Néhány képpel ezelőtt volt egy portréd, aminek a színvilága és a vaku használata is nagyon tetszett, és azt mondtam, hogy ez az irány jó lenne, itt most valami nagyon hasonlót látok. Amiben eltérés van, és ami miatt ez a kép nekem kevésbé erős, az a képkivágás. Miközben tökéletesen egyetértek azzal, hogy Nikinél a haj egy fontos szempont, hogy rajta legyen a képen, gyönyörű haja van, szépen libben, de ez a háttér nem éppen ezt a hajat szolgálja, hogy ezt kiemeljük. Hiába a gyönyörű szép hosszú haj, ha a vaku fénye kevés, és a háttér is nagyjából hasonló tónusrendben dolgozik, mint amiben a haj van. Ezt azért mondom el, mert ha eldöntjük azt, hogy mit szeretnénk ábrázolni, akkor az már magában meghozza azt a döntést, hogy milyen eszközzel, milyen képkivágásban, milyen háttér előtt hogy kell ezt megcsinálnunk. Ha az az elsődleges szempont, hogy ezt a hajat hogyan lehet jól ábrázolni, akkor egy más háttér előtt próbálom ezt lefényképezni. Összefoglalva tehát két irány körvonalazódik: az egyik az, amit az előző portrénál láttunk, hogy egy szűkebb képkivágás, egy klasszikus, arc közeli vágás, amiben nagyon erősen jelen tudnak lenni a gesztusok, a mimika, a személyiség. Ha ezt az irányt szeretnéd követni, akkor ez a vakus világítás nagyon alkalmas, hiszen erősen körberajzol, és kiragad a megszokott környezetünkből. Ha viszont a teljes alakos, vagy fél alakos portrékat próbáljuk megcsinálni, akkor ez a vakus megoldás lehet, hogy nem elégséges. Ha megfigyeled, ennek a képnek a hatása inkább olyan, mint a partifotók, ahol a modell nem nagyon számít rá, hogy őt le fogják fényképezni, és hirtelen kap az arcába egy vakut, de jó a buli, a hangulat, úgyhogy nagy baj nem lehet. Viszont az a baj, hogy ennél a megoldásnál, ekkora vakuteljesítménynél, ilyen fényviszonyok között inkább a hibák erősödnek föl, az, hogy körberajzolja a modellt az árnyék, az, hogy nagyon erős az orrnál jelentkező túlvilágítás is, és az orr mögött jelentkező árnyék is, az, hogy lényegében a fej és a mell rész emelődik ki, és a test többi része már a vaku teljesítmény csökkenése miatt sötétben marad. A hibák erősebbek lesznek, mint az erények, és ez azt is hozza, hogy a kép inkább talált kép lesz, mintsem tervezett munka eredménye. Azért, mert azt mondtam, hogy az előző képed egy nagyon jó irány, ezt neked kell eldöntened, hogy melyik irányt választanád. Az is egy érvényes dolog lehet, hogy a barátaimat, vagy azokat a hangulati helyzeteket ábrázolom, amikben részt veszünk, és a környezetből is többet adok, viszont ehhez technikailag is fel kell egy kicsit jobban készülni. Ha abból indulok ki, amit most látok, akkor lehet, hogy a technikai felszereltség nem elégséges ahhoz, hogy sötétben, rossz fényviszonyok között ezek a képek jól el tudjanak készülni. Nem tudom, hogy ez ma mennyire divat, régen voltak ú.n. körvakuk, amit az objektívre lehetett erősíteni. Azoknak javaslom ezt, akik szeretnének a vakuval dolgozni, nagyon érdekes hatású képeket lehet vele készíteni, mert lényegesen lecsökken az árnyékoknak a drasztikus jellege azáltal, hogy nem az objektív fölül fényelünk, hanem az tulajdonképpen az objektívből jön a fény, így a fénytorzítás kevésbé lesz jelen. Én most ezt a képet visszaadnám ismétlésre azért, mert többet szeretnék megtudni Nikiről. Az előző kép irányát tartanám fontosnak. (hegyi)