Az az érdekes ebben, hogy Zsuzsa a polaroidot teljesen máshogy használja, mint amire kitalálva lett, mert nem emlékképeket készít vele, nem portékat készít vele, nem családi helyzeteket örökít meg, szóval nem azt az instant érzést hozza vissza, amire gondoltak a gyártók, hanem mint művészeti eszköz használja. A polaroidsága maximum abban az értelemben számít, hogy nincs utómunka, sem a keretezésbe, sem képkivágásban, sem tónusban nem lehet belenyúlni. Ebből kifolyólag más koncentráltságot kíván az alkotótól ez a fajta képkészítési mód. És itt van az izgalmas kérdés, hogy ez a koncentráltság miképpen jelenik meg a képen. És akkor azt mondom, hogy tessék megnézni azokat a függőlegeseket, azt a bonyolult térbeli rendszert, ami a fények és árnyékok, a valóság, a tükröződés, az áttörések és áttűnések rendszerében létrejön és máris látjuk, hogy mitől erős ez a kép. Bárki odamehet és megnézheti ezt a helyszínt, de nem valószínű, hogy egy polaroiddal fogna hozzá megörökíteni, részben azért, mert a polaroid nem egy olcsó játszma, részben pedig azért nem, mert általában az ilyen helyzetekben a legjobb eset, hogy vagy előkapunk egy mobilt vagy túlgondoljuk és odaviszünk egy nagy batár gépet és mindenféle perspektívakorrekciókkal dolgozunk. Zsuzsa nem ezt az utat választotta és én ennek örülök. Csak bátorítani tudom, hogy amíg kapható polaroid nyersanyag, addig spájzoljon be és dolgozzon ezzel. (hegyi)
Hozzávalók:
- Jó félnapos hegyi túra, a kicsit csípős, de napsütéses, tiszta levegőn.
- Egy kedves, és professzionális sütödés a parkoló büféjében, ahol kívánságra vékonyra és ropogósra sütik és enyhén fokhagymásan, kevés füstölt sajttal, tálalják a farkaséhes, kedves vendég elé.
- 3 dl forró citromos tea illik hozzá, (ha Te vezetsz) egyébként forralt bor.
Nagyon enném, imádom a lángost, és ez a keresetlen egyszerűség jót tesz a képnek, mert hangulatba hoz. Ami javítható lenne, az a tónustartomány, egyszerűbben mondva, sötét a kép ahhoz, hogy eléggé szerethető legyen, ez ad ennek most egy fád, szomorkás búcsúzás hangulatot, ami persze lehet akár érthető is, ha visszaemlékezésről van szó, de mégis, én lehet, hogy ezt javítanám. (hegyi)
Nagyon szépek a ritmusok a képeden, és attól lesz ereje a munkádnak, hogy miközben tartalmilag benne van az ősz, miközben formailag háromszögek uralják, amik éleikkel általában szúrósak és ez a kettő együtt akár lehetne melankolikus és fájdalmas is, de mégis, a színek és a komponálás olyan vidám és erős, hogy mindezt feledteti és épp ez a kettősség az, amitől oda kell figyelni rá. (hegyi)
Van a képen egy olyan egyensúly ami nagyon tetszik. Arkhimédészi pont. Innen lehetne a világot egy emelővel kimozdítani ha ilyen hely létezne. Ellentétek találkozása mozgalmas erőegyensúly egy nyugis képen. Egyszerre múlt és jelen. Cél és eredet. Élet és halál, tűz és föld, lágy és kemény hajlékony és szilárd találkozása; és persze a határon történnek az érdekes dolgok. Ráadásul pont fordított a helyzet mint a látszólagos. És mindez rajta is van a képen, keresni sem kell, önként mesél. (Bokros Szilárd) "84. Okost, meg bölcset csukj be sorra, és Bocsáss ki minden tébolyult urat: Meglátod, nem lesz változás, - egész Világ a kedves régiben marad. Vón emberekben egy csöpp józan ész, E mondásom megállná a sarat; De nincs ily »támpont«, - hát mint Archimédes, Ott hagylak, hol vagy, ó szép föld, te édes!" (Byron: Don Juan, Fordította Ábrányi Emil)
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…