Csaba, az van, hogy ezek azok a képek, amik a hetvenes évek reklámjainak humorára emlékeztetnek, de igazán nem jutok közelebb általa hozzád. Nyilván az ember akkor idétlenkedik, ha zavarban van, ha a viccel akarja elütni a komoly kérdéseket, mert tart tőle, hogy mi lesz, ha elkezd komolyan válaszolni. Itt nincs okod félni, nem kell takarni magad. Ez a bandzsítás számomra túl idétlen, egy dolog menti a képet, az akaratlan szociója, az ajtókkal, folyosóval. Szóval értem én, de kérek egy önportré ismétlést. Nem vagyok savanyújóska, félre ne értsd, de a kép ezt a fajta primer ügyet ledobja magáról. (hegyi)