Kedves Zsolt, elnézést kell kérjek tőled, mert nagyon sok idő telt el azóta, hogy feltöltötted ezt a képet, és nem reagáltam rá, nincsen más mentségem, mint az, hogy elég sok mindennel el voltam foglalva, és sajnos az oldalra kevesebb idő jutott, mint amennyit kellett volna rá fordítsak. Remélem még itt vagy, remélem hallod, hogy fontos vagy, és jó lenne, ha a többi képedet is beküldenéd, bocsásd meg azt, hogy ennyire nem voltam figyelmes abban, hogy az elemzésekkel ennyire elmaradtam. De ami késik, az nem múlik, legalábbis nem örökké, most itt vagyok. Nagyon szerethető ez a portré, nagyon kedves helyzet, mert őszinte, tiszta, mert a látom a szemedet, a tekintetedet, mert hozod a formád. Én tudom azt, hogy nem egy könnyű helyzet az embernek odaállni egy kamera elé, és saját magát ábrázolni, szembenézni saját magával. Egyetlen egy megjegyzésem lenne: talán ott vágnék, ahol a pólón lévő minták bejönnek a képbe, vagy legalábbis a hozzánk közelebb lévő mintánál biztos, hogy engem ne zavarjon meg, hogy ott van egy forma, ami nincs befejezni. Nem tudom az mi, és elkezdek ezzel foglalkozni, elviszi a figyelmemet az arcról. Három csillag megvan, és ha itt vagy még, akkor kérem a többi munkádat is, gyere, dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: