A teremtett fotó mondhatnánk azt is, hogy szintézise az eddigieknek, de végül is egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy a kiindulási alap a csendélet, az a világ, amit a csendélet lecke által megismerhettünk. A fejünkben megszülető akár szürreális, akár valós kép, álom, impulzus leképezése, vagyis a kreáció azon formája, amikor a teljes valóságot mi rendezzük meg, és a végeredmény egyfajta esztétikai kivetülés - egyszerűen fogalmazva, kitalált alkotás. Nincsenek határok és korlátok, a fő rendező elv a kompozíció, a dekompozíció, a fény, az árnyék... talán ez a forma áll legközelebb a festészethez. A teremtett fotó az a terület, amely a legszélesebb spektrumon enged megoldásokat, hiszen az alkotó víziója az, ami uralja az eszközhasználatot, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a szabályokat akkor lehet felrúgni, ha ismerjük és képességszinten használjuk is őket, máskülönben könnyen öncélúvá lehet a kísérlet. Kattints ide a feltöltéshez!
