Hát zárni nem zár, de nyitni nyit-e?
Mint írtam, nem kimondott tervem az is a 365-tel, hogy felkészüljetek kihívásokra. Ha mindent megkerülgetünk, fordítgatunk, tágítgatunk, akkor ez a lehetőség szűkül le. Egyébként is, Csaba a szabadságról beszél, és értem is, de én azt tapasztalom, hogy aki ki akar bújni egy feladat alól, az úgyis kibújik, az amatőrnek meg a legtöbbje a szabadságból van, még ha az látszatszabadság is. Na de ez hosszabb kifejtős rész lesz majd. Talán. HetiHegyiben, esetleg.
Úgy látom sokunknak okoz fejtörést ez a Nem-feladat, igazad van Zsolt, amennyiben úgy értelmeztem volna, de eddig, amíg nem fejtegettük, mi fér bele és mi nem, marad a következő próba-szerencse, ami valóban nem hoz sikert egy versenyen sem. További napokon onnan közelítek majd, ha sikerül, hogy a személyes tagadásra, az elutasításra utaljon az aznapi feladatmegoldás.
A lotyoges, ha elhibazott elkepzeles is, de tudatos volt. Amott valaszoltam.
Azért is mondom ezt, mert ez a heti feladvány egyben arra is jó játék, hogy mi van akkor, ha egy pályázatra kell képet beküldeni élőben, igaziban. Ott is vannak faramuci kiírások sokszor, és fontos, hogy az értelmezés akkor is pontos legyen, ha a kiírás lötyögős. Csaba kurva szűken mérte a feladványhoz a leírást, ezért koppintok az orrára, de a kép viszont sokat elmond az értelmezési keretről és leírás híjűán abból kell kiindulnunk.
Hát, nekem ez elég távoli megfejtés. A Csaba feladványa elég egyértelműen a személyes tagadás, elutasítás. Ehhez ez nekem nem kapcsolódik, vagy ha igen, akkor bármi, ami meg bármi, az semmi, szóval ja. Bocsánat érte. A kép amúgy jó.
Nyitna, ha a rugó a helyén maradna.