Olvastam a kommenteket, és azt hiszem abban egyet is értek, hogy így most, ebben a formájában a falon lévő kép torzulása inkább hiba, mint erény, ami azt jelenti, hogy lehet torzítani, de akkor az határozott és formailag előremutató legyen. A képnek azonban számomra abban rejlik a furcsasága, hogy a három képelem most nem kapcsolódik össze. A poén megvan, de fejben, középütt egy nagy üres térrel, ami értelmezhetetlen, és kívánná, hogy valami kitöltse. Persze, lehet mondani, hogy ebben a szobában így voltak a tárgyak, nem akartam rendetlenkedni, hogy a házigazda perzsa macskáját odaültessem, de akkor kell keresni olyan helyet, ahonnan ez az egész egyben értelmezhetővé válik és nem ilyen hangsúlyos a hiány. Ráadásul, ha jól látom, két szék is van, szóval azt kell mondjam, hogy a poén megvan, de ahhoz, hogy ez képileg is maradandó fotográfiává váljon, kéne még valami, vagy határozott formakötés, vagy egy főszereplő. (hegyi)
Tamás, tiszteletben tartva az ellenvéleményedet, de... Biztos bennem van a hiba, tényleg nem értek én ehhez. Nem is tudom, csend leckébe valahogy nem kellene az a ziláltság.
Zoltán, a hiba énbennem van! Mert ti nézitek a képet aztán gondolkodtok rajta, én pedig csak nézem.