Ha már itthon lennél

Ha már itthon lennél

Várom, hogy megjöjjön, és a cipője újra az enyém mellett legyen.

Az jó, hogy lementél a kamerával a cipő szintjére, segít azon, hogy a cipőre tudjunk koncentrálni, a környezet a polccal is jó, de sok olyan elem van a képen még, ami a kompozíciót gyengíti. A legjobban a másik cipő. Most akkor kit is várunk mi nagy magányunkban, ha ott a másik cipő? Ráadásul egy randa edzőcsuka. Aztán a széleken mindenütt bekapcsolódnak képelemek, ajtórészlet, folyosórész, ez meg az, szóval ezek mind ellene dolgoznak, a komolyan vehetőségét csökkentik. (hegyi)

Ildika

Ildika

Szeretnék még egy önportrét feltölteni, mert az előzőt igyekeztem rövidre zárni. Ezen a képen a kevésbé lelkes énem látszik, bár valójában ebben az állapotban vagyok tökéletesen alkotásra hajlamos. Ez még a régi Konica Minolta gépem, ami 4 db ceruzaelemmel működött, ráadásul az elemtartó kis ajtó egyfolytában lejárt, és hajgumikkal fogtam hozzá a géphez. Néha minden erőlködésem ellenére is a legváratlanabb pillanatban kapcsolt ki. De sok jó fotót csináltam vele.

Vicces ez, ahogy a szemed helyett egy guvvadtabb nagyobb szemet formák az optika, jó a póz és minden ami a főszerepben megjelenik, ami zavar, az a plakát a háttérben. Zseniális a maszatos tükör, érdemes ezzel még majd játszanod. Folytasd kérlek! (hegyi)
értékelés:

Tetők

Tetők

A Pumuklit mindenki ismeri. :) A tetők az egyik kedvenc témám. De bármelyik tetős történethez lövök szívesen egy tetős képet. VSCOCam-mel szerkesztem őket.

Ildi, itt most az a helyzet, hogy ahhoz, hogy átbillenjünk a szubjektív mese világába, azt, ami a technikai akadály, nevezetesen az élesség és felbontás hiánya, azt erénnyé kellene forgatni, azaz ha már ez van, akkor festőibbé tenni azzal, hogy tudatosan máshová helyezzük a fókuszt, de valami nem ártana, ha előnyt kapna, és azt mondanád, hogy ez Chagall nappala, és a hegedűs épp most esett le a tetőről. Hülyéskedek, de érted, ha a tető a kedvenc, azt nekem is éreznem kell. Most a félbevágott formák sem segítik ezt, esetlegessé teszik a képkivágást, mintha ez egy tanulmány lenne vagy könyvjelző, hogy gyorsan megmutasd, hogy amúgy ám szeretem a tetőket is, én egy tetős csaj vagyok - na ja, de akkor adj magadnak időt, hogy megtaláld azt a kivágatot, ami a tömeggel a képhatárral félremagyarázhatatlanul egyértelmű érzetet ad a néződnek. Én ezt visszaadom, hogy tessék nekem ebből mesét faragni. (hegyi)

Október

Október

Csömörhöz tartozik egy erdő is, és hazafelé sokszor megyek haza az erdőn keresztül. Ezek a fák, októberbe öltözve, már régóta várhatták, hogy végre észrevegyem őket. :)

Festői és drámai ez a kép a maga kopogós kontrasztvilágával, és megint azt mondom, hogy a semmiből építkezve teremt hangulatot. Ugyanakkor ha az előző utcaképpel hasonlítom össze, itt most valami hiányérzetem van, ami abból adódik, hogy ez a helyszín egy színpad így, ahol még nem lépett színre a főszereplő. Azt hogy az egy pöttyös labda vagy egy kosár, vagy egy pár elhagyott cipó, nem tudom megmondani, hiszen ez a te ügyed, hogy mi az, ami mint úgymond mese benned elindul, de valaminek kell kiemelt szerep, mert önmagában a rejtélyes hangulatú terep az az alaphang, a kiindulási pont. (hegyi)
értékelés:

Csömöri utca

Csömöri utca

Csömör, a Budapest melletti kis község csupa ilyen utcából áll, legalábbis a régifalu részen. Ezek között az utcák között lakom már lassan 10 éve, mióta a 16. kerületből végleg kiköltöztünk ide. Mesekönyv-illusztrációknak is beillenének. (A színeket a VSCOCam szerkesztőprogrammal szerkesztettem.)

