Oké, értem. De az elkapkodottságra úgy gondolok, hogy apróságok vanak: ahogy a kanál, a szalvéta innen látszik, metszi a virágot, a terítőn erős hajtogatás nyom - ilyen apróságok hozzák ezt. Az egyedüliség hogy elgondolkodtat, az nem baj, az hozzáad sokat, mert olyat hoz pl, hogy tartás egyedül is, de van egy szomorúsága is az ünnepi jellegében, szóval az gazdagít.
István, bizonyára jól jött volna egy alaposabb nekikészülődés, de nem volt szándékom mást közölni, csakis az egyszerűséget. Az egyedüliség vonatkozhatna egyedül, özvegyen élő édesanyámra is, meg arra is, hogy más ott,rajtam kívül akkor nem volt hivatalos az asztalhoz, mint ahogyan egyéb étel sem lett fölszolgálva.
Teljesen jól hozza a régi idők hangulatát, csontleves, vagy marhahúsleves juteszembe róla, viszont a fotót picit elkapkodottnak érzem. Illetve ez az egyedülisége elgondlkodtató.
Zoli,Szilárd,köszönöm - az anyu főzte levest a szakácskönyvek a Nagyi leveseként említik, ebből kisebb tányérral nem szabad enni!
Fél fokot az óramutató járásával ellentétesen forgatni kéne, és azt a virágot valóban egy picivel ha balra viszed, minden 100-as, de így is erős hangulati töltése van, szép munka.