365/284 - Inkarnáció V.

Utolsó alkalom az Uzsokiban, kezdhetem az egész processzust elölről az Ortopédiai Klinikán. Egy hét kidobva.

Ez a HetiHegyi egy a Látszótér jövőjéről szóló ötletelésre felhívás. Merre tovább, és hogyan. Három alapvető kérdés elsőre: mi az, amit fejlesztenél és erősítenél a Látszótéren, mi az, amit megtartanál, és mi az, amit elhagynál, ha egy 2.0-ás új Látszóteret építenénk? Felmerül egy zárt csoport ötlete is, valamint hogy az oda beküldők maguk tölthessék fel közvetlenül a munkáikat, szóval nézd meg a filmet és várom a gondolataid, véleményed. Ez egyelőre gondolatkísérlet, bármi szóba jöhet, nincsenek tabuk. Segítesz, ha leírod, te miben és hogyan képzeled a Látszótér jövőjét.

Ezen kívül ha van rá kedv és igény, szervezzetek találkozót, mi adjuk hozzá a segítséget, de most jó lenne, ha a szervezés terhét valaki levenné a vállunkról. Szóval kommentre fel!

365/283 - A sapka

Bevallom, nekem a 90-es évek semmilyen, nem köthető hozzá semmi megfotózható dolog. Talán a sapka, a peruiak az aluljáróban, bár lehet, hogy az is korábbi idő.

365/275 - Svéd szocreál Budapesten

Az Ikea pesti raktára, ahol érthetetlen logika szerint kell némely terméket átvenned, ami nem fért el (?) a rendes áruházban. Megpróbálták berendezni, de valami eltörhetett bennük.

365/274 - Inkarnáció I.

A jobb karomban találtak valamit. Hogy pontosan mit, még biztosan nem lehet megmondani. Tapintható terime. Hogy operáció lesz, az biztos. A többi majd kiderül.

365/273 - Reggel a rendelőnél

Csak ásott, ásott, betett valamit, kivette, közben nevetgélt magában. Akinek a munka is játék.

365/272 - Lakatos Mónika

Móni, a Romengo énekese.

Miért a hónap képe:

Ezt a portrét szeretném nézni egy hónapon keresztül a nyitólapon, mert tiszta, egyszerű, mégis sokat mond. Továbbá a tisztasága és tartalmassága nem csak technikailag a fotóra igaz, hanem a portréalany, Lakatos Mónika tekintetére is, amit megörökített Zsolt. Egyre kevesebbszer találkozom a Téren ilyen igényességű új portrékkal, sőt, jelzők nélkül is mondva: portékkal, és ha előfordulnak, akkor is leginkább Zsolt munkáiban. Pedig a Tér szellemi mentorának, Demeternek életművét jelentős részben ezek a tiszta tekintetű, mélyen emberi portrék alkotják. Zsolt e fotójának választásával ezt az igényemet is szeretném kifejezni, és magamat is emlékeztetni erre a célomra. Amikor ezt írom, sejtem, Zsolt tiltakozni fog döntésem ellen, mivel ő maga alkotta meg szabályként, hogy a "pedellus" fotója nem választható hónap fotójának. Én azt mondom, hogy néha meg lehet szegni a gátló szabályokat, főleg ha objektíven szemlélve kikezdhetetlen alapjai vannak, mint most itt, e remek fotóval, amely iránymutató lehet mindannyiunknak. (Mészáros István)