hegyi)

kislábtó
valahonnan valahová útközben meg nézelődöm

Azt nem tudom, biztos, hogy van ennek valami jelentése ennek a kislábtó-nak. Ezen nagyon sokat gondolkoztam, vajon mi? Azt hiszem, hogy a szövőszékeknél van ilyen lábító, meg ilyesmi, lehet, hogy afelé kéne elmozdulnom, nem tudom. Ebben a pillanatban én - mondja Hegyi - a pesti csávó nem tudok mit kezdeni a címmel. A leirat az kedves - valahonnan valahová útközben meg nézelődöm – és ez olyan mint egy mese. Miközben a képen, nem tudom levenni a szemem magáról a fotómasináról. Nagyon vádlón néz utánam ez a gép, minthogyha egy vallatószobában lennék. Tehát van az egésznek egy meseisége és van egy drámaisága.
   - Bocsánat, bocsánat – szól az osztályfőnök – tehát az neked nem furcsa, hogy jól láthatóan ez egy karácsonyi dísz és egy karácsonyfán van ez a gömb és ugye emiatt a gömb miatt láthatjuk ezt a szobát, ezt a lakást? És az nem feltűnő neked, hogy a szeretet ünnepén a karácsonyfadíszen keresztül látható szobában egy ember egyedül van, meg ez a kamera? Tehát, hogy az a kamera az eléggé azt mutatja, hogy ez nem egy csoportos vagy családi történet, hanem egy furcsa magányos helyzet ez itt.
   - Igen és azért azt kell, hogy mondjam, hogy ez a lecke egy eléggé furcsa lecke abból a szempontból, hogy itt asszociálunk egymás munkáira, és a Dóczy Feri képe indította el ezt a láncot, aminek az egyik láncszemét adta ehhez hozzá a Pista. És azt hiszem, hogy pontosan amit András mond, ez az a kapcsolódás, ami összeköti ezt a két alkotást. Nyilvánvaló formailag az ajtó és az ajtóban álló alak, ami azon a képen is megtalálható, de valami más is, az a fajta, pontosan ami a Dóczy Feri képében is fontos, hogy abban is van egy meseiség és van egy drámaiság. És ebben a képben is van egy meseiség és van egy drámaiság. És ezek a rétegek azért izgalmasak, mert nem biztos, hogy egyből fejtődnek meg a néző számára. Visszatérésre készteti, hogy megnézze még egyszer jobban magának. Én el tudom fogadni abszolút erre a láncreakcióra mint láncszem. (szőke–hegyi)
értékelés:

A nyakkendő

Az álló formátumú portré olyan kultúrmorzsákat idéz, amelyek egyrészt az oldalon már többször is említett Ecce homo, Homolka család története vagy a cseh filmművészet különböző munkáiban fellelhető irónia, egyrészt tehát Jiri Menzel Sörgyári capricciójának Pepin bácsija, aki természetesen más jellegű ruhákban és más korban festődik meg, ugye Hrabal figurájáról beszélünk, másrészt a 70-80-as évek mesefilmvilágából Hurvinyek az, akit itt láthatunk, ezt bárhonnan is közelítjük meg úgy kell tekinteni, hogy a Berecz Pista öniróniája, ironikus szemlélete hozza létre, sugallja. Mik ezek az apró eszközök? A halásznadrág, ami egyrészt a gyermekkort idézi, másrészt meg egy erős fizikai felépítésű fiatalembert, aki ugyanakkor a felsőtestére farmerzakót vesz de ezt a formavilágot könnyíti egy simléderes sapkával, és az egészet meg még egy picit nyakon önti egy harántcsíkozású nyakkendővel - gyakorlatilag értelmezhetetlenül, és mindezt egy településen, valószínűleg egy falusi utcán, egy szobor mellett, vagy valamilyen fa mellett, ami körbe van rakva kövekkel. Mintegy kirándulási emlékfotónál, lefényképezi magát. Nem különösebben oldott a kép még a mosoly ellenére sem, a nyakkendő ellenére sem, ezzel a keresztbe tett lábbal – kicsit azt a hangulatot idézi, mint amikor a szülők gyerekkorunkban elvittek a városba a fotóshoz, és ott egy festett háttér elé beállították, és azt mondták, hogy na Bandikám mosolyogjál, mert most elkészül a kép, ne húzogasd a zoknidat, álljál rendesen és mosolyogj. Van az egészben egy produktív részlet is egy teátrális helyzet, és ennek az egyik eszköze a mutatóujj a jobb kézen, ami tartja a nyakkendőt, hiszen enélkül az becsúszna a zakó alá, és ezáltal láthatóvá teszi a kép címe miatti eszközt, a nyakkendőt. Szerintem a fotó sokkal erősebb szituációjában, helyzetjelentésében, hogy ez vagyok én, itt vagyok, itt élek, ezt az üzenetet küldöm nektek; sokkal fontosabb az, és ezért gondolom azt, hogy sokkal fontosabb ez, amit az István magáról küld üzenet, mint az az egyszerű geg, amit a nyakkendő jelent, hogy én most feltettem – nem tudom elképzelni, hogy miféle rendezvény lehetett az, amire ezt az összeállítást használta, nyilván valami humorosabb helyzet – nekem az jön le, hogy ez az ő szobra, ez a szoboravató, amire ki kellett öltözni, és nekem az az érzésem, hogy ő így öltözött ki, ehhez az ünnepélyhez. És ez azt jelenti, amit a Zsolt itt mond, hogy ez a Pista lázadását, az élettel szembeni lázadását mutatja. Ez elfogadható álláspont, mindenki úgy lázad, ahogy tud, és ő azt mondja, hogy bolondozok, és bolondozó módon lázadok. Szerintem azért jó a kép, mert nem elsősorban a Berecz Pista nyakkendőjéről szól, hanem az ő létállapotáról és csak annyit tettem volna, hogy még jobban fókuszáltam volna az emberre. Most igazából egy balról jobbra haladó nagy átlóval működik a kép előtere – ha a hátteret most nem számítjuk, maga az István és a modellje, a szobra, ez az absztrakt forma majdnem azonos helyiértékben vannak, még akkor is, ha a fa csak félig van is rajta a képen. Én még jobban súlypontoztam volna a Pista felé, de ettől függetlenül ezt egy nagyon fontos leckemegoldásnak tartom, és ez egy nagyon jó kép. Felvetődik bennem, hogy ha az irónia efelé mozdul el, és tegyük fel, hogy pozitív humor is jelen van, nemcsak egy keserédes, akkor érdemes lenne itt a színekkel is foglalkozni, ugyanis a színek mindig vidámítanak, pezsegtetnek, és a kép melankóliája, ami most megvan és az iróniát egy picit fátyolossá teszi, azt lehetne törni ezzel. Tehát nem feltétlenül kell mindenütt a drámai hangvételt használni, márpedig a fekete-fehér az összegez, sűrít és drámaivá tesz, visszatekintővé is tesz, erőteljesebben ritmizál, és ezért én a színeket vinném bele ebbe a világba, ha esetleg az alkotó úgy gondolja, hogy még ezzel dolgozna. De a három disznó megvan. (szőke-hegyi)
értékelés: