Én egy hasonlatot mondtam Zsolt. Mondtam volt: "mint egy nagyra nőtt gyerek". A gyerekek is tök komolyan gondolják hogy ők a gitárosok (vagy az énekesek vagy bármik), és a gyerekek ugrálnak pózolnak pucéron gitárral (pl mikor fürödni kéne menni - de a fürdit felejtsük el, oké, az nincs benne, az csak emlékkép valóságból, filmekből, fotókról).
De hadd folytassam: a gitár a képen egy akkusztikus gitár, az pedig egy bennsőségesebb műfaj szerintem, ahhoz nem illik ez a hátravetett fejű, csúsztatott gitáros aktivista beállás póz. A pucérság még mehetne, de az anyira befele kellene figyeljen! Ez a póz amit mutatsz, inkább az elektromos gitárokra jellemző, főleg az ágy-színpaddal, reflektorokkal. Tehát vagy pózt váltasz - ha a gitár és a zene a lényeg, vagy szerzel egy elektromost, ha a póz a lényeg.
De érvényes lehet ez a megoldás is - csak pont a gyermekjátékokban, mert ott mindegy az eszköz, mivel játszák a színpadi gitárost, mert ott a fantázia a lényeg. És így lesz móka a helyzet, a láthatóan gyermekinél idősebb modelleddel. Érted? Reméltem, hogy érted mindezt kifejtés nélkül is.
De kifejthetnéd akkor amúgy, hogy mit akartál ezzel a képpel, ha minden fals amit írok...
De hát István, zavarba hozol, hiszen leírtam. Álom. Egy felnőtt, pohos, vén fasz álmodik egy gitárral, hogy ő lesz a helyi Che Guevara és Bob Dylan, és Clash, és minden, álom, nem más, soha nem lesz az, de álmában megtörténhet, hogy ő a hős, a színpadi pozőr, a vagány, menő, és nem, nem Segovia és nem Meola, nem lelket ápoló virtuóz, nem lányregény dudorászás, ezért a póz, hogy egy akusztikus klasszikus gitár se akadály, hiszen ha tudna gitározni, akkor ő lenne az élet császára. Ez a kép. Semmi gyerek, nulla gyerekkori álom, ez egy középkorú faszi álma, felnőtté. Amit nem akarsz elfogadni, pedig a képen van, az a póz és az arc, mindkettő meghatározó, és ezért mondtam, hogy nincs gyerek, nincs ugrabugra.