Érdekes dolog ez a leletmentés, mert azt gondolom, hogy nem csak a híres épületek érdemlik meg a figyelmet, hanem azok az életformát és korszellemet hordozó városrészek, amik a külvárosi környezetet jellemezhetik. Komor lenne picit az a mesekönyv, de abban egyetértek, hogy a képnek minden egyszerűsége ellenére erős hangulata van. Boncolgathatjuk, hogy ez a villanydrótok, az esős út vagy a kerítés miatt van, valószínű mind benne van a dologban, a lényeg, hogy határozott. Köszönet. Ami a technikát illeti, nem tudom, hogy van-e a mobilon kívül másra is lehetőség, vagy sem, de ha tudjuk, hogy mire képes a mobilunk, azzal is lehet simán fotózni, ez nem probléma. Abban van igazság, hogy a képzaj a sötét részeknél erős lehet, erre érdemes figyelni. (hegyi)
értékelés:

The lines of my hand

The lines of my hand

Ezen a képen kezet fogok Robert Frank svájci-amerikai fotóssal. Ő az egyik kedvenc fotósom.

Ildikó, üdv a téren, ez egy jó ötlet. Kicsit felszorultunk a tetőhöz, szinte már fájni kezd a vágás, de az üzenet pontos. Köszönet érte, ne várj rám, elemzek én, de ettől még tessen feltölteni, és felhívom a figyelmed a Napközire is! (hegyi)
értékelés:

Selfie

Selfie

Ez a legfrissebb selfie, amit csináltam magamról, és nagyjából hasonlók születtek eddig rólam, mert... hát ez vagyok. Ennél többet egyelőre nem tudok mondani magamról, kérem kapcsolja ki. Csak még annyit, hogy kifejezetten tetszik, hogy féloldalas vagyok, és hogy a fókusz nem az arcomon van, bár az, hogy a kapucnimon, annak sincs semmi funkciója.

Kössünk üzletet. Megelőlegezem a 3 csillagot erre a képre, mert nem csak rajta, de benne is vagy a képben, ez a legfontosabb, de cserébe te meg készíts magadról képeket még. Felejtsd el a selfie ügyet, az csak arra jó, hogy az ember igazolja, hogy épp egy híres helyen jár vagy híres emberrel találkozik. Az önarckép más, az helyzetjelentés egy létállapotról. Szóval hajrá! (hegyi)
értékelés:    

Várok

Várok

Ez a kép a nagyon kevesek közé tartozik, amit magamról csináltam / csinálok. Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem fotózom önmagamat, selfie-t is nagyon keveset csinálok, leginkább akkor, ha mások kérnek fotót rólam, hogy mutassam már meg a fejem, hogy élek. Ez a kép a pizsamanadrágomat ábrázolja, és benne van a lábam.

Talán érdemes lenne időt szakítani az önábrázolásra, hiszen az az önismeretről is szól, és az meg jól jön ha portrézni akar az ember, mert magunkkal kell elsőként is jóban lenni ahhoz, hogy az ábrázolás teljes palettáját kézben tarthassuk. A kép ötlete jó, de a kivitelezésnél mint az előző képeidnél is, a világítással van probléma. Ha nem mondod, ki nem találom, hogy mit látok. A nézőt nem csak bevinni kell az erdőbe, hogy nézelődjön a fák és madarak között, de ki is kell hozni, nem engedheted el a kezét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Megvagyunk

Megvagyunk

Legelőször az tetszett ezekben a virágokban, hogy egy rakáson mennyi van belőlük, és hogy milyen szépek együtt, merthogy ez a fajta virág csak bokorban nő. Aztán külön szerencsém volt, hogy szépek voltak a délutáni fények is, és ezt a "közösséget" le tudtam fényképezni a segítségével. Nem tudom, hogy ezáltal a főszereplő a fény lett-e, azt hiszem, mindketten (a virág és a fények) fontos szereplői a képnek.

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Tavasz

Ezt a képet akkor csináltam, mikor az elmúlt hetekben nagyon sokat esett az eső, mintha a tavasz nem akart volna véget érni, bár nem nagyon bántam, mert az eső jót tesz a földnek. Ha természetben, apró dolgokat fotózom, csak annyi a tennivalóm, hogy észreveszem azokat a tökéletes arányokat, amiket már jóelőre valaki kigondolt. Végtelen mennyiségű szép fotót lehet kinn csinálni. Ezen a képen úgy érzem, sikerült összefoglalnom valamit.

Ez a kép akkor adná ki formailag a csúcsát, ha egy kis zsebtükörrel vagy alufóliával fényt derítenél az indára. Ugyanis így most kb. hasonló fényértékkel és tónussal bír, ettől összemosódik a háttérrel, a színkontraszt nem elég. A megfigyelés viszont érzékeny és finom, úgyhogy a két csillag mindenképpen megvan. (hegyi)
értékelés: