Az, amit meglátsz az egyelőre még ezeknél a tájképeidnél is, de ezt elmondhatom az utcaképeidre is, sok esetben belül marad a szubjektív érzelmi világon, amit te megéltél, de ez nem jön át a képre, nem objektivizálódik és így nem válik a nézőnek is elérhetővé. Ahhoz, hogy ez hatásos legyen, hogy ütős legyen, ahhoz olyan helyszíneket kell találni, amik egyediek. Azért mondtam ide az utcaképeidet, mert ott is több esetben előfordul, hogy valami olyan helyszínt választasz, ami nem elég jellegzetes, és ha a történés sem az, amit rögzítesz, akkor nincs kép. Itt most ez a bokros-fás-susnyás rész ez bárhol lehetne. Ha valamennyivel kijjebb mégy ebből, és csak keretezésre használod ezt az egészet, akkor lehet, hogy ott a domboknál valami történne és valamit felismerhetnénk, és egy újabb tér nyílna, de most annyira benne maradtunk itt a sötétben, hogy annak kellene elvinnie esztétikailag az egészet a vállán, ami ezekkel a sziluettekkel, ezekkel a rajzolatokkal létrejön a fák leveleivel és ágaival, de ez itt most nem vált érdekessé. A közepén talán egy kicsit igen, de a széle felé ez elgyengül. Keresni kell az egyedit és ebben ez most nem található meg. (hegyi)